Nyerges Ákossal a szintetikus biológiáról és a kézműves sörökről

Nyerges Ákos ritkán tud hazajárni Fehérvárra, elsőéves korától kutatóként dolgozik tanulás mellett
Fotó: Koppán Viktor

Március közepén egy székesfehérvári születésű, jelenleg a Tisza part Párizsában, Szegeden tanuló fiatalember, Nyerges Ákos is azon biológus kutatók között volt, akiknek munkáját díjjal ismerte el a SZTE Tehetségpont keretében működő Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány. A tizenegyedik díjátadón, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban egy konferencián ismertette a tizenegy pályázó, hol is tart jelenleg a saját kutatási területén, majd a zsűri kiválasztotta az elismerésre leginkább hivatottakat. Ákos a mesterszakosok között diadalmaskodott , mondhatnánk, ha a fiatalember az életben nem lenne - no, persze némi egészséges önbizalom mellett - kifejezetten szerény.

Akárhogy is, övé lett a pénzjutalom és az a vándor-trófea, amelyen most már a Biokémiai Intézet Kísérleti Evolúcióbiológiai és Genommérnöki Csoport tehetséges kutatójának neve is ott olvasható. Az elismerést egy elsősorban olyan evolúcióbiológiai célra is alkalmazható, genommérnöki típusú biológiai eljárás kidolgozásáért kaphatta meg, aminek segítségével a kutatók reményei szerint a közeljövőben még nagyobb sebességgel tanulmányozhatják a különféle égető evolúcióbiológiai problémák megoldását.

Nyerges Ákossal Fehérváron találkoztunk, bár a tanulás és a kezdettől végzett kutatómunka mellett nehezen jött össze a személyes beszélgetés, ritkán tud ugyanis hazajárni. Pedig a tulajdonképpeni kezdőlökést is onnan kapta, édesanyja ugyanis a Cerbona laboratóriumának munkatársa volt, s gyakran mesélt munkájáról, amely igencsak felkeltette az akkor még általános iskolás fiúcska érdeklődését.

Kis mikroszkópjával apró, vízmintákból kinyert élőlényeket vizsgálgatott. Hogy az úgynevezett láthatatlan biológiával fog foglalkozni, a Vasvári Pál Gimnáziumban kristályosodott ki, Szabó Endre óráin és Bujpál Péter fakultációin. Tizedikesként diákköri tag lett, hetente kijárva a
Fejérvíz Zrt. Hármas-hegyi vízműtelepére, Répás László volt a témavezetője. Az inspiráló időszak részeként az Országos Környezetegészségügyi Intézettel karöltve vizsgálatokat végezhettek 2008-ban a fehérvári középiskolákban, a súlyos tüdőgyulladást okozó baktérium, az egyébként szép nevű legionella jelenlétét keresve, (Az igazsághoz tartozik, hogy szinte minden
intézményben találtak is belőle...)

- Szegedet végül azért választottam, mert abban az évben részt vettem az Irinyi Országos Kémiaversenyen, amit ott tartottak, s életemben először felfedezhettem, milyen jó hangulata van a városnak. Persze döntő volt az is, hogy szerettem volna folytatni a molekuláris kutatásokat, s e téren a szegedi egyetem igen erős - mondja Ákos, aki színesen mesél arról is, micsoda lehetőségek rejlenek abban, ha mikroorganizmusok életfolyamatainak tudatos tervezésével érhetik el, hogy az organizmusok aztán a legoptimálisabb hatással működjenek. A kutatók képesek rávenni egy közönséges bélbaktériumot például, hogy az előállítson egyes gyógyszeripari alapanyagokat. A szintetikus biológia az evolúciókutatás szolgálatában címmel cikket írt az Élet és Tudományba, ez a jövő héten jelenik majd meg. Megkockáztatom a kérdést, hogy ha az építésznek van kedvenc katedrálisa, a szintetikus biológia szakemberének van-e kedvenc baktériuma, mire a fiatal kutató elmosolyodik: ő ugyan leginkább közönséges bélbaktériumokkal foglalkozik manapság, de egy élelmiszeripari mérnök barátjával a szegedi kézműves sörfőzdék termékkínálatát is kutatási területükké nyilvánították s nem csak a sör élesztőbaktériumait vizsgálgatják buzgón...