Világszínvonalú Magnificat-est a Harmonia Albensis nyitányán

Jóllehet az időjárás még kevéssé mutatta, csütörtök este a Ciszterci templomban kezdetét vette hagyományos nyári templomi hangversenysorozatunk, a Harmonia Albensis. Az idén 10 esztendős esemény nyitóestéjén új fellépőket köszönthetett a széksorokat teljesen megtöltő közönség: a Budapestről érkezett Magnificat Ifjúsági Kórus fellépését alapító karnagyuk, Szebellédi Valéria vezényelte. Az énekkar műsorát szép hegedűjátékával Domány Bernadett gazdagította (Massenet: Meditation), a kíséretekben Horváthné Patak Mária stílusos, dinamikus  zongorajátékát élvezhettük. A korokon és stílusokon átívelő, gazdag programban Constantini, Casciolini, Victoria, Horák, Schubert, Bárdos, Kodály, Kocsár Miklós, Orbán György, Gyöngyösi Levente, Ola Gjeilo és Ko Matsushita darabjai csendültek fel.

A Magnificat Ifjúsági Kórus (Fotók: Nagy Norbert)

A Magnificat Gyermekkart 1990-ben alapította Szebellédi Valéria, tagjai a budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola zenei tagozatának jelenlegi és végzett diákjai. A kórus számos hazai és nemzetközi kórusverseny díjazottja, a nemzetközi Kórusolimpia kétszeres olimpiai bajnoka (2004).

Repertoárjuk a zeneirodalom teljességét felöleli, külön súlyt fektetve a kortárs magyar szerzők műveire:   ősbemutatók sora fűződik a kórus nevéhez, produkcióikat több CD-felvétel őrzi.

Művészeti vezetőjük, Szebellédi Valéria itthon és külföldön egyaránt jól csengő nevet szerzett magának, vendégkarnagyként, szemináriumok előadójaként és nemzetközi versenyek zsűritagjaként. Zenei munkásságát és  kimagaslóan eredményes  zenepedagógusi tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el, többek között a  Köztársasági Elnöki Érdeméremmel (2004) és a Liszt Ferenc-díjjal (2006).

E vázlatos bemutatásból is kiderülhet: a magyar kóruskultúrát világszínvonalon reprezentáló együttes látogatott hozzánk. Nagyszerű hangversenyük után, úgy gondolom, e jelző jogosságát nincs, ki vitassa: a 38 tagú női kar már a szépen megkoreografált bevonulás alatt-közben megszólaltatott  nyitószámmal (Caccini-Vavilov: Ave Maria) meghódította a hallgatóságot. A folytatásból különösen tetszett Victoria erőteljes, szinte orgonát idéző, az angol kórusokra emlékeztető hangzással tolmácsolt motettája, Bárdos drámaian szép Ave Mariája, Kodálytól az Ének Szent István királyhoz ritkán hallható női kari verziója.

Orbán György zongorás misetétele, Gyöngyösi Levente és Ko Matsushita motettái a kórus virtuozitását helyezték előtérbe: ritkaság, hogy egy ifjúsági énekkar ilyen pregnáns, lüktető, feszített ritmikával, ilyen pontosan artikulált szövegmondással énekeljen. Hozzá a hangzás aranyló színei, a kristálytiszta intonáció, s a minden részletre odafigyelő képzés adta technikai állóképesség: majdnem két órás programjukat a fáradtság legkisebb jele nélkül, tökéletes profizmussal adták elő.

A zárószám (Biebl: Ave Maria) azután még egy lépcsőfokkal feljebb lépett: a kifogástalan versenyprodukciótól a magával ragadóan szép zenélés szintjére. A széksorokat körbeálló, angyalokra emlékeztető ruhába öltözött  lányok éteri tisztaságú hangja mintha valami gyógyító, finom, ragyogó aurát borított volna fölénk. Erre a hatásra már tényleg nincs más szó, mint a varázslatos. A láthatóan mélyen megindult közönség véget nem érő vastapssal köszönte meg vendégeinknek a sokáig emlékezetes hangversenyt.