A gondos ápolás csodát tehet

Barlabás József az ápolási igazgatóval, Ungermann Anikóval

A hatvanas éveiben járó férfi két, egymás utáni műtétet követően súlyos vérmérgezéssel, nagy felfekvéses fekéllyel került a kincsesbányai ápolási intézetbe. Az operációk előtt még testes férfi több tíz kilót fogyott, a felfekvés következtében sem ülni, sem háton feküdni nem tudott. Két és fél hónapig feküdt az oldalán, és négy hónap kellett ahhoz, hogy a szakszerű ápolásnak és sebkezelésnek, valamint az intenzív gyógytornának köszönhetően felüljön, illetve felálljon, járjon.

- Az első időből nem sokra emlékszem, mert zavart állapotban voltam. A gyógyulás első jele az volt, hogy végre fel tudtam húzni az egyik lábamat, majd a másikat is. Amikor már fel tudtam kelni, először egy percig álltam, majd ötig. Aztán a két gyógytornász segítségével már a folyosóra is kimerészkedtem - elevenítette fel a lábadozás hosszas, küzdelmes folyamatát Barlabás József, aki néhány hete elhagyta az ápolási intézetet.

Bár már önállóan tud enni, a cipőt, a nadrágot még csak a felesége segítségével képes felhúzni, de így is nagyon boldog.

- Az egészségügyben általában nem tudnak elég pénzt, energiát fordítani a betegápolásra. A járó beteg ellátás mellett a krónikus fekvőbeteg ellátásra is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni - vélekedik Sirály Péter főorvos, az ápolási intézetet működtető nonprofit kft. ügyvezetője. Szerinte nem egyszer előfordul, hogy a betegek, akiknek bravúros módon mentik meg az életét, ápolási gondok, fertőző szövődmények miatt iszonyú szenvedéseket kénytelenek átélni.

Ápolási osztályokon és intézetekben jogszerűen ,,beteg hozzájárulást lehet kérni. Ez az a plusz forrás, ami hiányzik a magyar egészségügynek fogalmaz a főorvos.