Szökőkút a pusztítás után

- A szervezet egyik munkatársa tagja volt annak a küldöttségnek, amely Göncz Kinga külügyminiszterrel járt Afganisztánban. A honi sajtót egymásnak ellentmondó hírek járták be egy állítólagos merényletkísérletről. Valóban terveztek robbantást?

- Minden fenyegetést komolyan kell venni, és a gyanú alapján meg kell tenni a megfelelő ellenintézkedéseket. Nem tudjuk, hol keletkezhetett zavar a kommunikációban, mi annyit érzékeltünk, hogy a biztonságért felelős emberek megváltoztatták a korábbi utazási tervet azoknak az előírásoknak megfelelően, amelyeket egy miniszter kísérésénél be kell tartani. Ahogyan tapasztaltuk, helyes döntések születtek a katonák és a nemzetbiztonságiak részéről. Szerintünk egyébként valós volt a fenyegetés.

- A szeretetszolgálatnak milyen segélyprogramjai vannak még folyamatban?

- Nem csupán a nagy uniós segélyezést végezzük, amely hatezer tonna élelmiszer kiosztását jelenti egymilliárd forint értékben Magyarországon, hanem folytatjuk a nemzetközi munkát is. A Külügyminisztérium támogatásával mozgássérült gyermekek ellátásának érdekében megkezdtünk egy programot Kambodzsában és Vietnamban. Vannak kissé elfeledett helyszínek, ahol szépen, csendesen, de lehetőség szerint tovább tevékenykedünk: ilyen Észak-Korea és Csecsenföld. Grozníjban lassan rendeződik a helyzet, például működik a városban egy szökőkút... Sok háborúban jártam már, s úgy gondolom, ha ilyesmi megtörténhet, van esélye a változásnak, a normális életnek.

- Olvasóink is segítették egy Srí Lanka-i gyermekotthon építését a cunami után. Milyen hírek érkeztek legutóbb a szigetországból?

- Mára jelentősen csökkent az adakozás mértéke, már csak az árvaházainkban élő gyermekeket tudjuk támogatni. Az átadást követően a kisebb hibákat kijavítottuk, s a helyiek átvették az intézmények irányítását: összességében minden rendben történik a colombói otthonban is.

- Visszatérve az amerikai tárgyalásra: milyen benyomást tett önökre az idősebbik Bush, a korábbi elnök?

- Kennabunkportban, a Bush család rezidenciájának városában is eltöltöttünk két napot egy magánrendezvényen, ott találkoztunk vele és feleségével. Tudtak arról, hogy szervezetünk segítséget nyújtott a Katrina-hurrikán idején, ezt örömmel köszönték meg, s nagyra értékelték a mentőcsapatunk munkáját. Emlékezett ránk a korábbi amerikai nagykövet, Walker úr is, aki ugyancsak jól ismerte tevékenységünket. Meglepő volt tapasztalni e körök megbecsülését, átérezni annak a lehetőségnek a nagyszerűségét, hogy egy kis Fejér megyei településen megalakult szervezet ma már világmissziót végezhet.