Száz kilótól szabadult meg a család

Az újév jó alkalom arra is, hogy magunk mögött hagyjuk a rossz szokásokat és megvalósítsuk álmainkat. Dezső Sándor is éppen ezt tette, két esztendővel ezelőtt.

Életmódváltásának évfordulóját nemrégiben ünnepelte, azonban torta, tánc és alkohol - vagyis egy hagyományos buli - helyett, ő egy teljen más módot talált az elmúlt, hosszú hónapok megkoronázására: végig futotta a MedvésKört. Hatvanhét kilométert teljesített, nem egészen tíz óra alatt, és közben felfedezte Nógrád megye legszebb tájait, Salgótarján környékét.

- Egy másik, futóbolond barátommal teljesítettük a távot, olykor-olykor persze gyalogoltunk is, de a jó részét végig kocogtuk. Az ilyen túrákon okostelefonnal kell bejelentkezni a kör bizonyos pontjain (így küszöbölik ki a csalást), nekem azonban nem volt, így társultam. Gyönyörű tájakon vitt végig a túraútvonal, ezért már megérte, habár a közel 1400 méteres szintkülönbséggel igencsak meggyűlt a bajunk és bevallom, el is tévedtünk egy helyen. Nem túlzok, ha azt mondom, életem egyik legszebb pillanata volt, amikor célba értünk, fáradtan, de új élményekkel gazdagodva. Ez volt az elmúlt időszak legkomolyabb és legmegerőltetőbb kihívása - magyarázza Sándor, és hozzáteszi: Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja neki, hogy akár tíz kilométert is le tud futni egyben, egészen biztos, hogy kineveti.

Közel egy éve nem fogytak egy dekát sem, de a család minden tagja tartja a súlyát

Sándor 114 kilogramm volt, amikor elkezdett tudatosan táplálkozni és mozogni, most a nyolcvanhoz áll közel. Sikerében - ahogy ő is hangsúlyozza - örökké támogató családjának nagy része volt.

- A lányok - feleségem, Dezsőné Rácz Hilda és két gyermekem, Virág és Flóra - határozták el, hogy változtatnak az életmódjukon. Kihasználták a községben adódó lehetőségeket, eljártak tornára, aerobikra, táncra és az étkezésre is odafigyeltek. Majd esténként elindultak futni. Az életmódváltásnak sok oka volt, mindegyikünk szerette volna jól érezni magát a bőrében. Nekem a vérnyomásommal volt gondom, öt gyógyszert szedtem. A feleségemnek a cukrával és a szívével akadt problémája. Amikor a lányomnál diagnosztizálták az inzulin rezisztenciát, megijedtünk.

Ekkortól kezdtek el a lányok komolyan figyelni az egészségükre, az életmódjukra. Egy-két hét után én is csatlakoztam, ez nagy fordulópont volt a család életében - mesél Sándor, aki azt is elmondja, előtte is gyakran jártak úszni, és ha tehették kimentek a szabadba mozogni, de mindenkit székhez kötött a hobbija. Hilda szenvedéllyel hímez, a gyerekek hangszeren játszanak, ő maga pedig a horgászat szerelmese.

A Dezső család egy személyi edző segítségét is kikérte pár hónap elmúltával és szépen, fokozatosan haladtak a nagy életmódváltással.

Ez a fotó még az életmódváltás előtt készült.

Sándor szerint másként nem is lehet, 20-30 kiló súlyfelesleggel ugyanis nem szabad kilométereket futni. Két perc gyaloglás, egy perc kocogás, öt perc gyaloglás, három perc kocogás... Amikor egyhuzamban bírták nyolc percig, ujjongtak az örömtől.

Az étkezésüket is megreformálták: elhagyták a cukrot, az egyszerű szénhidrátokat, a fehér lisztet, nem használnak finomított étolajat, sertészsírt. Kolbászról, töpörtyűről, lekváros buktáról, vagy kakaós csigáról szó sem lehet. Helyette rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. Lényegében újra tanultak sütni-főzni. Sándor azt meséli, amíg nem csatlakozott a lányok missziójához, komoly fejtörést okozott, mi legyen az ebéd. A szótáruk is kibővült, olyan szavak kerültek bele, mint az anaerob zóna, pulzus kontroll, zsírégető tartomány.

Nem állítják, hogy nincsenek olyan napok, amikor ne bűnöznének". Vagy, hogy mindent szigorúan betartanak, két év elteltével is, de az egészséges életmód alappilléreire építették fel szokásaikat. Sándor állítja, igazából hónapok óta nem változott a súlyuk, de ami lement zsír, az feljött izomban, és már nem is az a cél, hogy olvadjanak a kilók.

Az életmódváltásnak végül több pozitívumát is megtapasztalhatták, azon túl, hogy lefogytak - együtt összesen száz kilótól szabadultak meg - az egészségük is javult. Sándornak például ma már egyetlen vérnyomást szabályzó gyógyszerre sincs szüksége, a pénzét inkább egészséges élelmiszerekre, futófelszerelésre költi. Mint mondja: akárhogy is nézzük, ez így jobb befektetés.

Az, hogy mindezt együtt vitték véghez, ezentúl összehozta a családot is. Támogatták egymást, és idővel azt is megtanulták, hogy a pihenőnapoknak is hatalmas jelentőségük van, nem szabad átugrani őket.

A futóversenyeken díjakat is nyertek. Fotó: a család

Persze, nem mindenki maradt meg a futásnál, Sándor gyermekei végül másféle mozgásformákban találták meg örömüket, de ettől még ez a közös sikerük marad. Flóra lányuk harminckét, Virág huszonkét kilót adott le az elmúlt években. Hilda szerint sohasem lesz senki a családból manöken, erősek a gének, de irreális célt nem is tűztek ki maguk elé.

A szülők viszont rendíthetetlenül kocognak, hetente legalább négyszer, munka után. Mára nem csak igényükké, létszükségletté vált számukra a sport. Túl vannak már számos fél maratonon, maratonon, részt vettek a Mikulás- és a Szeretetfutáson és megannyi sportrendezvényen. Sándor még a szabadidejében is edzésprogramok után kutat az interneten.

Egy sokszínű baráti társaság tagjai lettek: nem számít ki honnan jött, mivel foglalkozik, csak az, hogy szerelmes a sportba. Sándor szerint ez is ennek a mozgásformának az egyik értéke: egyenlővé tesz. Bárhol, bármikor futhatsz, persze a legjobb, ha versenyezni is lehet.

- A közös, nagycsoportos futásnak megvan a maga hangulata. Egyfajta eufória lesz úrrá az emberen. Persze, kell hozzá edzeni, készülni. A MedvésKör - melyet biciklivel és gyalog is lehet teljesíteni - egyébként kivétel volt. Eredetileg a Vérkört szerettük volna végig szaladni, spontán ötletként vetették fel a barátok, hogy változtassunk a túrán. De megérte - vélekedik Sándor, és hozzáfűzi: olykor nehéz elindulni. Nem könnyű a munka után fáradtan hazaérve felvenniük a futócipőt és nekiindulni. Ettől függetlenül megteszik, mert az útban és annak végében sosem csalódtak még.