Külföldön is jól boldogul az egykori Ikarus-alkalmazott

Mező Tibor 53 éves, tavaly ősz óta dolgozik ismét Londonban az egyik ottani autóbuszközlekedési vállalat szerelőjeként. Boldog, mert megtalálta a számítását. Hazalátogatva sok elkenődött embert lát, ezért -  mint mondja - biztatni szeretne mindenkit: ha rendelkezik szak- és némi nyelvtudással is, hát  próbálja meg a munkavállalást külföldön! Garancia persze ott sincs semmire, de így érdemes  - teszi hozzá. Mező Tibor persze nem akármilyen szakmai múlttal rendelkezik: 1972-től - még tanulóként  - kezdett dolgozni az Ikarus fehérvári gyárában. Először karosszéria lakatosként szerzett szakmunkásbizonyítványt, aztán   a munka mellett   leérettségizett  és régi vágya teljesült, amikor az autószerelő képesítést is megszerezte. Ezt követően az azóta már megszűnt Ybl szakközépbe   iratkozott be: itt gépjárműtechnikusként végzett.

Szaktudására az Ikarus-nál is építettek: 1992 és 1994 között  három másik munkatársával  Tajvanon, a legendás magyar járműgyártó ottani vevőszolgálatán dolgozott. Az Ikarus ugyanis 560 darab városi autóbuszt exportált a szigetországba. 1996-97-ben Szibériában volt kiküldetésen, ott 168 darab 18 méteres csuklósbuszt szereltek össze. 2000-ben került ki hazai  tulajdonból a  cég, a magyar szakembert pedig 2001-2002-ben ismét Tajvanon, majd 2003-ban Kolumbiában találjuk. Dél-Amerikában fél évet töltött -  mint meséli  - teljesen egyedül. A próbaképpen kiszállított   gázmotoros autóbusz ugyan nagyon tetszett az ottaniaknak, de ebből már nem lett üzlet. Az Ikarus 2005-ben végleg bezárt. Pedig az ottani piac - jegyzi meg  Mező Tibor  - vetekedhetett volna az egykori orosz piaccal... Ezt követően egy évet töltött egy móri kamiongyártó cégnél, majd  akkor először  a jobb élet reményében Londonban vállalt autóbuszszerelői állást. Három hónap múlva az akkor 21 éves fiának is szerzett állást...  2008-ban jött haza, s bár itthon sem maradt állás nélkül, úgy érezte: nem  igazán becsülik meg. Ezért ismét London mellett döntött. Most egy másik autóbuszközlekedési vállalatnál dolgozik,  ahol 120 piros színű, emeletes  buszt kell karbantartaniuk. A főnöke lengyel,  25 éve él az angol fővárosban. A buszokat pedig egy észak-írországi családi vállakozás gyártja  - tudtuk meg Mező Tibortól, aki anyagilag is megtalálta számítását. Az, hogy a fizetését heti rendszerességgel kapja, nekünk manapság újdonságnak számít, pedig a háború előtt itthon is hetente fizettek. Azt Ági, Tibor felesége tette hozzá az életrajzhoz, hogy férje   az Ikarus mellett  sokat köszönhet csernyei általános iskolai osztályfőnökének, illetve Szabó Jánosnak a szakmunkásképzőből. Ő biztatta a férfit, hogy érettségizzen le. Ami pedig a nyelvtudást illeti: mielőtt kiküldték  Tajvanra, Tibor mindössze két angolórát vett...