Modern világ, örök értékek - Interjú Spányi Antal megyés püspökkel

- Püspök úr a minap vette át a parlamentben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét a Magyar Katolikus Rádió megszervezéséért, valamint a Katolikus Karitász elnökeként a rászorulók és elesettek támogatásáért végzett áldozatos munkájáért. A kitüntetést Áder János köztársasági elnök adta volna át augusztus 20-án a parlamentben, ön azonban igazoltan hiányzott aznap.

-  Különösen megtisztelő lett volna, hogy legszebb ünnepünkön, a parlamentben vehettem volna át e rangos elismerést, ám éppen e napon nem tehette meg Szent István városának, Székesfehérvárnak püspöke, hogy ne itthon tartózkodjék. A szolgálat ide szólított, s ezt az indokot megértették. Szép alkalmat teremtettek a ceremónia megismétlésére, a parlamentben pedig aznap kormányülés folyt a szomszédos teremben.

- Kilenc esztendeje Székesfehérvárott szolgál, noha nem idevalósi. Ha nem profán e megjegyzés: nem látszott, hogy nem itt született, nem fehérvári!

- Egy katolikus pap esküvel kötelezi el magát egyházmegyéjének, amelyben szolgálatát végzi, amely alól kivételes felmentést csak nyomós érvek miatt szokott adni a püspök. A püspököknek a szentatya, a pápa szabja meg, hová kerüljenek. Én nem készültem Székesfehérvárra, ám örömmel fogadtam el a megbízatást 2003 tavaszán. Szorongást is éreztem, ezt bevallom. Nagy kihívásnak tartottam ilyen múltú helyen szolgálni, de bíztam Isten kegyelmében, a munkatársaimban, s magamban is  - ez talán elég ahhoz, hogy az ember nagyképűség nélkül belevágjon a mégoly nehéz feladatba. És ahogy betettem a lábam ide - s ez megmagyarázhatatlan dolog -, egycsapásra elszállt a szorongásom, s itthon voltam! Azóta is folyamatos erőt kapok a küldetésemhez, amely a nehézségek közepette is kitart.

- Székesfehérvár szellemisége tartogat még valami újat? Feltáratlant? Önnek mit jelent?

- A városnak különleges a történelme, elsősorban Szent István miatt. Tőlünk harminc méterre, ahol most beszélgetünk, itt ajánlotta fel a szent király a hazát Szűz Máriának. Választani kellett Kelet és Nyugat között, élet és halál között. Egyáltalán: hogy milyen lesz a jövő? Imre koronázására készültek, s lesújt a tragédia, Imre meghal. Szent Istvánnak senkije nem marad. Persze mellette áll a felesége, Gizella, s vannak családtagok. És vannak jó keresztények, akik nem feltétlenül jó magyarok, s vannak jó magyarok, akik nem feltétlenül jó keresztények, s talán visszatérnének a régi pogány, kalandozó világba. A magyarság halálát jelentette volna mindez! S mivel nem maradt emberi segítség és támasz, a Szűzanya oltalmát választotta Szent István, s lám, jól döntött. Mert mégiscsak itt vagyunk!

- A püspök úr a tradíciók őrizőjeként ismert, s ezzel párhuzamosan arról, hogy a legmodernebb technikákat, eszközöket veti latba a jószolgálat érdekében. A Magyar Katolikus Rádió sokakat volt és képes ma is egy bizonyos stílusban és értékek mentén megszólítani.

- Nem elég csupán a múltból táplálkozni, az egyházi embernek ott kell tartania kezét az élet ütőerén. És látni kell a mai világot, a jelent, amelyben küldetésünket kell teljesíteni, s ismerni a mai embert a mai bánatával, örömeivel, igényeivel. S a szeretet átadásában az egyház a legmodernebb lehetőségekkel élt mindenkor! A templomok falára festett képek lettek a szegények, s az írástudatlanok bibliái, akik a képeket pontosan értelmezték. Az írástudatlanoknak iskolákat szerveztek...

- Ugyanebbe a sorba illik a rádió, a televízió, az internet?

- Pontosan. A Magyar Katolikus Rádió közösségi rádió, értéket hordoz, értéket akar közvetíteni, s nem profitot termelni. A magyar kultúrát, a nyelvet ápolja, olyan információkat közvetítve, amelyek megnyugvást nyújtanak, példát mutatnak, s nemcsak a térdig vérben gázoló híreket tálalja. Jelenleg is hallgatható, Székesfehérvár, Szombathely környékén, Dunaújvárosban, Budapesten és agglomerációs körzetében, de nem országosan. Pályázunk, s keressük a lehetőséget a kiterjesztésre, új frekvenciákra.

- A Katolikus Karitász hálózata szívügye önnek, s munkája nem kevesebb az állítólagos modernizálódó világban...

- Az egyház előtti időkben a szegénységgel keveset törődtek, a szociális gondoskodást az egyház szervezte meg először. Hagyományosan a székesfehérvári püspökség irányítja a szociális, karitatív szolgálatot, s én örömmel láttam e munkához. Óriási hálózat épült ki, minden faluban ott vannak segítőink, s külföldön is. A kitüntetést nem egyedül kaptam, hanem nekik is szól - és ezt nem udvariasságból mondom. A professzionális segítség fontos, hogy gyorsan célba érjen a segítség. Természeti katasztrófák, csapások idején különösen. Pénz, építőanyag, élelmiszer, vigasztalás, megnyugtatás - mikor mi kell. Ez az igazi krisztusi szolgálat.

A laudáció részlete:

"Mindig nyitott a párbeszédre... azokkal is megpróbál szót érteni, akikkel egyébként nem ért egyet. ... Emberközeli, megszólítható főpásztorként áll a reá bízott nyáj élén, de keresi a kapcsolatot az egyházhoz nem szorosan vagy egyáltalán nem kapcsolódókkal is. Bátran használja a párbeszédnek a katolikus egyházban kevésbé hagyományos eszközeit: megnyitja a püspökség kapuját az örökségvédelmi és kulturális napok keretében, az egyházmegyei múzeum ismertsége pedig nem csak a szakmában jelentős. Nyolc éve áll a Magyar Katolikus Rádió élén..."