2012.11.07. 08:43
Öregdiákok a színen
To be, or not to be, this is the... nem, azt hiszem, ez nem kérdés. Egy ilyen iskolának, mint a Vajda, joga van az élethez! A hatvanéves intézmény már rengeteget bizonyított az évek során és garantáltjuk, hogy még fog is. Bicske szemtanúja lesz még gigászi rekordkísérleteknek, óriás koncerteknek, és ki tudja még minek?
Azonban idén, a gimnázium 60. születésnapján nem a létigazolás lesz a cél, hanem az ünneplés és az ajándékozás! Az iskola tanári kara és a diákság közös elhatározásaként idén minden jóságot, gondoskodást visszafizet a Vajda, minden rendezvény tartogat majd egy pillanatnyi nosztalgiát, fiatalságot, vagy egyszerűen féktelen reményt, örömet szeretetet.
A rendezvénysorozat első eseménye, a Gála 2012. október 26-án került megrendezésre a volt és jelenlegi tanulók nagy örömére. Az este nem csak a maga nemében volt színvonalas; akinek volt alkalma részt venni rajta, valóban értékes három órát kapott cserébe. A műsor szórakoztató volt mind a nyugdíjasoknak, mind a gyerekeknek, és természetesen a köztük lévő korosztályok is találtak kedvükre való produkciót.
A rendezvény elején Karádi Imre címzetes igazgató úr beszédét hallgathattuk végig. Imre bácsi, aki 28 évig vezette a Vajdát, mesélt azokról az időkről, amikre mi már nem emlékezhetünk, de az iskola jövőjét is épp oly színesen festette elénk, amit még elképzelni is alig tudunk. Bár a korok változnak, a cél és az együttműködés, úgy tűnik - és reméljük - örök. Beszédét vastaps koronázta, amit még maga is csak hosszú percek után tudott lecsillapítani.
Ezután a jelenlegi igazgatónő, Nagy Izabella Melinda folytatta a köszöntések sorát bámulatos szófordulataival. A beszéd tömörebben, de annál változatosabban és élénkebben mesélt az intézményről és a tervekről; arról, hogy együtt mi mindent tudunk és fogunk megtenni azért, hogy a gimnázium jelene és jövője a dicső múltnak ne csak a folytatása legyen, de több annál. Konkrétan, hogy a diákság, a tanári kar, a szülők, sőt, talán a város közreműködésével egy országos hírű, virágzó, erős iskolát alkossunk. Az igazgató beszédét hallgatva el is tudtuk hinni, hogy képesek vagyunk rá... és ha a Vajda valamit elhisz...
A szívhez szóló beszédben újabb hatvan évben reménykedett az iskola jövőjét tekintve, de a néhány éve indult fejlődést látva, bátran kívánhatta volna ennek a kétszeresét is a nagyszerű intézménynek. Végül Mátrahalmi Tibort hallgathattuk meg Fejér megye képviseletében, aki szintén a szívén viseli a Vajda sorsát. Büszke arra, hogy az iskola megmutatta, a vidék épp annyit, sőt, néha többet ér, mint az elit fővárosi gimnáziumok.
A biztató és a jövő felé figyelő, de a kedves emlékeink felé is forduló, nosztalgikus beszédek után következett a várva-várt műsor. Először a volt diákok műsorcsokrát hallgathattuk meg, akik egytől-egyig briliáns produkciókkal szerepeltek. A műsor lezárásaként a Mányi Vadvirág Mazsorett Csoportot csodálhatta a közönség.
Vigyikán Villő, 10.A,
Vajda gimnázium, Bicske