Hírek

2013.07.02. 16:08

Lírai, képes és rendhagyó - könyvmustra megyei szerzőktől

Székesfehérvár – A június eleji ünnepi könyvhétre számos megyebeli szerző is új kötettel jelentkezett. Párat már bemutattunk, most négy könyvet ajánlunk, mind másért lehet érdekes, olvasmányos.

Bokros Judit

Bakonyi István irodalomtörténész egy újabb kismonográfiával jelentkezett a könyvhétre. A Hogy elfogadjanak című könyv Petrőczi Éva költői pályáját rajzolja meg, de felmutatja a lírikus sokoldalúságát is, lévén, hogy prózai műveket – például esszé, műfordítás, tanulmány – ugyancsak letett az asztalra az elmúlt több mint négy évtizedben. Bakonyi István könyvében sorra veszi az eddig megjelent tizenkét verseskötetet, így az indulástól a beérésig nyomon követhető Petrőczi Éva költői útja, s megismerhető jellegzetes hangjának titka, értéke, valamint az élettörténet egy-egy pontja is.

Bakonyi a költőről írt kritikákból, könyvismertetőkből idéz, sokszor e mondatokhoz fűzi hozzá a maga gondolatait az adott műről, verssorról, és fejti ki véleményét vagy ellenvéleményét. A könyv egy interjúval zárul, melyet a szerző készített Petrőczi Évával, akinek vallomásai révén itt nyer értelmet a kötet címe, és megismerhetők sokoldalú munkásságának állomásai is.

A kötetek más-más kiadó gondozásában jelentek meg, a nyárra is értékes olvasnivalót kínálnak (Fotó: Nagy Norbert)

Rendhagyó vállalkozás a bodajki tanár, író Kovács Imre Attila Méj című kötete, amelyet Fehérváron a Széna téri könyvtárban mutattak be a könyvhéten. Elsőre a cím hökkentheti meg az érdeklődő olvasót: Méj. Hol az „ly”? Amint az a bemutatón elhangzott: a cím egyrészt fricska a helyesírásnak, másrészt útmutató ahhoz, hogyan kell a könyvet olvasni. Amelyben a fülszöveg szerint a Könyv megalkotására tesz kísérletet a szerző, a változatos, ötletes, olykor meghökkentő illusztrációk (tervező: Ivanics Zsolt) és a szöveg nyitott szellemi egészet képvisel.

Aki időt szán a nem hétköznapi könyvre, az egyszerre játékos és mély szövegekben mélyülhet el, a próza és líra műfajában, bár utóbbi az uralkodó. Olvashat például egy abszurd, mulattató mikromoralitást Az arany macskáról, de mindjárt e mellé a szöveg mellé társul egy belső monológ és némi lábjegyzet – a szerzőt elmondása szerint itt a három műnem (líra, dráma, epika) egy íráson belüli megvalósíthatósága izgatta. Aztán ott vannak a pénzversek, a sokunkat érintő téma, az anyagi ellehetetlenülés veszélyének tragikomikus lenyomatai, különféle dokumentumokkal kiegészítve. Játszhat is itt aztán az olvasó, ha van kedve és legfőképpen mersze szétszabdalni néhány lapot, azért, hogy az Én milliárdosom variációiból létrehozza saját versét

A soponyai Saitos Lajos hetedik, Eleven fény című verseskötetében régebbi és új műveket közöl. A karcsú könyv három fejezetre tagolódik, amelyekben pályatársak, költő elődök emlékére írt művek mellett helyet kaptak az unokáknak szóló játékos költemények, vagy a múló idővel számot vető, illetve a szülőföld természeti szépségeit kifejező írások. Az Illyés Gyula emlékének szentelt Elvétett ünnepeinkben például így fogalmaz: „Kenyér a kezünkből, asztalunkról a bor, szerelem szemünkből, hit is a szívünkből – megfolyik, kiapad.”
Szép a Sobor Antal tiszteletére született Diptychon is, amely továbbgondolása a három éve elhunyt író egy-egy, háborús témájú művének. Saitos Lajos kedvelt műfaja a tömörségével sokat mondó haiku is, ezekből szintén olvasható a kötetben.

Kalácsillatú líra – ez jutott eszembe, miközben a bakonycsernyei Simek Valéria Csillagporos utakon című verseskötetét lapozgattam, s elértem az Erőt is adj! című ciklushoz. Régi karácsonyok meleg hangulatát idéző sorok olvashatók több versben is, szinte látni magunk előtt a terített asztalt, érezni a csendet és a békét, az összetartozás ünnepét, mely ma sokszor lényegét vesztve érkezik el a családokhoz. Idézet a „Karácsonyestén”-ből: „Karácsonyestén anyám kalácsillatú szavain, rejtelmes mosolyán s az égnek csillagain csüngtem. Angyali ígéret volt ” – az édesanya alakja itt is megjelenik, de más versekben ugyancsak sokszor idéződik föl a gyermekkor élményeitől is átitatott sorokban.

A Hó hull hiányod útjain című ciklus költeményei pedig fájón szép gondolatokkal ábrázolják a hiányt, akár a már elvesztett szülőről van szó, akár a gyermekek kirepülése felett érzett magány súlyossága jelenik meg. A természet csodái, évszakokban visszatérő szépségei is megjelennek Simek Valéria lírájában, aki őszt, nyarat, telet és tavaszt hoz olvasója elé megragadva egy-egy képet, miközben végig érezhető a szülőfaluja, lakóhelye iránti el nem múló ragaszkodás.
„Délben az ég hajló ágán, gyümölcse csonthéjába zárva édesedik a nyár.” – írja az „Ég hajló ágán”-ban, mely most nagyon is aktuális.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!