Pengeélen kell táncolni

A Mester és Margaritában Hellát alakítja, az előadás rendezője Hargitai Iván (Fotó: Horváth Renáta)

Az évad egyik legjobb táncművésznője lett nemrégiben, a díjat a Magyar Táncművészek Szövetsége ítélte oda. Nagyon örül az elismerésnek, amely kifejezetten rangosnak számít a szakmájában. A Vörösmarty Színházban szép feladatokat kapott, és a következő évad is ígéretes a számára. Játszik, koreográfiákat készít. Az egyik próba után beszélgettünk.

- A vezetékneve Blaskó. Csak nem...?

- Édesapám Blaskó Péter színművész, nagybátyám Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója. Az alma nem esik messze a fájától, hasonló pályára terelődtem én is. Igaz, én nem színművészként, hanem táncművészként kezdtem, de most itt, a fehérvári színházban olyan szerepeket is kapok, amelyekben színésznőként is bizonyíthatok. Igaz, ez már korábban elkezdődött a Forte Társulatban, Horváth Csaba irányítása alatt, akivel tizenkét éve dolgozom együtt.

- Annak idején tehát nem a színművészeti, hanem a táncművészeti főiskolára jelentkezett...

- Korábban balettintézetnek hívták. Klasszikus balett szakon diplomáztam, majd kikerültem Németországba, a világhírű koreográfus, táncművész, Pina Bausch iskolájába, hét évig éltem kinn. Elvégeztem a művészképzőt, a táncpedagógia szakot is, dolgoztam egy-két produkcióban. Aztán hazahívtak egy számomra nagyon érdekesnek tűnő produkcióra, amire nem tudtam nemet mondani, és itthon ragadtam. Az az igazság, hogy Németországban nem találtam meg igazán a számításaimat, azt a közeget, stílust, amelyben ki tudtam volna teljesedni. Itthon viszont ez sikerült, és Horváth Csaba irányításával olyan komplex formanyelvre törekszünk, amelyben a test használata által a mozdulatok szinte szavakba öntődnek. Szóval, hajöttem, és szabadúszó voltam, egyik szerep hozta a másikat. Aztán találkoztam Bozsik Yvette-tel, akivel korábban már dolgoztam, ő készítette a koreográfiát a balettintézetben a diploma munkámra. Hívott, akárcsak Horváth Csaba, egyre másra jöttek a munkák. A Színművészeti Egyetemen a koreográfus szakot is elvégeztem, 2003-tól 2007-ig.

- Évekig tagja volt a Közép-Európa Táncszínháznak, kiváló koreográfusokkal dolgozott együtt. Végül a Forte Társulatnál kötött ki, majd Fehérváron. Hogyan történt?

- Nagy élmény és pompás iskola volt ez. Minden egyes produkció előrébb vitt, hálával tartozom ezért az életnek. Ám Horváth Csaba otthagyta a Közép-Európa Táncszínházat, és elment Debrecenbe. Ott alakította ki különleges mozgásszínházának alapjait. Az alakuló Forte Társulatba hívott engem is. Másfél évvel ezelőtt pedig Szikora János igazgató megkereste Csabát, hogy vezetné-e a tánctagozatot Fehérváron. A társulatból is hozhatott néhány embert, én 2013. szeptemberétől vagyok a társulat tagja.

- Az a bizonyos stílus a mozgás, tánc, színészet ötvözete. Nem nyomja el egyik a másikat?

- Inkább segíti egyik a másikat. Persze pengeélen kell táncolni, hogy ne legyen illusztratív az egész, egyik kifejezésmód ne nyomja el a másikat. Ízlés, érzék kell ehhez a rendezői módszerhez.

- A fehérvári Mester és Margaritában Hellát alakítja. Jól tudom, hogy egy másik Bulgakov-adaptációban játszott már, mégpedig 2005-ben, a Nemzeti Színházban?

- Igen és a történet érdekessége, hogy abban László Zsolt alakította a Mestert, aki most Fehérváron Woland szerepében látható. Wolandot pedig édesapám játszotta. A pesti előadást egyébként Szász János rendezte, egészen más felfogásban, mint Hargitai Iván Fehérváron.

- Apropó, Fehérvár. Jól érzi magát itt?

- Remekül. Amit Németországban nem találtam meg, azt itt igen. Társulatot, közeget, ahol szabadon dolgozhatok, ahol kíváncsiak rám., számolnak velem. Szép feladatok várnak rám. Koreográfiát készítek a 3:1 a szerelem javára előadáshoz. Ahogyan most tudom, várhatóan szerepet kapok A félkegyelműben és a Gulagban is.