Mohón kutatta a nézők tekintetét

László Zsolt, lapunk Aranyalma-díjasa a Hamlet címszerepére készül
Fotó: Molnár Artúr

A Jászai Mari-díja mellett több szakmai elismeréssel rendelkező színművész Fehérváron A mester és Margarita Wolandjaként, A félkegyelmű Rogozsinjaként lépett színpadra, a Mesterkurzusban pedig Sosztakovicsot alakítja. Közben másutt is szerepel: a budapesti Vígszínházban a Julius Caesarban, a Radnóti színházban a Platonovban játszik. Mindkettőt Alföldi Róbert rendezte. A Vörösmarty Színházban beszélgettünk, A félkegyelmű előadása előtt.

- Mit szólt hozzá, hogy lapunk olvasói közül Önre szavaztak a legtöbben, és átvehette az Aranyalma-díjat?

- Azt kell mondjam, hogy már azon is meglepődtem, hogy bekerültem a négy jelölt színész közé. Nagyon megható volt, az pedig még inkább, hogy én kaptam a díjat. Már csak azért is, mert egy nagyszínpadi produkcióban és két stúdió előadásban játszottam, túl sok néző még nem láthatott itt Fehérváron. Szerintem nincs az az elborult zseni vagy önmegvalósító művész, aki nem vallaná be, hogy mindaz, amit csinál, a közönségnek szól. Amikor pedig a közönségtől jön egy ilyen erős visszajelzés, az be kell, hogy valljam, elég jó érzés.

- Azért nem akármilyen előadásokról, szerepekről beszélünk. A Mesterkurzusban a híres zeneszerzőt, Sosztakovicsot alakítja, akit Prokofjevvel együtt Sztálin magához rendel. A darab a hatalom és a művész viszonyáról szól, ez ma is élő probléma Milyen volt a darab visszhangja

- Én a saját bőrömön nem tapasztalom a hatalom esetleges próbálkozásait, mert hálistennek nem vagyok színházigazgató vagy művészeti vezető. Visszajelzések persze vannak a Mesterkurzus nyomán. Volt közönségtalálkozó is, az egyik bank professzori klubjának tagjaival beszélgettünk a darabról. Jelentős szürkeállomány jelent itt meg, nagyon megindító volt. Eljött egy volt gimnáziumi osztálytársam is, aki azt kérdezte, miért kell ma egy ilyen darabot bemutatni, ami a Sztálin-korszakban játszódik, mi az aktualitása. Mondtam, hogy inkább ne beszéljünk erről, mert tudom, hogy nem egy politikai platformon állunk. Pár nappl később aztán kaptam egy MMS-t, egy Budapesten készült fotóval. Az egyik épületen, kis márvány- vagy réztáblán az olvasható: Miniszterelnökség Az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos. Ez bizony tanulságos, nem?

- Sosztakovics szorongásos, érzelmileg túlfűtött művész. Ön szorongó, tépelődő alkat?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan alkat vagyok, aki állandóan reflektál önmagára, arra, hogy éppen hol tart. Amikor Fehérvárra jöttem, meglehetősen szorongtam. Megint egy újrakezdés, idegen, általam nem ismert közeggel fogok találkozni, és túl azon, hogy már 25 éve a pályán vagyok, van már ez-az mögöttem, mégiscsak egy új megmérettetés. Felmerült bennem, hogy az itteni nézők egyáltalán vevők-e arra, amit gondolok vagy képviselek a saját szakmámról. A Mesterkurzus tapsrendjénél az első időkben mohón kutattam az emberek tekintetét. Próbáltam kitalálni, hogy mit szólnak ahhoz, amit láttak.

- A félkegyelműben az agresszív Rogozsint játssza Mennyire Rogozsin ön?

- Semennyire. Érdekes, ahogy múlik az idő idén leszek ötven a despotizmusnak és az agresszivitásnak már a szikrája sincs bennem. Szeretek békében élni, nem azért, mert konfliktuskerülő vagyok, hanem mert hiszem, hogy mindennek van más elintézési módja, mint az agresszió. Így aztán a próbák során nem volt könnyű előbányászni magamból Rogozsin jellemvonásait. Az előadás már más, azt jó csinálni, de azért elég távol esik tőlem az effajta akarnoki mentalitás.

- Említette, hogy szorongva jött Fehérvárra. Némileg érthető, hiszen egy jó társulatot, összeszokott közösség alakult ki a Nemzeti Színházban. Nehéz volt otthagyni?

- A társulatot volt nehéz otthagyni, az a mai napig fáj. Olyan, mint egy seb, felfakad, ha beszélünk róla. Igazgatók jöttek-mentek, de tény, hogy az alaptársulat az első perctől kezdve nagyon erős volt. Az utolsó két évben pedig Alföldi Robi vezetése alatt annyira összecsiszolódtunk, hogy hazajártunk, amikor bementünk dolgozni, egymásért csináltuk az egészet. Tudom, hogy az a felfokozott időszak már mögöttem van, de nagyon hiányzik.

- Az új igazgató, Vidnyánszky Attila marasztalta?

- Igen, de Alföldi miatt nem tehettem meg, hogy maradjak, másrészt akkor ott úgy tűnt, hogy az új igazgató erősen be van kötve a politikába, és ezt nem tartottam helyén valónak. Személyiségtorzító hatása van.

- Akkor azt mondta, nem biztos, hogy könnyen talál megfelelő társulatot. Fehérvárra jött. Miért?

- A nevek miatt. Alapvetően már nem a szerepek érdekelnek, hanem az, hogy kikkel állok színpadon. Szikora János igazgató elmondta, hogy kik jönnek Fehérvárra, és ez erősen befolyásolt. No és az, hogy egy alakuló társulat tagja lehettem, és ez egy olyan izgalmas helyzet, amelyet érdemes kihasználni.

- Tudom, hogy nem politizál. Az a mondata viszont a választások után nagy feltűnést keltett, hogy csak azért szégyenkezik, mert a gyerekei ebben az országban születtek.

- Kaptam érte hideget, meleget, a helyzet viszont azóta szerintem még rosszabb. A kijelentésemet elsősorban az motiválta, hogy mindkét oldalnak köszönhetően a szélsőjobb megerősödött Magyarországon, és ez még fokozódott. Az utóbbi idők ügyei, történései még inkább az ő malmukra hajtják a vizet. A drasztikusnak tűnő megjegyzésben pedig az is benne van, hogy borzalmas, de a gyerekeimnek semmilyen jövőképet nem tudok felmutatni. Öt gyerekem van, 6-tól 17 évesek. Van előttük egy példa, ahogy élek, a munkához viszonyulok, de nem tudok eléjük egy modellt állítani, hogy fiam vagy lányom, ezt kell csinálni, és akkor biztosra mehetsz.

- Ön viszont jól elboldogul a pályán Most milyen szerepre, bemutatóra készül?

- A Hamlet címszerepét játszom. Egyelőre úgy gondolom, hogy túl öreg vagyok hozzá, de a rendező, Szikora János nyugtatgatott, hogy rendben lesz ez. Játszottam már Hamletet, és talán egyszer fordult elő, hogy ugyanazt a szerepet még egyszer megkaptam. Ez most megint egy új lehetőség.