Majdnem felrobbantotta a kisöccsét, többet nem kísérletezhet otthon

A mai napig lever a víz, ha a gimnáziumi matematika óráim eszembe jutnak. Örökre beleégett az agyamba, amikor – mélyen tisztelt és nagyra tartott – tanárom végtelen, hallgatag percek után, letette a padomra a krétát, majd elhagyta a száját az a jelentéktelennek tűnő, de annál félelmetesebb felszólítás: „Tied a tábla!” Még most is sokszor álmodom ezzel a jelenettel, illetve egy másik mondattal, amit szintén nem keveset hallottam annak idején: A matematika fegyelem kérdése. Szerintem pedig a matematika szeretet kérdése.

A 17 éves Molnár Janka Sára olyan lány, hogy ha nem volna, ki kellene találni. A legpozitívabb értelemben vett szeretnivaló „őrült”, született zseni. Hadar, pörög és olyan átütő erővel mesél a fizikáról, hogy még a hozzám hasonlók is nyomban megkívánnak egy fizikapéldát. Ami sokaknak értelmetlen gyötrelmet, kínt, az életükből elrabolt, és a táblánál töltött nyomorúságosan hosszú perceket jelent, az neki zsigeri, felhőtlen szórakozást. Egyszer még a kisöccsét is majdnem felrobbantotta.

A Teleki Blanka Gimnázium két matekspeces büszkeségével, Jankával és Genda Attilával az idei Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyről beszélgettünk. Janka napelemet épített, amiért kiemelt dicséretben részesült, Attila harmadik díjat kapott. A legtehetségesebb fiatalok között volt a Belvárosi I. István Középiskola Jáky József Tagintézményének diákja, Rozgonyi Áron is, akit szintén harmadik díjjal jutalmaztak kutatásáért. Az elismeréseket a Design Terminálban, Pálinkás József akadémikus és az EMMI nevében Sipos Imre helyettes államtitkár adta át.

– Abban biztos voltam, hogy az innovációs versenyen valami modern kütyüt kell csinálni, olyat, ami érdekli az embereket. Így esett a választásom a megújuló energiaforrásokra – meséli Janka. Ez kicsit más, mint az eddigi napelemek. Van benne egy parabolahenger alakú tükör, ezzel fókuszáljuk a nap fényét, ezt nehéz volt beszerezni, de végül elkészült, és ami még jobb, működik is.

A 19 éves Genda Attila Erdélyben született, Marosvásárhelyen. Lelkész édesapjával és gépészmérnök anyukájával 2001-ben költöztek Magyarországra, így már anyanyelvén kezdhette meg tanulmányait. Attila magasra tette a lécet, ha nagy lesz, mechatronikai mérnök lesz. A rendkívül művelt fiatalembert más is érdekli, nemcsak a reál tantárgyak. Rengeteget olvas, jártas a filozófiában és a teológiában is. Egyszer még Cicero szülővárosában, Arpinóban is részt vett egy latin tanulmányi versenyen.

– A mostani tehetségkutatón a Mandelbrot–halmazt vizsgáltam. Talán ebbe most ne is menjünk bele mélyebben – mondja, én pedig nem tiltakozom. – Olyan szoftvert készítettem, amit el is lehet adni, és könnyű kezelni. A programozással 150-200 órát töltöttem, de ez csak óvatos becslés – teszi hozzá az ifjú tehetség, aki ezzel a díjjal beléphetett a Fiatal Tudósok Társaságába és harminc pluszpontot is kapott a felvételihez.

Akkor most vissza a „robbantáshoz”. Hogy is volt ez? – kérdezem Jankát. Ő huncutul mosolyog, majd elhadarja a történetet.

– Az öcsém négyéves lesz, és nagyon szeretem tanítani. Csak néha életveszélyes vagyok, ezért anyukám félti szegényt. Jöttek hozzánk, én pedig villogni akartam vele, hogy milyen jókat tudunk együtt kísérletezni. Tulajdonképpen a denaturált szesz robbant be, öcsém pont a „veszélyzónában” volt, de szerencsére nem sérült meg. Először ő, majd anyukám ordított. Azt hiszi, hogy felelőtlen vagyok. Azóta otthon tilos kísérleteznem, maradt a szakkör. Egyszer robbantottam fel majdnem az öcsémet, többet nem csinálhatok ilyet – meséli Janka, akiből egyszer még elméleti fizikus és tanár lesz.

Imád magyarázni, szünetekben is ő korrepetálja az osztálytársait. Szerinte sok tehetséges gyerek azért veszik el, mert sem a szülei, sem a tanárai nem karolják fel. Legnagyobb hatással nagypapája volt rá, neki köszönheti az életen át tartó szenvedélyt, amit fizikának hívnak. Mit csinálsz szabadidődben? – kérdezem. – Most éppen detektort építek – érkezik a válasz. Nincs több kérdésem.