Ötezer sír három rétegben

A beruházást megelőző régészeti feltárás 2009. júniusától a közelmúltig tartott. Nem véletlenül. A régészeti szakemberek véleménye ellenére jelölték ki a nyomvonalat, s az pont a középkori Perkáta egyik településrészének a közepén halad át. Anno, a községet Két- Perkáta néven emlegették, mivel két különálló részből állt. Az egyik a most feltárt, a másik a Hatházi Gábor által sok évvel ezelőtt kiásott, a mai falu túlsó oldalán található rész.

Az elkerülő útnál folyó legnagyobb ásatás vezetője Kovács Loránd Olivér, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának régésze volt. Mintegy két és fél évig, 2011. szeptemberéig dolgoztak a helyszínen, majd kiegészítő munkákat még végeztek a megyei múzeumi igazgatóság munkatársai. Mi még 2009. szeptemberében jártunk a helyszínen. Akkor már felszínre került annak az árpád kori templomnak a maradványa, amelyet valószínűleg a tatárjárás előtt építettek és kétszer is átépítettek, bővítettek. Kovács Loránd most lapunknak elmondta, hogy egy megjelenésében az erdélyi erődtemplomokra emlékeztető építmény volt. Körben 3-4 méter széles, 3 méter mély árokkal, azon belül fa palánkkal. A templomkertben beszentelt temető volt. Az ásatás három temető egymásra rétegződését hozta a felszínre. A mintegy 5 ezer sír egy része még a kereszténység felvétele előtti korból származik, a sírok sorban, szépen egymás mellett voltak. A keresztény időszakban illett megszentelt földbe, vagyis a templom kertjébe temetkezni, ahol viszont kevés hely volt. Ezért ott ástak sírt, ahol úgy vélték, hogy üres terület van. Sokszor a régebbi csontokat félre kotorták, vagy osszáriumba gyűjtötték. Egy négyszer négy méteres, később épült, komoly alapozású épületben is találtak osszáriumot. Az építmény kápolna is lehetett, amely a Mátyás-kor végén, a törökkorban elpusztult templomot is pótolhatta.

A szakemberek között régi vita, hogy a kereszténységre történő áttérés hogyan történt. Az egyik nézet szerint parancsszóra, az egyik napról a másikra. Nos a Perkátánál feltárt, legnagyobb magyarországi középkori temető inkább a folyamatos átmenetet látszik bizonyítani. Hiszen egyszerre van jelen a pogány módra végzett és a megszentelt földbe történő temetkezés. Kovács Loránd szerin az ásatás azért is jelentős, mert nagy számú kun sír került elő. A hantosi székhez tartozó kunok a 13. század óta éltek a térségben, de a dunántúli kunokról nem sokat tudunk. Míg a magyar sírokba nem tettek tárgyakat, addig a frissen megkeresztelt kunokéba igen. A tárgyak nagy része magyar eredetű, hiszen azokhoz jutottak hozzá, csak sokszor másképpen használták. Például a gyöngyöket tarsolyra varrták. A leletek hozzájárulnak a kunok kulturális asszimilációjának vizsgálatához.

Temetkeztek a területen a települést újratelepítő rácok is, akik már a mai perkátaiak elődjeinek számítanak. A középkori falu mintegy 60-65 hektáron feküdt, ebből 6 hektár feltárására volt lehetőség. Találtak jól elkülöníthető telkeket, félig földbe mélyített házakat is. Került elő ipari fazekas kemence, amelyet az Árpád-korból keveset ismerünk. Persze nem csak középkori leletek láttak napvilágot, hanem késő bronzkori és vaskoriak is.

A megelőző feltárások esetében a leleteket elszállítják, így itt is ez történt. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi őket. A koponyák alapján a Magyar Képzőművészeti Egyetem által készített arcrekonstrukciós kiállítással együtt a leletekből készített kiállítás járja az országot, volt már Székesfehérváron is. A leletek végső helyéről még nincs döntés.



Szerintem - Az újságíró véleménye

Jól tudom, hogy nincs arra pénz ebben az országban, hogy egy ilyen temetőt valamilyen módon lefedve látogathatóvá tegyünk, s az utat eltérítsük néhány száz méterrel. Örömteli, hogy a leletekből készített kiállítás járja az országot, hogy a képzőművészeti akadémiának köszönhetően a régi perkátaiak arcát is el tudjuk képzelni. Mégis van hiányérzet az emberben. Hiszen bizonyos, hogy a fővárosban nem lesz mód állandó kiállításon látogathatóvá tenni mindazt, ami Perkátán előkerült. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a leletek ott vannak a legjobb helyen, ahol előkerültek. Az eredeti helyükön azonban út húzódik, a községnek pedig nincs arra pénze, hogy múzeumot építsen. Itt tartunk.