Lovagok, harcosok, középkori dallamok - Csókakői várjátékok tizenhatodszor

Hú, de sokan vannak! – méretes sült kolbásszal birkózik a fiúcska az asztalnál, miközben a várjátékok megnyitójára gyülekező borrendi tagok, várbarátok, középkori lovagok, harcosok színes csapatát figyeli. Kovács Lászlóék Szabadbattyánból érkeztek: jártak már itt, mesélik, de most kifejezetten a program kedvéért jöttek, hogy Benedek, Gergő és Kamilla belekóstoljon kicsit a középkori hangulatba. Később újra látom őket fenn a várban, ahonnan időnként ágyúszó is hallatszik, meg a kardok csattogása: lovagok vívnak a kapu előtt korhű öltözékben, dolgoznak is a mobiltelefonok és a fényképezőgépek bőszen, hogy megörökítsék a párbajt. A szép időben sok a vendég, aki kíváncsi szakszerű idegenvezetést is hallhat az egyre szépülő vár történetéről.

A vár alatt folyamatos a műsor. A színpadon épp a Szelindek zenekar játszik középkori dallamokat, ám a muzsikusok nem elégszenek meg ennyivel: lejönnek a színpad elé és táncba hívják a közönséget. Hátizsákkal, kistáskával ropják a nagyok, a kicsik apa, anya kezébe kapaszkodva igyekeznek tartani a lépést a kör közepén előtáncoló lánnyal. Később még jönnek vissza – ígérik, akkor majd török táncot is tanítanak a vállalkozó kedvűeknek.

A várjátékok hagyományosan alkalmat adnak a falu kitüntetéseinek átadására is. A Csókakőért érdemérmet idén ketten kapják – azaz inkább kettőt ítélt oda a testület, hiszen az egyik elismerés a Csókak-Heffingen Baráti Társaságé lett, a másikat a település egykori tanácselnöke, a közösségért mindig sokat dolgozó Király Imre veszi át a színpadon polgármestertől. Fűrész György a legszebb portának járó díjból is kettőt ad át: Braun Béla és felesége, majd Stockinger György és neje kap tapsot a sok munkáért, amit kertjük szépítésére fordítottak. Az ünnepélyes pillanatok után jönnek újra a zenészek, a mezőn solymászbemutató, a csókakői hunok felvonulása, bemutatója csalogat, a csinos kis faházakban pedig a környék finom borai vonzzák a gyalogos látogatót.