Titkok, tabuk, túlzott elvárások

Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, események, történések, melyeken változtatnánk, ha tudnánk. Sőt, változtattunk volna, ha egy barát, egy ismerős, vagy éppen egy külső szemlélő segített volna, rámutatott volna arra, hol akadhattunk el.

– Mindenkinek szüksége van arra, hogy a gondolkodásra, a tudatosságra valaki rávezesse. Megmutassa, hogyan ismerjük fel a partnerünk, a kollégánk, a gyermekünk gondolatait, érzéseit. Nem söpörhetjük a szőnyeg alá sem a magunk, sem pedig mások érzéseit.  A fájdalmak, a bajok, az érzések jelen vannak a mindennapokban – mondta Fellegi Borbála mediátor, kutató, az ELTE szociálpolitika szakán végzett szakember, aki a Csajos esték rendezvénysorozatának vendége volt a Művészetek Házában.

Fellegi Borbála szerint gyermekünk, partnerünk, kollégánk érzéseit, szükségleteit is figyelembe kell venni (Fotó: Pati-Nagy Bence)

A szakember a konfliktuskezelés útmutatóját hozta el. – Az egyetemi éveket követően a fiatalkorúak bűnelkövetésével kezdtem foglalkozni, s a pártfogóikkal dolgoztam egy ideig. Az ott felmerülő eseteket, azok kiváltó okait, s legfőképp a fiatalok felelősségvállalásának hiányát vizsgáltam. Egyre több kérdés merült fel, melyet aztán később édesanyaként magam is megtapasztaltam. Vagyis azt, hogy hibáztatunk másokat, hogy tökéletesnek akarunk látszani, s hogy nem vállalunk felelősséget cselekedeteinkért. Ezeket a problémákat már gyermekkorban, családon belül is felfedezhetjük – mondta Fellegi Borbála.

– „Anya, eltörtem egy vázát.” Ha egy gyermek így jön hozzánk, nem szabad azonnal büntetéssel fenyegetni. Sokkal inkább meg kell dicsérni azért, mert el merte mondani, hogy rosszat csinált. Majd beszélgessünk a kicsivel, mondjuk el, miért okozott nekünk tettével fájdalmat. Enélkül kialakul a dac, a hárítás vagy éppen a szégyenérzet – jegyezte meg a szakember. Hozzáfűzte, napjainkban a konfliktuskezelés épp azért nem működik, mert nem figyelünk mások érzéseire, szükségleteire, nem kommunikálunk, s legfőképp nem adunk második esélyt partnerünknek, s így a megoldást sem keressük.

– Változtak a kommunikációs csatornák, például ott vannak a közösségi portálok, ami részben jó lehetőség lenne, legtöbbször mégsem élünk vele. Az emberekhez nem kapunk használati utasítást, nem kapunk biztatást, azonban könnyedén mondunk olyat, ami meggondolatlanságot tükröz. A tisztelet hiánya, az igazságtalanság, a titkok, tabuk, a túlzott elvárások, s az ezek miatti konfliktusok vannak jelen. Ugyanakkor nincs meg az együtt gondolkodás, a megoldáskeresés – tette végül hozzá a szakember.