Seuso-lelőhely: „Legalább kétüstnyi ezüstedény lehet még a földben”

Az elsősorban tapasztalt várkutatóként ismert régész a történelmi Magyarország és közvetlen környezete várainak topográfiai és légirégészeti kutatásával foglalkozik. Több könyv szerzője, a Várak, kastélyok, templomok című folyóirat egyik alapítója, jelenleg egy 8000 helyszínt tartalmazó várlexikon összeállításán dolgozik. Szakmai tevékenysége Fejér megyéhez is köti, bekapcsolódott a megye őskori és középkori várhelyeinek terepi kutatásaiba.

Érdeklődését felkeltette a Polgárdi ipartelepek közelében található Somlyó-hegyen – egykor Bökénysomlyó-hegy – magasodó monostor, amelynek romjait alapjukkal együtt eltűntették a bányamunkálatok. Figyelmét nem kerülte el a szomszédos Szárhegy sem, amelynek déli lejtőjén az egyik verzió szerint 1976-ban előkerülhetett a földből a Seuso-kincs. Kutatásainál és saját elmélete kidolgozásánál figyelembe vette azokat a forrásinformációkat, mely szerint vannak olyan feltevések, a kincsek meggyilkolt megtalálói, Sümegh József és Kolonics György a bányából „kölcsönvett” munkagéppel egy közeli pince- vagy házalap földkiemelése közben bukkantak rá az 1600 évvel ezelőtt elrejtett ezüstkészletre. Ugyanakkor érdekes következtetésre jutott a Szárhegyen 1878-ban megtalált, nagy valószínűséggel a Seuso-kincshez tartozó ezüstállvány (quadripus) lelőhelyének egykori telek- és tulajdonviszonyait tanulmányozva. Innentől összeállt Dénes Józsefnek a Seuso-kincs még eddig meg nem talált rejtési helyére vonatkozó elmélete, amelyre a vele készült interjúnkkal kívánjuk felhívni a figyelmet:

– Milyen kutatások alapján sikerült meghatároznia a Seuso-kincs jelenleg ismert darabjainak lelőhelyét?

– Egy érdeklődő barátom kérdezte meg tőlem 2011-ben, mi a véleményem a Seuso-ügyről. Akkor kezdtem csak el tájékozódni a nyilvánosan hozzáférhető információk között. Ugyanis szakmai érdeklődésem fókuszában nem a római kor, hanem a különböző korú várak, erődített helyek kutatása állnak. A megfejtés szempontjából azonban majdnem mindegy, hogy régész vagyok-e. Bármelyik logikus gondolkodású ember számára némi szerencsével megoldhatók még a hasonlóan gubancos ügyek is. Mint minden megfejtendő probléma, ez is egyfajta puzzle-játékhoz hasonlít. Sok-sok félreértés és dezinformáció közül végül kiválasztottam egy szerintem életszerű és valószínűsíthető forgatókönyvet a kincs előkerülésének módjáról és az ebből következő helyéről. Hirtelen rájöttem ugyanis, hogyan illeszthetők össze logikusan a részletek.

Dénes József szeretné ha kiderülne, vannak-e még ezüstkancsók, poharak, evőeszközök, tálcák a lelőhelyen – Fotó: Béli Balázs

– Milyen módszerrel folytatná az Ön által meghatározott hely kutatását, feltárását, ha ebben támogatást kapna a Seuso Munkabizottságtól?

– Nem folytatnék kutatást, csak a remélhetően még mindig a földben lévő kincsrészlet kiemeléséhez mennék oda, mint néző, az általam pontosan meghatározott lelőhelyre. Egy-két napos munka. A kiásást, dokumentálást már a székesfehérvári régész kollégákra bíznám.

– Mire számít, kerülhetnek-e elő még az ezüstkészlethez tartozó újabb darabok?

– A lelet feltételezhető összetétele alapján még legalább két rézüstnyi ezüstedényre, kancsókra, poharakra, evőeszközökre, tálcákra számítok.

– Lát-e összefüggést az 1878-ban szilvafa kiásása során előkerült késő római kori ezüstállvány szárhegyi megtalálási helye és az Ön által feltételezett lelőhely között? Vajon a két lelőhelynek köze van egymáshoz?

– Igen, ez adja a megfejtés kulcsát. A megoldás kézenfekvő, sőt pofon egyszerű. Elmagyarázom, miért nem jöttek rá eddig a kollégáim mégsem a helyes megfejtésre. A quadripus egy Molnár János nevű, Polgárdiban élt ember szőlőjében került elő. Ezen a nyomon indultak el kollégáim is negyed századdal ezelőtt. Egy dolog azonban elkerülte a figyelmüket, több Molnár János tulajdonában volt Szárhegyen 1878-ban szőlőterület és pince. Ezek közül nem a megfelelő helyszínt azonosították eddig. S azt ugye nem nehéz belátni, hogy semmit sem lehet olyan helyen megtalálni, ahol az nincs és nem is volt.

– Kizárja-e az Ön elmélete, hogy a feltételezett szabadbattyáni Seuso-palota fűtésalagútjában is elrejthették az ezüstkészlet egy részét?

– Teljes mértékben.

– Mikor dolgozta ki a Seuso-kincs lelőhelyére vonatkozó „tézisét”, s vele kapcsolatban fordult-e már tudományos vagy egyéb hivatalos testülethez támogatásért?

Már nem először keresték a Seuso-kincset a szárhegyi pincéknél – Fotó: Illisz Attila

– A helyet 2012 augusztusában jelentettem be a lehető leghivatalosabban, írásos formában L. Simon László akkori EMMI, most miniszterelnökségi államtitkárnak, 2014 áprilisában pedig Baán László kormánybiztosnak is felhívtam a figyelmét a dologra. A témával eddig foglalkozó régész kollégákkal mind ismerjük egymást. Többükkel megosztottam a javaslatomat. Senki sem mondott olyat közülük, hogy ne lehetne igazam, sőt

– Mire számít most, miután nyilvánosságra kerül, hogy nagy eséllyel és pontossággal meghatározta a kincs lelőhelyét?

– A kincs további részének az előkerülése esetén nem kívánok a témával tovább foglalkozni, mivel nem érdekel különösebben a római kori ötvösség, sem a korszak művelődéstörténete. Mindössze a megfejtés tényével kapcsolatban szeretném, ha nem felejtődne el a kincs előkerülésekor, hogy az ötlet eredetileg tőlem származik.

A szakértő szerint az ezüstállvány megtalálási helye és Seuso-kincs lelőhelye között összefüggés van – a rajz az állvány első restaurálás utáni állapotát ábrázolja az egykori forrásműben

– Mi vezérli, amikor a nyilvánossághoz is fordul?

– Ez a dolog évek óta hivatalos úton van, csak nehezen ér célba. Igazán nem értem, miért nem történik évek óta semmi! Ezt untam meg. Derüljön ki végre, van-e még a Seuso-kincsből az eredeti lelőhelyen valami! Ha igen, az óriási világszenzáció lehet. Ez esetben Magyarországé az egész kincs, az eddig előkerült s bárhol meglévő, valamint a még remélhetően földben megmaradt rész is. Kiváló kollégáim már több mint negyed százada dolgoznak a témán, szinte minden kézzelfogható eredmény nélkül. Senki sem tudta ugyanis még egyértelműen bebizonyítani a kincs hazai eredetét. Pedig Magyarország tulajdonjogát csak ezzel lehetne biztosítani. Most talán sikerülni fog!