Pályázaton nyertek kényelmes otthont

Ezzel a mutatvánnyal akár cirkuszban is felléphetnének Horváthék - már, ha elég nagy az a cirkusz: tíz ember egy másfél szobás panellakásban. Kínai akrobata legyen a talpán, aki megcsinálja...

Ám a nyolcgyerekes család már évek óta gyakorolja ezt a számot, csak éppen sztárgázsit nem kapnak érte, holott kétségtelenül megszolgálták. Már nem is emlékeznek rá, hogy négy esztendő alatt ez a Római körúton lévő, kilencedik emeleti kis lakás (lakásocska, kuckó, odú, lyuk) hányadik albérletük.

Egy biztos: ha a Győrtől huszonöt kilométerre délkeletre, a Sokoró melletti út mentén fekvő Tápszentmiklós polgármesterének nem támad az a szokatlanságában is zseniális ötlete, hogy pályázatot ír ki olyan családnak, amelyben él egy ősztől ötödik osztályos gyermek, s a falu által adott házba költöznek, ezzel megmentve az egyfős létszámhiány miatt bezárástól fenyegetett általános iskolát - nos, akkor most Horváthék ugyancsak nagy bajban lennének.

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Ám a nyolcgyerekes család már évek óta gyakorolja ezt a számot, csak éppen sztárgázsit nem kapnak érte, holott kétségtelenül megszolgálták. Már nem is emlékeznek rá, hogy négy esztendő alatt ez a Római körúton lévő, kilencedik emeleti kis lakás (lakásocska, kuckó, odú, lyuk) hányadik albérletük.

Egy biztos: ha a Győrtől huszonöt kilométerre délkeletre, a Sokoró melletti út mentén fekvő Tápszentmiklós polgármesterének nem támad az a szokatlanságában is zseniális ötlete, hogy pályázatot ír ki olyan családnak, amelyben él egy ősztől ötödik osztályos gyermek, s a falu által adott házba költöznek, ezzel megmentve az egyfős létszámhiány miatt bezárástól fenyegetett általános iskolát - nos, akkor most Horváthék ugyancsak nagy bajban lennének.

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Ám a nyolcgyerekes család már évek óta gyakorolja ezt a számot, csak éppen sztárgázsit nem kapnak érte, holott kétségtelenül megszolgálták. Már nem is emlékeznek rá, hogy négy esztendő alatt ez a Római körúton lévő, kilencedik emeleti kis lakás (lakásocska, kuckó, odú, lyuk) hányadik albérletük.

Egy biztos: ha a Győrtől huszonöt kilométerre délkeletre, a Sokoró melletti út mentén fekvő Tápszentmiklós polgármesterének nem támad az a szokatlanságában is zseniális ötlete, hogy pályázatot ír ki olyan családnak, amelyben él egy ősztől ötödik osztályos gyermek, s a falu által adott házba költöznek, ezzel megmentve az egyfős létszámhiány miatt bezárástól fenyegetett általános iskolát - nos, akkor most Horváthék ugyancsak nagy bajban lennének.

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Egy biztos: ha a Győrtől huszonöt kilométerre délkeletre, a Sokoró melletti út mentén fekvő Tápszentmiklós polgármesterének nem támad az a szokatlanságában is zseniális ötlete, hogy pályázatot ír ki olyan családnak, amelyben él egy ősztől ötödik osztályos gyermek, s a falu által adott házba költöznek, ezzel megmentve az egyfős létszámhiány miatt bezárástól fenyegetett általános iskolát - nos, akkor most Horváthék ugyancsak nagy bajban lennének.

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Egy biztos: ha a Győrtől huszonöt kilométerre délkeletre, a Sokoró melletti út mentén fekvő Tápszentmiklós polgármesterének nem támad az a szokatlanságában is zseniális ötlete, hogy pályázatot ír ki olyan családnak, amelyben él egy ősztől ötödik osztályos gyermek, s a falu által adott házba költöznek, ezzel megmentve az egyfős létszámhiány miatt bezárástól fenyegetett általános iskolát - nos, akkor most Horváthék ugyancsak nagy bajban lennének.

