Tőkés László: az európai politika revíziójára van szükség

- Tavasz óta számos magyarországi középületen, sőt magánházon is látni székely zászlót. Milyen esélye van a székelyföldi autonómia törekvéseknek?

Tőkés László:  a székely zászló a nemzeti önrendelkezést célzó törekvések szimbóluma lehetne (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- Mohács óta olyan félévezred áll mögöttünk, ami a magyarság szétesését, az ország megosztását, több rendben való feldarabolását, szabadságharcaink sorozatát jelenti az egység visszaállítása érdekében. Ebben a küzdelemben a magyarság elvérzett. Ott állunk, ahol vagyunk, a kialakult viszonyok között próbájuk menteni, ami menthető. S folytatjuk azt a küzdelmet, amit szabadságharcaink és magyar egységtörekvéseink - egyházi és polgári, világi, politikai egységtörekvéseink - célul tűztek ki. Jelen pillanatban elmondhatjuk, hogy a magyar kormányzat meghirdette és életbe léptette a határokon felüli nemzetegyesítés politikáját. A határon túli magyarok honosítása folyamatban van. A magyar nemzeti integrációnak és stratégiai célkitűzésünknek, a nemzetegyesítésnek egyik döntő fontosságú pillére, eleme a határon túli magyar közösségek önrendelkezésének a kivívása. Ezért küzdünk Erdélyben. A székely zászló lehetne a szimbóluma, a jelképe az erdélyi magyar önrendelkezési törekvéseknek, melyeket II. Rákóczi Ferenc híres latin jelmondatával jellemezhetünk a legjobban: rólunk nélkülünk senki nem döntsön! Ezért olyan túlméretezett a román hatalom ellenséges reakciója ma a székely zászló kitűzése iránt. Mert érzékeli, hogy az önrendelkezés esélyt ad a magyarságnak, ha nem is az elszakított területek visszaszerezésre, hanem legalább a megmaradásra.

- Úgy most is Nagyváradra utazik...

- Azért sietek vissza Váradra, mert az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke vagyok, tüntetéssorozatot hirdetett meg Erdély szerte, az erdélyi területek önkényes, a magyarokra nézve hátrányos regionalizációs átszervezése, adminisztratív területi átalakítása ellenében, és a magyarság autonómiája céljából. Ott már a falig hátráltunk. Tovább már nem hátrálhatunk. Úgy érzem, azon a ponton vagyunk, hogy minden lehetőt meg kell tennünk politikai és polgári, egyházi és civil eszközökkel, akár az állampolgári engedetlenség eszközeit is igénybe véve annak érdekében, hogy ez a merénylet erdélyi régióink felosztására, a magyarság kisebbségi helyzetbe való szorítása ügyébe ne történhessen meg.

- Mint az Európai Parlament képviselője, miként látja: az EU-t mennyiben tudja támogatni ezen törekvéseket? Értik-e az unióban, miről van szó?

- Körülbelül ugyanabba a kategóriába esünk, mint Magyarország a mostani Európai Unióval való konfliktusai ügyében. Értetlenség övez bennünket. A közönynek igen erős falát kell áttörnünk, még ha feltételezzük is, hogy merő tudatlanságról van szó, és nem rosszindulatról Nagy munka áll most előttünk, polgárjogot kell szereznünk az őshonos kisebbségek ügyének Európában. Rendszerváltozásra van tehát szükség, nem csupán a kommunista táborban, ahol ez már elkezdődött, hanem egész Európában. Az európai politika revíziójára van szükség a kisebbségi politikában is!