Hírek

2016.09.15. 17:41

Leereszkedtünk a csóri "tavasbarlangba": újra megindultak a negyven éve elapadt források

Mintha a tapolcai tavasbarlang mélyére merültünk volna, olyan kristálytiszta vízben látszanak a mészkősziklák a mélyben.

Házi Péter

Az ember azt hinné, ha beleállna, leérne a lába. Pedig a csóri dombok alatt meghúzódó, még az 1950-es években kiépített első úgynevezett forrásfoglalás valójában öt méter mély. Különlegessége, hogy négy évtizeden át nem volt benne víz, most meg napról napra emelkedik a vízszintje. Mindez örvendetesnek tűnik, ám a csóri karsztvizek újbóli megjelenése valójában egy nagyon összetett, jól átgondolt megoldásokra váró feladathalmaz. Ha ugyanis nem kezdenek valamit az egyre emelkedő vízszinttel – amely Csóron már több problémát okozott az elmúlt hónapokban –,akkor extrém esetben Fehérvár vízellátása is bajba kerülhetne a következő nyolc-tíz évben.

– Ez persze nem történhet meg, dolgozunk a megoldási javaslatokon – mondja Staudt István, a Fejérvíz Zrt. üzemeltetési főmérnöke, aki, hogy a jelenséget megértsük, végigkalauzolt minket a csóri vízműtelepen.

No, de kezdjük inkább onnan, hogy a múlt század elején a mai csóri vízműtelep helyén egy tó vize fodrozódott, itt törtek ugyanis felszínre a Bakonyból érkező vízforrások. Ekkor napi 10-16 ezer köbméter (!) volt a vízhozam, nem véletlen, hogy a Malom-árokra rátelepedve öt vízimalom is működött itt. Mindeközben Székesfehérvár komoly vízhiánnyal küzdött, a Sóstói és az Aszalvölgyi víznyerő helyekről ugyanis csak napi ötezer köbméternyi vizet lehetett nyerni, így gyakran volt vízhiány a városban. Ezért született az a döntés, hogy a csóri tavat lecsapolják, s a tiszta, gyakorlatilag ivóvíz minőségű karsztvizet egy tekintélyes, fél méter átmérőjű csövön behozzák a városba. Ehelyett azonban csak egy 300 milliméteres vezeték épült meg, s habár tervben volt még egy hasonló vezeték építése is, abból nem lett semmi. A kiépített vezeték azonban jól szolgált, napi 8 ezer köbméter víz érkezett Fehérvárra. Sajnos nem sokáig, ugyanis közben Magyarországon beindították a vízszint alatti bányászatot, hiszen az ásványkincsek nagy része ebben a mélységben volt. Ahhoz, hogy hozzáférjenek, ki kellett szivattyúzni a vizet: az 1960-as években már az egész Dunántúlon zajlott ez a szivattyúzás, a karsztvízszint pedig rohamosan csökkent. Olyannyira, hogy a napi 12-16 ezer köbméter

helyett 1960-ra már szinte csak „csordogált" itt a víz, napi 3 ezer köbmétert adtak csak a kutak. Ezért aztán egy új, nagy átmérőjű aknát mélyítettek, később már ez sem volt elég, szivattyúzni kellett a vizet.

Aztán amikor a kilencvenes évek elején az a központi döntés született, hogy felhagynak a bányaműveléssel, majd a kincsesbányai vízkivétel 1998-ban véglegesen megszűnt, a vízszint a 100 méter meghaladó süllyedése után újra emelkedni kezdett – mondja Staudt István, aki számára ugyancsak érdekes látvány volt, hogy a már régen kiszáradt vízaknákban, szakmai nevükön forrásfoglalásokban újra megjelent a víz. Olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban szabadon utat talált a falu alacsonyabban fekvő részei felé.

– Annak érdekében, hogy a források vize kezelhető módon legyen levezethető, kitisztítottuk a régi vízaknákat, megjavítottuk a vízelvezető rendszereiket – mondja a szakember. Adódik a laikus kérdés, hogy ha ilyen sok a víz, azt miért nem lehet „kordában" tartva bevezetni Fehérvárra. Nos, azért nem, mert amíg a csóri vízműtelepen a tiszta karsztvíz egyből a vezetékrendszerbe kerül, a vízműtelep területén kívüli források vize érintkezve a külszíni földdel, már közel sem ivóvíz tisztaságú. Másrészt a vízszint már olyan magas, hogy ha nem csúcskapacitáson „nyomják" a vizet Fehérvárra, a források már működnek. Ez a vízhozam a jövőben csak emelkedni fog, tíz éven belül újra elérheti a napi akár 16 ezer köbmétert.

Mégsem lehet megoldás az, hogy a megyeszékhely vízszükségletét csak erről az egyetlen helyről biztosítsák, mert bármilyen üzemzavar, például csőtörés esetén egész Székesfehérvár „szomjazna". Szeptember 13-án Csór és Fhérvár vezetői, polgármesterei a helyszínen tájékozódtak a kialakult helyzetről.

– Amíg máshol a kevés víz a probléma, nálunk a 90-es évek ipari szerkezetváltása okán az egyre több víz. A következő generációk iránti felelősség befolyásolja a döntésünket. A csóri problémát meg kell oldani, amiben Székesfehérvár önkormányzata kész akár anyagilag is szerepet vállalni, amennyiben garanciát kapunk arra, hogy a vízbázisokról a város maga rendelkezhet – mondta a jövővel kapcsolatban Cser-Palkovics András fehérvári polgármester.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!