Remekmű – köszönetként a Harmonia Albensis-en

A szólókat Kertesi Ingrid, Megyesi-Schwartz Lúcia, Mukk József és Jekl László énekelte, közreműködött az Alba Regia Vegyes kar (Kneifel Imre), a Primavera Vegyes kar (Horányi Ottilia) és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az est dirigense Drahos Béla volt.

A c-moll mise (KV427) keletkezéstörténete gazdag intim személyes vonatkozásokban: Mozart felesége felgyógyulása felett érzett hálájának kifejezéseként írta 1782–1783-ban. A Kyrie, a Gloria, a Credo két részlete, a Sanctus és a Benedictus (összesen 12 tételnyi zene) készült el ekkor a műből, melynek anyagát 1785-ben a Davidde penitente című olasz nyelvű oratóriumához is felhasználta a mester. A mise végül befejezetlen maradt – de így is minden idők egyik legragyogóbb egyházzenei remekműve. Premierjére 1783 októberében, Salzburgban került sor: a szopránszólót Mozart felesége, Constanze Weber énekelte. Valószínűleg ennek a körülménynek is köszönhető, hogy a két szopránszólista szólamainak a többiekét meghaladó jelentősége van, a zeneszerző több oldalról is be kívánta mutatni hitvese képességeit szülővárosa zenekedvelő közönségének.

Világok találkozása - a c-moll mise Janus-arcú darab: egyszerre szakrális és profán (Fotó: Pati-Nagy Bence)

A hangversenyt felvezető konferanszból érzésem szerint nem derült ki egészen pontosan az est bombasztikus címének (Világok találkozása) értelme. (Apropó konferansz! Ha már van, kérem, legyünk pontosak: mint hallottuk, az Alba Regia Szimfonikus Zenekart 1919-ben alapították, tehát idén ünnepli 100 (?) születésnapját. A második adat a jó: a zenekart 1913-ban alapították, a Zeneiskolával egy esztendőben. Vagy: a szopránszólót Keresztes Ingrid(?) énekli – a városunkban gyakorta megforduló kiváló művész ennél azért többet érdemel )

Oldjuk meg a rejtélyt! Bécs egyik ismert zenerajongója, Gottfried van Swieten báró vendégszerető házának gazdag könyvtára Bach és Handel műveinek szép gyűjteményét tartalmazta: a bécsi muzsikusok itt alaposan megismerhették nagy elődeik muzsikáját. Mozart több művében, s különösen is a c-moll mise kórustételeiben félreismerhetetlen Bach és Handel monumentális kartételeinek hatása. Ez tehát az egyik világ – a másik pedig az olasz opera ragyogó, elbűvölően dallamos stílusa, mely a szólótételekben kap szót.

A c-moll mise ekként Janus-arcú darab: egyszerre szakrális és profán, egyszerre találjuk meg benne a német barokk szigorú formáit és az olasz bel canto édes melódiáit. A bazilika hatalmas, a hangzást összemosni hajlamos belső tere sajnos most is a mű ellen volt: az ide-oda csapódó hanghullámok egyfajta tenger-érzetet keltettek. (Főleg a kétkórusos, polifón tételekben volt nehéz még kottával a kézben is követni az eseményeket. Megfontolandó, hogy a jövőben az ilyen jellegű oratórikus produkciók otthona mondjuk a Ciszter templom legyen, ahol sokkal jobban „élnek” ezek a pompás zenék.)

Szerencsére a padsorokat teljesen megtöltő zenebarátok nem hagyták, hogy élvezetüket bármi is elrontsa, s nagy tapssal fogadták a székesfehérvári együttesek közös erőfeszítéséből létrejött produkciót.