A móri csata 165. évfordulóra emlékeztek a kopjafánál

A hagyományőrző fehérvári huszárok álltak díszőrséget hétfő délután a Homoki temetőben álló kopjafánál, ahol az 1848. december 30-án lezajlott móri csatára emlékeztek. A koszorúzást, a hagyományokhoz híven a városvédő egyesület szervezte, és a március idéző időben több tucatnyian vettek rajta részt. Az ünnepség résztvevő először a Himnuszt énekelték el, majd Szakonyi Péter gimnáziumi tanuló Arany János Nemzetőr dal című költeményét szavalta el. Ezután Fenyves Péter polgármester lépett a mikrofonhoz, aki beszéde első felében a móri csata körülményeit idézte fel. Elmondta, hogy a magyarokat vezető Perczel Mór Kossuth biztatására, a nálánál tapasztaltabb tisztek tanácsa ellenére bocsátkozott harcba a császáriakkal. Ráadásul erről elmulasztotta értesíteni Görgeit. A mieink vesztesége 2500 főre rúgott, a többség fogságba esett. A móri csata elvesztése hozzájárult ahhoz, hogy a császáriak kezére került Pest-Buda, a kormány és a nemzetgyűlés pedig Debrecenbe költözött.

Az évfordulós megemlékezésen az idei évben  is a hagyományőrző fehérvári huszárok által díszőrséget Ampli Ferenc vezetésével

A móri csata is jól mutatja, hogy mennyire nélkülözhetetlen az összefogás. Mégpedig minden időben húzta alá beszédében Fenyves Péter. A polgármester ezután köszönetet mondott a városvédőknek és a hagyományőrző huszároknak a megemlékezés megszervezéséért, illetve a részvételért.

Ezután Udvardy János Petőfi Sándor A magyarok istene című költeményét adta elő. Majd az önkormányzat, a huszárok és a városvédők koszorúját helyezték el a kopjafa lábánál. A megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget.

A csata körülményeiről az internetes lexikonban egyébként azt olvashatjuk, hogy a magyar katonai vezetés arra számított, hogy 1848 folyamán már nem következik be ellenséges támadás és az egész telet a hadsereg szervezésére és újabb csapatok felállítására fordíthatja. Nem így történt. Windisch-Grätz herceg december 14-én megindította a császári főerők támadását, ezzel megkezdődött a szabadságharc újabb szakasza, melyet szokás téli hadjáratnak is nevezni. Kossuth megpróbálta Görgeit rábeszélni a harc felvételére és más hadszínterekről sorra rendelte a csapattesteket a feldunai hadsereg megerősítésére. Perczel december 16-án kapott parancsot, hogy vegye fel a kapcsolatot Görgeivel. Kossuth leveleiben egyre szenvedélyesebben követelte Görgeitől és Perczeltől, hogy vegyék fel a harcot az ellenséggel, Valami győzelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben írta Perczelnek. A csata előtt Perczel elmulasztotta Görgeit értesíteni döntéséről, pedig a Görgey alárendeltségébe tartozó Karger Ferdinánd vezette dandár a csata közelében tartózkodott. Perczelt egyébként nem rendelték Görgei parancsnoksága alá, így Görgei is csak tanácsot adhatott volna Perczelnek.