UP legújabb meglepetése

Legyen az festmény, grafika, doboz-kép, kerámia szobor, faszobor mindig ráismerünk a stílusra, ahogy nem kevés iróniába csomagolva fogalmazza meg mindannyiunk szorongásait, félelmeit, fájdalmait.

Ujházi sosem dől hátra elégedetten, hogy megpihenjen egyszerűen nem az a típus. Ahogyan évtizedek óta teszi, ő ma is naponta dolgozik, szüntelenül szöszmötöl, vacakol valamivel... Mostanában is folyton új munkák születnek: Ujházi rajongóinak száma pedig folyamatosan gyarapszik, azon túl, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult egy kör, amely erős késztetést érez, hogy Ujházi-műveket birtokoljon. ( Rájuk jött a gyűjtés Ujházi sajátos, szellemes megfogalmazásában.)

Azt terjesztem, hogy most alakítom ki az öregkori művészetemet mondta néhány hónappal ezelőtt a műtermében U P, aki miután megmutatta nekem új festményeit köztük egy hatalmas utcaképet és Raktározunk című, készülő doboz-sorozatának darabjait... Aztán megvakarta borostáját, és kibökte: és még nem láttad a a legújabb kerámiáimat...

Így derült ki, hogy Ujházi ismét visszatért a kerámiához (is). Eredetileg egy újabb csudálatos, ujházis kerámiatornyot képzelt el egy három méteres, lakott, lépő toronyházat akart készíteni. Ezért ki is ment a jóbarát, Korompai Péter árkipusztai keramikusműhelyébe, ahol alkotni szokott. Csakhogy Korompai váratlan ötlettel állt elő: unszolta, csináljon edényekből szobrot! Éppen nála járt az országot biciklivel járó bérfazekas, Domonkos László, aki meg hatalmas méretű edényeket szeretett volna korongozni mert effélére még sosem adódott alkalma. Korompaiban pedig felmerült: mi lenne, ha U P ezekre az edényekre készítene domborműveket, ezúttal így alakítaná ki a sajátos, igen jellegzetes szobrait. U P hezitált, ellenállt: de Korompai barátságos és szeretetteljes erőszakkal végül rávette a próbálkozásra... Nagy káromkodások közepette indult el a munka: aki látta már Ujházit kerámiaszobrot építeni egy-egy alkotótelepen, az tudja, mire gondolok... Olyankor kissé morózus a mester, birkózik az anyaggal, töpreng a folytatáson jobb nem szólni hozzá, úgyis csak foghegyről válaszol. De az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján bízvást állíthatjuk, megéri megvárni, amíg elkészül az ujházis, színes szoborkompozíció... Ezúttal a Domonkos által korongozott óriási agyagtestekre mintázott elbeszéléseket, történeteket... U P tavaly márciustól augusztusig járt ki Árkipusztára s íme, most a tárlaton láthatjuk az eredményt: végül nem egy, hanem nyolc csodálatos edényszobor született. vidám, hívogató az összkép: az óriási edények vidám színeikkel derűt sugároznak... Ám közelebb lépve, ismét megállapíthatjuk: Ujházi művei most is összetettségükkel bűvölnek el. Nála minden duplafenekű, többértelmű, egyszerre sírni és nevetnivaló, megrendítő, nyomasztó, olykor morbid, közben meg vidám és vigasztaló, játékos, izgalmas... A festészetéből olykor ismerős figurák, motívumok bukkannak fel: Szőke szörny-nő, sárkányszerű állat, halálfej, kocsmasztalra támaszkodó figura, a Május 1 téri iskola épülete, kalapos férfi, sőt, önarckép kalapban... Ahány edényszobor, annyiféle az elbeszélés... Ujházi derűje mögött ott van a ború is meg minden más: humor, keserű irónia, fájdalom és főként a sokat látott, tapasztalt emberek bölcsessége.

Remélem, az a három méteres, lépő toronyház is hamarosan elkészül...