Szőlőnk védelméért

A betegség halálos a szőlő növényre, mert a megfertőzött egyed nem gyógyítható, menthetetlenül elpusztul. A levéltünetek csak a nyár közepe-vége felé alakulnak ki, a levelek a fonák felé sodródnak, kanalasodnak és háromszög alakú formát öltenek. A fertőzött hajtások csüngő, szomorúfűz alakjára emlékeztető habitust mutatnak. A tünetek rendszerint a tőke egy részén, esetenként csak egy-egy hajtáson jelentkezhetnek, később azonban a fertőzés az egész tőkére kiterjed annak pusztulását okozva.

Mit tehetünk, mit kell tennünk szőlőültetvényeink védelme érdekében? Mivel a betegség nem gyógyítható, a védekezés egyetlen hatékony eszköze a megelőzés, a betegség terjedésének megakadályozása. Fontos a felderítés, melyet a Kormányhivatal növényvédelmi felügyelői végeznek, és amelyet minden szőlőtermesztőnek végeznie kell az ültetvényében. Ha a termelő a tüneteket észleli, értesítenie kell a növényvédelmi hatóságot.

A tőkéket, amelyekről a hatóság megállapította, hogy fertőzöttek, haladéktalanul ki kell vágni. Körülöttük 1 km sugarú körrel a növényvédelmi hatóságnak ki kell jelölnie a fertőzött területet, további három 3 km sugarú körrel a pufferzónát. A kettő együtt kiadja az ún. körülhatárolt területet, amelyre a korlátozások és a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca elleni védekezési kötelezettség vonatkoznak. E területen belül minden szőlőtermelő köteles védekezni a kabóca ellen, a kezelések adatainak nyilvántartását – permetezési naplót – legalább 3 évig megőrizni.

A körülhatárolt területen belül az elhanyagolt szőlőket, mint a környező szőlőterületekre jelentős növény-egészségügyi kockázatot hordozó növényeket, gyökérzettel együtt ki kell vágni, meg kell semmisíteni. Minden szőlőtermesztő érdekében vegyük komolyan a védekezést, mert ennek elmaradása esetén, úgy járhatnánk, mint a filoxéravész idején: Magyarországon, 1875- 1897. között 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el.