Május elsejék emlékére...

Mivel Owen rég halott, viszont a háromszor nyolc órás (munka)nap: a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás követelménye hovatovább újra időszerű lesz, az 1886. május elsején Chicagóban ennek érdekében szervezett és a negyedik napon véres bombamerényletbe és rendőrsortűzbe torkollott (tizenegy halott: haymarketi vérengzés) sztrájk 128. évfordulóján, a munkásmozgalom legnagyobb nemzetközi ünnepén két mai, dunaújvárosi, az ISD Dunaferr Zrt-ben dolgozó érdekvédelmi vezetőt faggattunk arról: mi a helyzet ?

Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint az első megválaszolandó kérdés a mai viszonyokkal kapcsolatban, hogy erős vagy gyenge a mozgalom?

Mucsi szerint mára közepesen gyengévé váltak a magyar szakszervezetek. Vannak közöttük erősek, vannak gyengék a kisvállalkozásoknál, őrző-védőknél, vagy a kereskedelemben dolgozók gyakorlatilag érdekvédelem nélkül működnek. Itt nagyon nem beszélhetünk munkavállalói jogokról.

Mucsi Zoltán, a Dunaferr Vasas Szakszervezet elnöke

A nagyobb, zártabb egységeknél, mint például a Dunaferrnél viszont erősek a szakszervezetek! Mucsi erre büszke, mivel elődeinek sok aprómunkával kiépített szervezettségi szintjét sikerült megtartani mostanáig.

Tanulságosnak tartja ugyanakkor, hogy a ma Magyarországon működő multinacionális, főként német tulajdonú cégeknél lehet hasonlóan erős érdekvédelmi szervezeteket találni. A német munkakultúra ugyanis igényli a munkavállalókkal folytatott párbeszédet a szakszervezeten keresztül!

A magyarországi munkásmozgalom története során május elseje története, hagyománya, céljai és tartalma összeforrott a szakszervezetekkel, tette hozzá a vasmű Vasas szakszervezetének elnöke.

Ennek, sajnos, voltak rossz emlékű szakaszai is: mint például a kommunistának nevezett érában a kötelező május elsejei felvonulás. Ami a rendszerváltás előtti években azonban már fellazult, kötelező helyett ajánlottá vált és a felvonulás rituáléja után következő majálist, a munkahelyi közösségek és családjaik együttes ünneplését, sörözését, virslievését már kifejezetten várták a brigádok, még ha szocialistának is nevezték őket.

Mucsi Zoltán (aki a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott sokáig) el sem tudta volna képzelni, hogy kollégáival ne vonuljon fel május elsején. Főleg akkor, amikor ez már nem kötelező. Akkor még azt is megengedhették maguknak, hogy a Városligetben tartott összejövetel után a Gundel étteremben is egyenek, igyanak valamit...

A rendszerváltás után azonban érdekes módon nagyon hamar elhalt nálunk ez a hagyomány s lehetőség.

- Széthullottak mára a közösségek, a munkahelyi közösségek is! - jegyzi meg a Vasas újvárosi elnöke. A tízszeres, százszoros, vagy még nagyobb jövedelmi különbségeket már nem tartja elfogadhatónak senki: hiszen ekkora különbség a teljesítményben sokak szerint elképzelhetetlen. Sokak szemében nagyobbak a szociális különbségek, mint az annyit szidott Horthy-rendszerben, vagy Kádár idején.

Ma van is, nincs is május elsejei ünnepség. Ám május elseje üzenete most talán aktuálisabb, mint bármikor: hiszen a napi tíz-tizenkétórás munkaidők mellett újra harcolni kell a háromszor nyolc óráért, a méltányos bérekért. Sajnos, aktuális lenne a vörös helyett fekete zászlókat kitűzni a Dunaferr-re, a legutóbb elbocsátott négyszáz dolgozóra emlékezve akik nélkül Mucsi szerint cseppet sem lett hatékonyabb a vasmű munkája. Azonban a szakszervezetek erejét megtörte a magyar törvényhozás, a 2012-ben életbe lépett új Munka Törvénykönyvével, megfosztva a tisztségviselőket a jogi védelemtől.

- A megfélemlítés rafinált légköre működik a gyárban! Kevesen merik vállalni az arcukat - jegyezte meg Mucsi Zoltán.

Oláh István, a Dunaferr Ifjúsági Szervezet vezetője (Fotó: DH)

Oláh István, a vasmű másik reprezentatív érdekvédelmi szervezetének, a Dunaferr Ifjúsági Szervezetnek a vezetője is hasonlóan fogalmaz.

- A röviden csak Ifinek nevezett szervezet az utóbbi időben erősödik, hatékony érdekvédelmi munkát végez! mondja Oláh, hozzáfűzve, hogy a sztrájk, mint érdekvédelmi fegyver, egyre ritkábban, valóban csak a végső esetben alkalmazható. De kellő összefogással, jó tárgyalási taktikával így is lehet eredményeket elérni a cégvezetéssel folytatott tárgyalásokon, amint azt bizonyítja az idei bérmegállapodás is a vasműben. Holott a cégvezetés erre az évre például nulla béremelést szeretett volna de nem így lett. Még akkor sem, ha az új Munka Törvénykönyve, említi Oláh is, szinte minden eszközt kivett a szakszervezetek kezéből. Ám az érdekvédők változatlanul egy célt szolgálnak, mondja: a munkavállalókat egy csoportban tartva, rendezetten képviselni az ő érdekeiket. S ez: mindenkinek jó lenne...