Száz székely tett állampolgársági esküt

1848-as ünnepi műsorral ajándékozták meg testvértelepülésüket e különleges napon.Sajátos dimenziókat nyert a martonvásári állampolgári eskütétel, bár az ilyesmi mindig magában hordoz valami sorsszerűséget, drámát vagy beteljesülő álmot. Ezúttal száz magyar nemzetiségűnek született székelyföldi ember vette fel a magyar állampolgárságot hivatalosan is, a törvények engedélyével megtartván román állampolgárságukat is. Idősek, fiatal és érettebb felnőttek, fiatalok, s gyermekek jelentkeztek be a romániai magyar konzulátuson a jogi eljárás lefolytatásáért, s március 12-én, az engedély birtokában magyar földön mondták el esküjüket. Az ünnepi aktust követően hazautaznak szülőföldjükre, mert ők ott vannak otthon.

„Az állampolgárság a magyaroknak nem kegy, nem adomány, nem ajándék, hanem ősi juss” – fogalmazta meg Szabó Tibor a magyar állam álláspontját ebben az érzékeny témában. A százas szám ebben az esetben költői szám, mert a Románia-béli Maros megyei Szabédról és Mezőkölpényből százketten érkeztek és tették le az állampolgári esküt a martonvásári Emlékezés terén. A Marosvásárhelytől alig tizenegynéhány kilométerre fekvő két kisközségből egyszerre jelentkeztek be a csíkszeredai magyar konzulátuson a folyamodványukkal, mire a konzul személyesen utazott el hozzájuk az adminisztráció intézésére. Nyomós indoka volt, hogy utazzék, mert az alig 400 lelkes Mezőkölpény 270 magyarjának egyharmada egyöntetűen szerette volna hivatalosan is magyarnak tudni magát. A kölpényiek és a martoniak kapcsolata az 1980-as évekre nyúlik vissza, mikor még mindkét országban a szocializmus éveit élték. Itthon a puhuló diktatúrát, Romániában a keményedő Ceausescu-érát.

Erdélyben még élő-eleven valóság volt a néprajzi könyvekből ismert hagyomány, a viselet, a tánc, a népdal, a mindennapi élet meseszerű konzerválódása, az utolsó órában gyűjtötték-lesték-csodálták itthonról az erősödő nemzettudat jegyében a folklór kincseit. Minderről Tessely Zoltán országgyűlési képviselő mesélt ezen ünnepi vasárnapon, megemlékezvén a martonvásáriak és a mezőkölpényiek több mint három évtizedes kapcsolatáról. Szabó Szilárd és Németh Ildikó gyűjtők, néptáncpedagógusok, és tanítványaik, kollégáik rendre kijártak a Mezőségbe, néhai Horváth Ottó egykori martonvásári polgármester pedig a hivatalos szálakat igyekezett szorosabbra fűzni.

A kezdeményezés nem szakadt meg később sem, testvértelepülési kapcsolatot ápol a két közösség. A mindkét országbeli rendszerváltás a korábbi akadályokat elhárította, bár Romániában most sem egyszerű a magyaroknak hitvallást tenniük nemzettudatukról, s fogy lélekszámuk.A martonvásári eskütételt összekapcsolták az 1848-as forradalom évfordulójának ünnepével, ami kölcsönös lelki ajándékkal járt a vendéglátók és a vendégek között.

A hagyományőrző huszárok részvételével vonták fel a nemzeti lobogót az Emlékezés terén, személyes érzéssel fűszerezett beszédek hangzottak el. A felvidéki születésű Szabó Tibor martonvásári polgármester karján viselt nemzetiszín szalag nagyapja házának padlásán rejtőzött 50 éven át – a kárpát-medencei magyarság Trianon után százával őriz ilyen történeteket. Az erdélyieket Imreh Jenő fiatal református lelkipásztor vezette, köztük lelkes fiatalokat, a magyarságukat mélyen megélő és elkötelezett székelyeket. Két visszahonosítás is történt a hivatalos okmányok kiállításánál – ők 1940 és 1945 között születtek, amikor Észak-Erdély Magyarországhoz tartozott.

Az ünnepélyes állampolgársági eskütételen megjelent a magyar parlament háznagya, Mátrai Márta – a jelen bizakodásaként és reményeként értékelte a felemelő eseményt. A haza olyan, mint a közös emlékezet, mondta, örök kötődés ősi, távoli nemzedékekkel.

Szabó Tibor polgármester mondta elő az eskü szövegét – előző nap már előkészítették a hivatalos okmányokat a kérelmezők és a honi köztisztviselők a jogszabály rendelkezése szerint.

A honosítás romániai költségeinek egy részét a martonvásári önkormányzat támogatta, itt helyi családok szállásolták el a messziről érkezőket. Az eskütételt követően megkoszorúzták az 1848-as emlékművet, majd az erdélyiek adtak magas színvonalú műsort a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban Vallomások a fehéregyházi táborban címmel.