100 év, alig karnyújtásnyira: személyes emlékek a nagy háborúról

Katonai egyenruhákból és világháborús emlékekből, tárgyakból nyílt kiállítás a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ tágas tereiben. Ha már nem gondolunk a vérrel és fájdalommal, szépek a régi uniformisok! Veszprémben működik a Méretes Szabóság nevű kézműves szabó cég, ahol elegáns öltönyöket, mai egyenruhákat s eredeti katonai viseleteket készítenek. Itt szabták-varrták a martonvásári hagyományőrző huszárok öltözetét is. Gucsek István alpolgármester és segítői úgy döntöttek, az egyenruhák mellé hazai háborús emlékeket is keresnek, hogy még személyesebb legyen a dolog. Pletser Tamás gyűjteményéből mindig számíthatnak kuriózumokra, s Üvegesné Hornyák Mária, elkötelezett helytörténész szintén kincsekkel rukkolt elő!

Katonai egyenruhákból és világháborús emlékekből, tárgyakból állították össze a kiállítást
Fotó: Vécsy Attila

Néhány korabeli tárgy: kerékpár, gázálarc, löveghüvelyből fabrikált petróleumlámpás, tölténytáska, kulacs és pohár képes időutazásra invitálni a 21. század gyermekét, nem beszélve a militária-gyűjtők és kedvelők rajongásáról! Gucsek István annyiban személyesen érintett volt a kiállítás szervezésében, hogy dédapja, Gucsek György előtte ismeretlen képét lelte fel, s ezúttal íme, elevenné vált a csupán szavakban élő emléke. Nagyapja, (Györgynek a fia), idősebb Gucsek István 1942-ben esett el a Donnál, egy fiú és egy lány maradt utána, s most a fiának fia, az alpolgármester rakja össze e szomorú sort. A hazáért meghozta áldozatát a család.

A kiállítás összeállításában a fiatal Eisenbacher Judit vállalt feladatokat, a tíz-tizenkét helyi vagy helyi származású família hagyatékaiból látványos, változatos és megható tárlat kerekedett. A kicsiny méretű képeket, leveleket, képeslapokat Mészáros László katonai hagyományőrző segítségével Vécsy Attila fotóművész állította össze nagyméretű tablókon, hogy könnyen olvashatóak legyenek a sorok, amiket reszketeg, íráshoz nem szokott kézzel róttak a fotográfiák hátuljára, a tábori posta kibocsátott szabvány lapjaira.

A helyesírási hibáktól még emberibb és meghatóbbak e múltbéli üzenetek, szinte mindenki a földben porlad már azóta, a hősök és áldozatok, a katonák és az itthon várakozók, feleségek, szerelmek, gyerekek, bajtársak.

Pletser Tamás képeslapgyűjteményében Ferenc József több képről tekint le, idealizált katonaképek festenek idillt persze a lövészárokban már nem volt az. Szuppinger Gyuláné két háború közötti fényképe a már kész első háborús emlékűnél tartott egyik ünnepséget örökítette meg ritka kép. A második világháború után már nem illett, egyenesen tilos volt akárcsak emlékezni is! Most törnek fel az emlékek, s még mindig vannak el nem sírt könnyek. Megrázó az akkori martonvásári jegyző Véghatározata, a hazáért hősi halált halt Szmilkó József martonvásári volt lakos haláleset felvételéről. Gyászolják: özvegy Szmilkó Józsefné, s a kiskorú József, János, Mihály, István, Ferenc és László.

Eisenbacher Juditot leginkább a gyermekek frontra írott fogadalmai hatották meg, meséli. Mink jók leszünk csak siessen haza írták a gyerekek édesapjuknak. Különben Judit is érintett ! Üknagyapja, Bencsik Ferenc eltűnt Oroszországban az első háború alatt. A másik ágon dédapja, Petróczi István harcolt a második világháborúban, megszökött az amerikai hadifogságból, s orosz hadifogolyként folytatta a magyar sors által kijelölt háborús kalandját . Isten hazavezérelte, nem száradt ki a családfa.

A látogatók egymásnak mesélték személyes történeteiket, az öregek szinte testközelieket, a fiatalabbak inkább érzelmi azonosulással, a családi legendáriumok darabkáit rakták össze. S a férfiak kicsit szakértő szemmel vették szemügyre a fegyvereket, a hadifelszerelések muzeális darabjait. Az emlékezésnek ez is velejárója. Még terveznek világháborús kiállítást Martonvásáron, mert mindig rejtenek értékes-fájdalmas dokumentumokat a titkos fiókok.