Választás előtt - Sok múlik a választási részvételen

– Ez a helyzet jelentősen befolyásolja a kampány startpozícióit is – fogalmazott a szakértő múlt csütörtökön a József Attila Szabadegyetem vendégeként.

Lakner Zoltán úgy fogalmazott: a Fidesz arra találta ki az új választási rendszert 2011-ben, hogy az egységes kormányoldallal szemben egy széttagolt ellenzék áll. Ehhez képest komoly stratégiai változás az, hogy a demokratikus ellenzék „munkacím alatt futó”, színes csoportosulás erői úgy gondolták: ha nem tudják egymást leszorítani a pályáról, összefognak egymással, s ez azt is jelenti, hogy nem fognak elveszni szavazatok, ami döntő kérdés. Van ezen az oldalon két olyan párt, az Együtt-PM és a DK, amelyik a bejutási küszöb környékén van, de most már nem jelent problémát az, hogy bennmaradnak vagy kiesnek; szavazataik rákerülnek a közös listára és az egyéni kerületekben se okoz gondot az egymás ellen indulás – hangsúlyozta.

– Ez egy alapvetően új helyzet, mert a Fidesz nem erre hozta létre a választási törvényt, hanem arra, hogy az ellenzék megveri saját magát és a választási rendszer sajátosságaiból adódóan várhatóan felé dőlnek majd a szavazatok. Az ellenzéki összefogás nagy lehetősége, hogy ezt az akadályt meg lehet kerülni. Megjelenik ugyanakkor egy kényszer is: ha van közös lista, kell lennie közös mondanivalónak is. Azoknak a pártoknak, amelyek eddig még arra készültek, hogy egymás mellett fognak kampányolni, akár bizonyos mértékig egymás ellen is, most gyorsan össze kell tolniuk azt, amijük van és közösen kell néhány alapvető mondattal, üzenettel fordulni a Fidesz felé – mondta Lakner Zoltán.

Lakner Zoltán szerint az új választási törvény az egypárti kormányzás esélyeit erősíti(Fotó: Tósoki Attila)

– Látszik a Fidesz reakcióiból valami abból, hogy felismerték ezt a helyzetet?

– Felismerni felismerték, efelől nincsen kétségem. Szerintem a Fidesz-kormányzás – politológusi és szociálpolitikusi meggyőződésem is ez – egészen tragikusan gyenge színvonalú. Ebből adódóan a párt számára döntő kérdés, hogy a választási törvényből adódó előnyöket ki tudja-e használni a maga javára? Ami mondanivalója a Fidesznek ma van – és egy kicsit most leegyszerűsítem –, az a gyurcsányozás, az elmúlt nyolc-évezés és a rezsicsökkentés – ezeknek van most egyfajta csúcsra járatása. Ez egyfelől nagyon jól követhetővé teszi a választópolgár számára, hogy mi a Fidesz, nagyon jól azonosíthatók az üzenetek, de egyébként meg csak „ennyi”. Ez azért lényeges, mert ha az ellenzék képes kicsiholni magából saját mondanivalót és képes ráirányítani a figyelmet a Fidesz kormányzásának olyan területeire, ahol egyáltalán nem sikeresek, az oktatástól az egészségügyön át a munkanélküliség valódi kezelésén keresztül a szegénység elképesztő növekedéséig, akkor erre a kormánypárt nem tud majd csak gyurcsányozással, csak rezsikampánnyal hatásos választ adni.

– Mi lesz a radikális ellenzéki erők sorsa? Beleszólnak ők majd valamibe?

– Vannak ilyen, a „harmadik erő” pozícióra jelentkező politikai pártok. Ezek közül csak az LMP nem szélsőséges. Az LMP és a Jobbik mondanivalójában az az egyetlen hasonlóság, hogy mindketten tudják azt mondani: itt van a két lejáratódott, régi csapat, akkor most próbáljunk ki egy harmadikat! Ez lehetne egy működőképes üzenet, de szerintem az LMP nincs olyan állapotban, hogy ezt a kártyát le tudja hívni. A Jobbik pozícióit komolyan veszélyezteti az, hogy a Fidesz négy éve gyakorlatilag olyan politikát folytat, amihez képest a Jobbik alig-alig tud ellenzékbe kerülni. A Fidesz sok olyan dolgot „elintéz”, amit a Jobbik követel. Ráadásul ha a baloldali, demokratikus, liberális rész képes egy épkézláb versenypozíciót kialakítani és csökkenteni a különbséget a Fidesszel szemben, a Fidesz meg fogja fújni az összes nemzeti színű fanfárját és akkor még a Jobbiktól is átáramolhatnak hozzá a szavazatok, mert az válik a legfontosabbá, hogy ez a baloldali „visszarendeződés” megakadályozható legyen. Ebből, adódóan én például arra nem számítanék, hogy a Jobbik a 2010-esnél jobb eredményeket ér el, az LMP-nél az egy csoda lenne, ha bekerülne a Parlamentbe.

– Mi lesz akkor, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy a közvélemény-kutatások mutatják: a Fidesz nyer, de nem nagyon, s lesz egy aránylag erős ellenzék. Lesz nagykoalíciós kényszer?

– Az új választási törvény úgy van kitalálva, hogy viszonylag kicsi az esély arra, hogy valaki ne tudjon kormányt alakítani. Ez a jogszabály az egypárti kormányzás esélyeit erősíti. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk e politikai erőkről, objektívan is kevés esély van arra, hogy egy ilyen nagykoalíciós kényszer álljon elő. Szerintem sok kérdés merül fel, bárki is győz. Amíg a választási törvény meg nem változik, a most egymással összefogott politikai erőknek hosszú távon is szembe kell nézni valamiféle tartós együttműködéssel, mert minden választás előtt ugyanez lesz a helyzet, hogy össze kell fogni egymással. A Fidesz győzelme esetén az lehet egy érdekes kérdés, hogy az a párt, amelyik most arra rendezkedett be, hogy negyedévente egyszer megváltoztatja az Alaptörvényt, képes lesz-e a saját maga által létrehozott és aztán ötször-hatszor módosított Alaptörvénnyel együtt élni. Úgy, hogy nincsen kétharmada ezt tovább módosítani. Én azt nagy kíváncsisággal figyelném ebben az esetben, hányszor ütközik bele azokba az akadályokba, amelyeket saját maga emelt.

– Lesz olyan földcsuszamlásszerű győzelem bárhol, mint 1994-ben a Horn- és 2010-ben az második Orbán kormány esetében?

– Ezt én nem merném megtippelni. Hihetetlen nagy a bizonytalanság, hiszen ezt a választási törvényt senki nem próbálta még ki. Az előbb elmondottak tankönyvi sajátosságok, de az, hogy a gyakorlatban mi fog végül történni, nagy mértékben függ például attól, mekkora lesz a részvétel. Szerintem az a kampány egyik legfontosabb tétje, hány embert tud mozgósítani, s hogy a szakma által emlegetett különféle, 60-65 százalékos álomhatárok fölé tudja-e húzni a választási részvételt az ellenzék. Az előttünk álló tíz hét szerintem valójában erről szól!