Egy újabb fejlemény a vadászgyilkosság ügyében

Egy olvasónk keresett meg néhány nappal ezelőtt és neve elhallgatását kérve (én természetesen tudom, kiről van szó) az alábbi történetet mondta el:

Beálltam a sárpentelei parkerdőbe, az Úrhida felé vezető úttól balra, egy bekötő útra. Egy hölgy ismerősömmel voltam, és az öreg Zsiguliban készültünk egy gyors pásztorórára. Éppen belemerültünk e tevékenységbe, amikor felnéztem és a lány szemében iszonyú ijedtséget, már-már rettegést láttam. Azonnal lefordítottam magamról, és megnéztem, mit vett észre. Egy férfi közeledett az autóhoz maszkkal a fején. Körülnéztem és megpillantottam egy másikat is, ugyanolyan fekete maszkkal, csak a szemei látszottak. Jött felénk ő is. Azonnal elindítottam az autót és megpróbáltam elhajtani, de a kocsi rövidesen leállt. A két férfi futni kezdett a leállt autó felé. Ismét indítóztam, megint haladtunk valamennyit, de a kocsi megint leállt. Meztelenül, ahogy voltam kiugrottam a kocsiból, hogy megnézzem, mi a baj. A kipufogócső be volt tömve fűvel és gazokkal. Azt gyorsan kitéptem onnan, visszaültem a kocsiba és akkor már sikerült elhajtanom. Soha életemben nem éreztem akkora félelmet mint akkor, és nem is felejtem el soha azt az érzést. Később hallottam, hogy csupán néhány héttel utána és nem sokkal messzebb történt az a brutális bűncselekmény, amit ma vadászgyilkosságként ismer a közvélemény. De nem mertem beszélni erről az esetről soha, már csak amiatt sem, akivel akkor ott voltam a sárszentmihályi erdőben 1992 szeptemberében.

A hivatalos, rendőrségi változat szerint 1992. november 8-án Sárszentmihály közelében Bene és Donászi, a két bűnöző lőgyakorlatot tartott, a Kincsesbányai Bányavállalat ellen készültek fegyveres támadásra. Két vadász, ifjabb Tóth Tamás és társa, Izsó László a lövéseket hallva feléjük tartott, azt feltételezték, rabsicokra akadtak. A két bűnöző habozás nélkül tüzet nyitott rájuk, és bár a lövéseket bátran viszonozták, a tűzpárbaj után mindkét vadász holtan maradt a helyszínen.

Tóth Tamás a gyilkosság helyszínén, az emlékműnél. Három terepruhás ember futott el innen akkor. Vajon mindent tudunk?

A fiatal áldozat édesapja azonban úgy gondolja, más történt, vagy legalábbis, valami más is lehet a háttérben, amiről a hatóságok máig hallgatnak. Gyanúját sok egyéb mellett az is megerősíti, hogy az egyik gyilkos, Donászi búcsúleveleket hagyott börtönében, miután felvágta az ereit (Tóth Tamás szerint még az öngyilkosság ténye sem biztos), és e leveleket titkosították. Azóta nem csak az igazságügyi és a belügyminiszternél (utóbbitól választ sem kapott), hanem a miniszterelnöknél is kérvényezte, hogy láthassa ezeket a leveleket, de kérését különböző indokokkal elutasították. Az európai parlamenti választásokon listavezetője lett az SMS-pártnak, és ha akkor mandátumhoz jut, nem lehetett volna kitérni a kérés elől. Ez azonban elmaradt. A Fejér Megyei Hírlap úgy tudja, hogy Tóth Tamás tiltakozó akcióra készül a Parlament épülete előtt. Az olvasónk által feltárt történet megerősíti, vagy netán cáfolja az édesapa gyanúját? Megkérdeztük.

- Ahol a gyilkosságok történtek, ott ma emlékmű van - mondta Tóth Tamás, amikor ezzel a történettel szembesítettük. Felidézte: a nyomozás szerint az emlékműtől számolva, Székesfehérvár felé, úgy három-négyszáz méterre gombászott egy társaság. Nekik látniuk kellett volna azt a zöld (vagy kék?) Ladát, amelyik három terepruhás emberrel Szabadbattyán felé elhajtott a gyilkosságok után helyszínről. Hallaniuk kellett volna a lövöldözést is, de furcsa módon sosem keresték őket. Mindezt elmondták a tanúk, egy vadász és az őt kísérő társak, akiknek a vallomása fontos része lett a nyomozásnak és a későbbi ítéletnek. Sok kérdés maradt tehát feltáratlan a történetben. Ha Tóth Tamásnak maradt ereje ennyi idő után küzdeni, mi elkísérjük ezen az úton.