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Már ezt a másfél szobát is csak sokadik próbálkozásra lelték meg (örök hálájuk a tulajdonosnak!), előtte megszámlálhatatlan albérlet ajtaját csukták rájuk, amikor kiderült, hogy nyolc gyerekkel költöznének. Pedig a Horváth család mutatványának az a lényege, hogy nincs zsivaj, nincs rendetlenség, nincs kosz, nincs nyüzsgés. Egyórányi ott-tartózkodásom alatt egyszer sem kellett félbeszakítanom mondatomat azért, mert valaki belebeszélt - ilyen óra a szerkesztőségben még soha nem fordult elő...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

A gyerekek tiszták és a szerény anyagi körülményekhez képest (a család a fizetést, a gyest, a családi pótlékot is számítva havi kétszázezer forintból él) jól öltözöttek - kivéve a hároméves Evelynt, aki elragadó bébisztriptízt mutat be. S ezen felül mind nyugodtak, mosolygósak és jól neveltek is.

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Itt az alkalom a névsorolvasásra. Az apa: Horváth Péter harmincéves kötegelő a vasműben. Az anya: Horváth Péterné huszonnyolc éves főállású anya. Ákos öt hónapos, Evelyn hároméves, Péter négy, Richárd hat, Veronika kilenc, Zsanett tíz, Vivien, a pályázatnyertes tizenegy, András tizenkét éves. Mint látható, lesz ötödikes utánpótlás Tápszentmiklóson csak a Horváth családból még legalább hét esztendeig!

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Mármost, ha azt kérdezik, hogy miért született ennyi gyerek Horváthéknál, egyszerű a válasz. A négy idősebb még a feleség első házasságából származik (bár ezt senki nem mondaná meg a nyolc testvérről, mert annyira hasonlítanak egymásra, mint az almák!), s mivel a férj családjában heten, a feleségében meg tizenketten voltak testvérek, egyiküket sem zavarta, hogy nagy a család. Mindazonáltal a pillanatnyi álláspont szerint ez a végleges létszám. Annál is inkább, mert a frissen felújított tápszentmiklósi házban is csak három szoba van - igaz, tartozik hozzá egy nyári lak is, egy szobával, fürdővel, konyhával. De egyelőre csak vendégháznak szánják azt: hiába, nagy a rokonság, s mind itt laknak, Újvárosban vagy a környékén. A három szobát úgy tervezik elosztani, hogy egyikben az iskolások, a másikban a kisebbek, a harmadikban a szülők laknak majd a legkisebbel. Nagyjából itt is így élnek: a kisszoba a tanulóké, a valamennyire nagyobb szoba egyik franciaágyában alszanak a szülők egy gyerekkel, a kiságy a csecsemőé, a másik franciaágy pedig a négy kisebb gyereké. Szóval, külön szobája Tápszentmiklóson sem lesz mindenkinek - de külön ágya már igen.

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

S munkája is lesz a papának. Kovács József polgármester, a zseniális ötlet kiagyalója szerint az ezer lakosú, gyakorlatilag egyutcás, de szép, rendezett faluban csak az nem dolgozik, aki nem akar. Győr bőven kínál munkahelyet - s ha ott mégsem akad valakinek fogára való, a falubeli fűrésztelep kétségbeesetten próbálja elhalászni a multik elől a munkaerőt.

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...

Vivien boldogan élvezi a pályázatnyertesnek kijáró népszerűséget. (Százharmincnyolcan jelentkeztek a község felhívására, közülük választották ki a győztest környezettanulmány útján.) Azt fontolgatja, kutyájuk legyen-e előbb, vagy macskájuk, persze a tyúkok mellett. S annak örül legjobban, hogy ott bármikor kimehetnek az udvarra játszani. Dunaújvárosban a Duna-parti családi séták jelentették a mozgást: nyolcfelé mégsem lehet figyelni...