A 92 éves Marika néni az interneten is hallatlan népszerűségre tett szert

A videó eljutott a téli verset szerző Lackfi Jánoshoz is, aki minden jót, egészséget kívánt 92 éves rajongójának. Marika néni azonban az internet népénél is hallatlan népszerűségre tett szert, volt, aki azt írta, romlatlan bájától és kedvességétől napfény költözik a szívbe. Ugye, érthető, hogy ezek után kíváncsi lettem erre a különleges idős hölgyre? Marika néni éppen buzgón kötött a foglalkoztatóban és rögtön úgy üdvözölt minket, mintha már vagy tucatszor találkozunk volna. Azzal kezdte, hogy kezet nyújtott: Marika vagyok, 19 éves. És nem is akarok több lenni! Ezt a Zsuzsámnak kötöm, mutatta ezután az ölében tartott bonyolult áttört mintával készülő kardigánujjat az, akinek címzettje szintén az otthon lakója. Marika néni szerint addig jó, míg van mit csinálni. Nem is tétlenkedett ő egész életében.

Az 1924-ben született Kondorné Mária titka a jókedv, a muzsika és a folytonos tevékenykedés: legutóbb az intézményi farsangon is szavalt a többieknek

– Biztosan megőrülnék, ha nem lenne mit csinálnom! Az intézmény mentálhigiénés szakembere, Miklós Ildikó ezt csak megerősíteni tudja: Marika néni ugyanis rendszeresen nekiindul és a súlyosabb állapotú, magatehetetlen, ápolási osztályon fekvő hölgyek szobájában valódi egyszemélyes szórakoztató showt rögtönöz. Van ott nóta, táncdal, szerelmes dallam, csúfolódó, vagy tréfás dalocska, s Marika néniben ott rejtőzik egy színésznő is: amennyire a botja és fájó lába engedi, tánclépéseket tesz, gesztikulál, s rendületlenül mosolyog. Az ápolási osztályon fekvők le sem veszik róla a szemüket, a háttérben ugyan megy a híradó a tévében, de már senkit sem érdekel. Mosolyognak. Kondorné Mária pedig nem éppen mosolyt fakasztó úton jutott el az otthonba: a főváros 8. kerületében született kis cselédlányt nagyanyja nevelte, Seregélyes-Szőlőhegyre ment férjhez a háború alatt, a fronton harcoló férje a gyereküket annak három éves koráig nem is látta. Néhány jobb év után aztán Marika néni eltemette a férjét, a Csernobilba a 80-as években üzletkötőként járogató felnőtt fiát, majd rákbeteg lányát is, majd a rokonság hanyagsága és egy felelőtlenül rákényszerített kezesség következtében a házát is elárverezték. Mint mondja, „az a drága Sanyika” (a seregélyesi polgármester – a szerk.) segített, hogy utolsó éveire nyugalmat találhasson az otthonban, ahol nagyon szeret lenni. – Kitűnő a társaság! – lelkendezik Marika.

– Imádok verselni, olvasni, dalolni! Mondták ugyan, hogy Lakkfi helyet Lackfinak hívjam a költőt, amúgy ez a verse remek. Ezek a drága fiatalok (az otthon munkatársai - a szerk.) szóltak arról is, hogy fent vagyok a minekhívjákon, azon az internyeten. Hát az mi az ég haragja? De mindegy is az, aranyosom, csak jókedv legyen, mert az a fontos.