Történetünk

Amikor először megláttam az új családomat annyira izgatott voltam, hogy már a kapuban összepisiltem magam. Hamar felfedeztem a terepet, anya legnagyobb örömére segítettem a szúnyoghálós ajtó leszerelésében is, hiszen tudtam, hogy anya egy új ajtóra vágyik. Annyira szimpatikusak voltak az ott lakók, hogy igyekeztem minél jobban összeugrálni őket, egy a baj velük, nagyon lassan futnak és sose érnek utol a fogócskában, így az annyira nem izgi. Már akkor is éreztem, hogy fel kell dobnom az életüket, megnyugtatok mindenkit, ebben még mindig jó vagyok! Pacsi mindenkinek, Charlie