2014.05.21. 14:00
Ők az ország legjobb csapatmatekosai
Fehérvár-Nyíregyháza - Négy fehérvári kisdiák nyerte azt a különleges országos matekversenyt, ahol csapatban kellett megoldani a szinte már valószínűségszámítást igénylő feladványokat.
Marci, Máté és Matyi megbecsülték az állatpark közepén álló fa magasságát. Marci 21, Máté 24 méterre becsülte ezt. Amikor megtudták a fenyő magasságát, kiderült, egyikük 3, másikuk 6 métert tévedett. Hány métert tévedhetett Matyi, ha 20 méterre becsülte a fa magasságát? erre a kérdésre felnőtt fejjel sem tudunk azonnal válaszolni, ám a Németh László Általános Iskola másodikosai, Pusztai Dávid, Biró Mihály, Halász Márton és Vönöczky-Molnár Gergő számára nem okoznak gondot az ilyen feladványok. A kis tehetségek nemrég megnyerték a Vakondvágta nevű országos matematikaversenyt, amelynek különlegessége, hogy a feladatokat nem egyénileg, hanem csapatban kell megoldaniuk a diákoknak.
- Február óta szinte csak a versenyre készültünk, a tanítónéni direkt ilyen, gondolkodtató feladatokat adott - mondja Dávid, aztán a többiek szinte azonnal a szavába vágnak, sorolják a friss élményeket. Mint megtudjuk, az országból tizenegy csapat jutott a döntőbe, ahol hatvan percük volt a valószínűségszámítás határait is súroló feladatok megoldására az ebben a korban elvileg még csak a szorzással-osztással bajlódó kis versenyzőknek.
- Többféle út is elvezethet a megoldáshoz, ezt, a logikus gondolkodást igyekszünk megtanítani diákjainknak - mondja a csapat felkészítő tanára, Erdélyi Éva, aki kollégájával, Rákóczy Ferencnével együtt vallja, minden diák tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. Egy 8-9 éves gyermek számára különösen az együttműködés, az együttgondolkodás megvalósítása a komoly feladat, hiszen mindenki a saját megoldását tartja a legjobbnak. A fiúknak azonban sikerült leküzdeniük ezt a nehézséget is, és a siker láthatóan nem maradt el. A matekórákon amúgy viszonylag hamar kiderült, hogy a szóban forgó négy kisdiák a legtehetségesebb, így amíg a többiek a szokásos feladatokat kapták, ők speciális, tehetséggondozós feladatokon törték a fejüket.
- Legyünk legalább hatodikak, ezt fogalmaztuk meg, így amikor az eredményhirdetéskor sehogy sem akarták mondani a nevünket, egyre boldogabbak lettünk. Amikor aztán se a harmadik, se a második helyen nem mondták a nevünket, nagyon boldogok voltunk - teszi hozzá Gergő.
Egyikőjük feltaláló, másikójuk mérnök akar lenni, egyben azonban egyetértenek: nagyon szeretik a matekot.
