Támadnak a rémkaticák

Ez csak egy része annak a harlekinkatica-rajnak, amelyik néhány másodperc alatt ellepte Andor pólóját. Csíptek, haraptak, mi jön még? (Fotó: Házi Péter)

A fotón is látható katicák ugyan egy befőttesüvegben fejezték be életüket, ám előtte szabályosan rátámadtak egy, az erdő felé baktató társaságra. Amint a kirándulni igyekvő társaság egyik tagja, Kelenhegyi Andor lapunknak elmondta, néhány másodperc alatt ellepték a pólóját a normál katicáknál sokkal nagyobb bogarak. Mivel csíptek, haraptak is, nem volt mit tenni, lerángatta a pólóját és az állatokat belerázta egy üvegbe. Szóval ezek az elképesztően agresszíven terjeszkedő bogarak már az örök tetűmezőkön pihennek, ám a településen volt olyan ház, amelynek több ablakát beborították az elmúlt napokban a valójában védett telelőhelyet kereső bogarak. A kérdés csak az, tényleg tehetetlenek vagyunk velük szemben?

Viszlát, drága kis hétpettyesek?

A valójában Ázsiából érkező, agresszivitása miatt egyre utáltabb harlekinkatica első példányát 2008-ban találta meg Magyarországon Merkl Ottó. Most már ott tartunk, hogy van kerttulajdonos, akinek hetven kilónyi fügéjét zabálták fel. Nem beszélve arról, hogy a hétpettyes katicák életterét is fenyegetik.

Gyermekkoromban magam is mentettem hétpettyes katicát a vihar utáni Balatonból. Tízesével pakoltuk magunkra az elázott bogarakat a vízben, aztán a parton szabadon eresztettük őket. Ha már megszáradt a szárnyuk, boldogan elrepültek.. Valahogy így van ezzel szinte az egész magyar társadalom: kedveljük ezeket a kis bogarakat, amelyek amúgy töméntelen mennyiségű tetvet képesek megenni, s habár – egyelőre – nem védettek, nagyon sokat köszönhetünk nekik.

És ebbe az idilli képbe csapott bele villámként 2008-ban a harlekinkatica, amelynek első példányát ekkor találta meg Magyarországon Merkl Ottó. Azóta alig hat év telt el, s a harlekin-, vagy ahogy egyre többen mondják, rémkatica invázió már-már megállíthatatlannak tűnik. Van olyan falu, ahol szinte ezerszámra lepik el mostanában az ablakokat, ablakréseket a valójában telelőhelyet kereső állatok.

– Egyáltalán nem újdonság az, hogy egy inváziós faj megjelenik Magyarországon, gondoljunk csak arra, hogy az 1920-as évekig a parlagfű sem volt ismert hazánkban, aztán most meg mindenki ettől az Észak-Amerikából származó növénytől tüsszög – mondja Pálmai Ottó, a velencei Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője, aki egyértelműen fogalmaz: ha egy új faj számára az itteni életkörülmények megfelelőek, akkor azt szinte lehetetlen kiírtani.

A szakember szerint valami hasonló folyamatnak vagyunk most is tanúi, mint amikor 1994-ben a szarajevói reptéren először észlelték az amerikai kukoricabogarat. Nos, alig telt el tíz év, s ez a bogár ma már egész Magyarországon gondot jelent. De említhetjük a Kínából, távol-keletről importált sírköveket is, amelyek fából készült csomagolásával érkezett meg Európába az ázsiai lombfacincér és az ázsiai citruscincér. Ezek a fajok a nyolcvanas években hasonló módon jutottak el az Egyesült Államokba, ahol olyan pusztítást végeztek, hogy sok-sok város fasorait kellett tarra vágni miattuk.

De térjünk vissza a mostanában telelőhelyet kereső és óriáscsapatokban ezrével „rajzó” harlekinkaticákra, amelyekkel a legfőbb baj az, hogy nincs természetes ellenségük. Amíg az európai katicafajok évente

egy, legfeljebb kettő nemzedékkel büszkélkedhetnek, a harlekinkaticák akár négyszer is szaporodhatnak, különösen délebbre.

A valójában Dél-Szibériától Dél-Kínáig őshonos katicát 1916-ban azért telepítették Kaliforniába, hogy a permetezőszerek helyett majd szépen felzabálja a különféle levéltetveket. A számítás ezen része bejött, azzal azonban kalkuláltak, hogy a harlekinkatica bizony nem elégszik meg a tetvekkel. Erre Pálmai Ottó is ráerősít: az egyik ismerősének a kertjében lévő fügebokrokról például hetven kilónyi fügét „zabáltak fel” mostanában.

Lehet-e valamit tenni annak érdekében, hogy ez az inváziós faj ne lehetetlenítse el végképp a hazai fajokat, a már említett hétpettyest, a kétpettyest, vagy éppen a ritka szemfoltos katicát? A szakember szerint többet kellene felderítéssel foglalkozni, azaz több időt kéne az erdőkben, mezőkön, szántóföldeken tölteni. Ám amíg 1992-ben tizennégy növényvédelmi felügyelő járta a megyét, ma heten vannak. A hatékony fellépéshez ezen is változtatni kellene. A faj biológiáját ismerve természetesen tudni lehet, hogy az irtás mikor lenne a leghatékonyabb, de azt mindezek ellenére is nehéz elképzelni, hogy a rémkaticát teljes egészében el lehetne tüntetni Magyarországról.

– A legnagyobb probléma az inváziós fajokkal, hogy előre lehetetlen felmérni, milyen mértékű negatív gazdasági hatással járnak. Itt van például a nemrégiben megjelent amerikai keleti cseresznyelégy, amely miatt most két plusz növényvédelmi szerre kell költeniük a gazdálkodóknak – teszi hozzá a szakember.

Ha a házunkban tömegével jelennek meg, a leghatékonyabb megoldás még mindig az, ha összeporszívózzuk őket. A Domberdő Természetvédelmi Egyesület egy honlapot is indított, ahová várják a lakossági jelzéseket és a fotókat arról, az ország mely részén tűnt fel a faj. Céljuk az, hogy az őshonos katicák megmaradása érdekében ritkítsák a harlekinkaticákat. Szóval, ha már összeporszívóztuk őket, jöhet a ritkításra irányuló következő lépés.