Nincs olyan időjárási helyzet, ami minden ember számára teljesen megfelelő volna

Hiába csap be minket a természet újra meg újra, továbbra is görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy a tél hideg, a tavasz friss, az ősz borongós és a jelenleg is tomboló nyár forró, de nincs mindig így.

A hűvös időszak már mögöttünk van, ismét jön az igazi nyári meleg!

A jelenlegi, hűvösebb idő kifejezetten jót tesz a keringési rendellenességgel küzdőknek, azzal a megkötéssel, hogy a változások ne túl gyakran és hirtelen történjenek. Ha valaki az erdőre akar menni kirándulni, vagy a szabadban végzi a munkáját, legyen az ács, kőműves vagy bármely területen dolgozó szakember, most úgy érzi, ez az igazi hőmérséklet, és boldog, hogy nem emelkedik a hőmérő higanyszála a 30 fölé. Mégsem ideális a helyzet, hiszen a vendéglátóknál kevesebb üdítő és étel fogy a vendégek visszaeső száma miatt. Kevesebb sör fut át a csapon, és a Balaton, valamint a Velencei-tó hőmérséklete, követve a levegő változásait, egyre kevesebb embert csábít a fürdésre, sőt, eleve az utazásra. Ezt a két csoportot könnyen szét lehet választani a szándékaik mentén, vagyis aki dolgozik, az hűvöset akar, aki nyaralni szeretne, az pedig ropogósra akar sülni a langyos tavak partján, hideg sörrel a kézben.

A másik régi, megszokott ellentáborpáros a vidék-város szembenállás, ugyanis a vidék esőt akar, éltető, rendet teremtő, áztató esőt, akár nagyon apró szemű, napokig szemerkélő csapadékot. A városiak inkább azt szeretnék, ha gyorsan leesne jó sok az éjszaka, hogy a falvak ne morogjanak, aztán nappal lehetne újra meleg és napsütés, ami alkalmas a romantikus sétákra a városban és a nyár esti koncertek élvezetére.

Ha mégis lenne távirányító ehhez, akkor ezek a csoportok élesen elkülönülve, jelentős potenciállal bíró hadseregeket állíthatnának fel.

Elsőre azt gondolnánk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók maximálisan egy párton vannak. Legyen eső, jó sok, de mindig csak annyi, amennyit a föld be tud venni. A valóság azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a lábon álló, zöldülő kultúrnövények, lásd például kukorica, igénylik a csapadékot. Gyorsan hozza a csöveit a kukorica, majd eljő’ a beporzás ideje és ha jól fúj a szél, jól kötnek a sorakozó szemek a csutkán. Ugyanez a nedves idő tönkreteszi a szőlőműveléssel foglalkozókat, ugyanis a párás időjárás a lisztharmat melegágya. És ahol felüti a fehéres lepedéke a fejét, ott szinte megállíthatatlan. És nemcsak a szőlő levelei és fürtjei eshetnek áldozatul, hanem sok dísznövény, a veteményeskertek lakói, valamint a rózsák is, melyek éppen most a legszebbek. És ha már júliusnál tartunk, hát az aratáshoz sem a legjobb idő a csapadékos. Az elmúlt napok hűvösebb időjárása egyébként cseppet sem kirívó eset, nem érdemes azonnal a globális felmelegedés, a pólusok változása táblát felmutatni. Az 1919-es évben meglehetősen hűvös volt a július dereka, így három napon át 5 fok alatt volt a hőmérséklet, pedig akkor még nem volt ennyi autó és több volt az erdő. Azóta is újra meg újra megtörténik, hogy nagyon alacsony a júliu­si hőmérséklet, ahogy az is, hogy 40 fok fölé kúszva kínozza azt, aki erre érzékeny.

A megfigyelések, amiket az időjárás és a szervezet egymásra gyakorolt hatásáról összegyűjtöttek, nemrégiben még babonaságnak tűnt.

Az orvosmeteorológia mára tudománnyá vált, és segít minket felkészülni arra, hogy mi várhat ránk?

Azt minden allergiás tudja, hogy a szeles idő felkavarja, és nagy távolságokra viszi a virágport, így nem is kell a közelben parlagfűnek lenni, akkor is tüsszög az ember. A csapadékos idő enyhíti a pollenek támadását, ezzel együtt csökkennek a tünetek. A szívbetegek leginkább a nagy változásokra érzékenyek, de persze ez sokszor egyénfüggő is. Van, aki az egészen apró változásokból is jól működő időjósdát üzemeltethetne és van, aki semmiféle összefüggést nem lát a derékfájdalmai és a csökkenő hőmérséklet között.

A hűvös időszak már a hátunk mögött van, a következő napokban fokozatosan melegszik az idő, a hétvégére eléri a 29–33 fokot a hőmérséklet, de záporokra azért érdemes számítani a Dunántúlon, így a megye egész területén is. A tavaink, illetve vizeink hőmérséklete még sokáig nem lesz alkalmas a hosszan tartó pancsolásra. Jelenleg a legtöbb húsz fok alatt van és a kisebb, melegebb természetes fürdőhelyek, mint a Velencei-tó vagy a Sió sem éri el a 21 fokot.