2012.09.22. 07:08
Közösségi kertek a városban - Miért érdemes belevágni?
Már betakaríthatták saját zöldségeiket azok a kispestiek, akik részesei a Közösségi Kertek programnak, az országban elsőként. Az ötletgazda, Rosta Gábor a minap Fehérváron tartott előadást erről, s arról is, hogyan legyünk önellátóak a válság idején.
- Mikor az előadására készültem, panellakó kolléganőm megjegyezte: a házuk mögötti, legalább négy éve üresen hagyott óriási telken fog gerillakertészkedni. Lehetséges ez ma jogilag Magyarországon?
- A gerillakertek nem fenntartható egységek, nem is az állandóságra törekednek, sokkal inkább a médiafelhajtás a céljuk. Ritkán érnek meg egy szezont, hiányzik belőlük az állandóságra való törekvés. Éppen ezért próbálja a Városi Kertek Egyesület az önkormányzatokkal közösen, együttműködésben megvalósítani a kerteket, mert ez az igazi útja a hosszú távú működésnek. Másrészt óvatosan bánnék bármely gerillakert alapításával: mindenképpen kell földcsere. A városi földet ne használjuk haszonnövény termesztésre! Számos szennyezés érte a városokat, jobb nem kísérletezni a városi földbe ültetett növényekkel.
- Mikor először felmerült a közösségi kertek létrehozása Magyarországon, milyen elsődleges reakciókat tapasztalt? Hogy álltak hozzá a döntéshozók és hogyan az egyszerű állampolgárok?
- 2009-ben megjelentettem egy könyvet A városi tanya, Szemléletváltás a válság idején címmel. Ebben már írtam a közösségi városi kertekről, és logikus továbblépés volt, hogy el kellene kezdeni megvalósítani az első ilyen kertet. Kifejezetten pozitív volt mindenhol a fogadtatás, de nem nagyon akarták az önkormányzatok felvállalni az első kert megvalósításának feladatát, illetve az önkormányzati jog sem definiálta a módját, hogy milyen módon lehet ezt megvalósítani. Két év jogi, szervezési, döntéshozói folyamat volt, mire elkészülhetett az első városi kert Budapesten a XIX. kerületben. A városlakók jelentős részének tetszett az ötlet, szinte azonnal megvolt az induló létszám, mára pedig több mint 100 fős a várakozólista. A környék lakóinak a reakciói voltak érdekesek, ahogy épült a kert, ahogy elindult a kertészkedés, ahogy egyre nagyobbak és szebbek lettek a növények, úgy nőtt a csodálkozásuk, kaptunk egyre több gratulációt. Mára a környék befogadta a kertet, kerületi büszkeség lett az Első Kis-Pesti Kert.
- Mit gondol, könnyű átfordítani a városiakat a leándertől és az obligát muskátlitól a paprikapalántához, vagy a bazsalikomtermesztéshez?
- A városi kertekben nem szabjuk meg, hogy ki mit termeljen - ha virágot akarnak termelni, azt is megtehetik. Ha haszonnövényeket termesztenek, az csak plusz megtakarítás a számukra, ráadásul minőségi terményeik vannak, amelyért csak a kerti munkájukkal fizetnek. Másrészt az igazi hangsúly a közösségépítésen, szomszédsági közösségek alakulásán van. A kert ebből a szempontból kiváló terep!
- Igen ám, csakhogy el vagyunk tunyulva, megszoktuk, hogy bemegyünk a multihoz és ott a zöldség-gyümölcs, vagy a piac, nem kell vacakolni a termeléssel. Mivel lehet mégis motiválni az embereket?
- Valóban, csakhogy a gond az, hogy a válság pont a készpénzt tüntette el a polgárok zsebéből, egyre kevesebbet, egyre olcsóbban vagyunk képesek vásárolni. Ráadásul jövőre radikálisan drágábbak lesznek az élelmiszerek, sokaknak lesz nemsokára gond előteremteni a szükséges mennyiségű élelmet. Ami a minőséget illeti, a saját termény mindig jobb, jobban nevelt, jobban gondozott, időben lett leszedve a tőről, frissen kerül a tányérra, beltartalmában, ízében, minőségében jobb, mint a multinál vásárolt termények.
- Mi az Ön által is említett környezeti amnézia és vissza lehet-e fordítani?
- A környezeti amnézia környezeti tudatlanságot jelenti, azt, hogy nagyjából semmit nem tudunk az ételeinkről, a növények termesztéséről, azt hogy a kisgyerekek számára a tehén lila, és a paradicsom a műanyag dobozban nő. Fogalmunk sincs, ki termelte az élelmünket, honnan származik, mit tartalmaz. Ma ár alapján vásárolunk, nem a minőség mentén. Megfordítani ezt oktatással, szemléletformálással lehet - például be kell indítani az iskolai kertek programot, gyakorlati tudást kell átadni a természet működéséről.
- Az előadásán a hallgatóság soraiban ott volt egy önkormányzati képviselő és egy környezetvédő egyesület munkatársa is. Mit tapasztalnak máshol, az önkormányzatokat mennyire lehet belevonni ilyen folyamatokba?
- A kispesti mintakert bebizonyította, hogy a kerület számára kifejezetten jó befektetés a városi kertek alapítása, sokrétegű hasznokkal jár. A legtöbb önkormányzat, akikkel kapcsolatban vagyok, pozitívan áll hozzá. Persze a szavazások, a hivatali adminisztráció, a pénztelenség erősen lassítja a folyamatot, de remélni lehet, jövő tavasszal számos önkormányzati támogatással létrejött városi kert fogja megkezdeni a működését Budapesten és vidéki városokban is.
Rosta Gábor
A Városi Kertek Közhasznú Egyesület életre hívója és elnöke, a közösségi kertek honi elterjesztésének ötletgazdája és projektvezetője - tanár, író. 2010-től a Vodafone "főállású angyala". Első diplomáját tekintve üvegtervező iparművész, vizuális kommunikáció tanár. Külsősként a BBC magyar adásának rádiósa is volt, 2000-ben pedig önkéntesként dolgozott az USA-ban a demokraták elnökválasztási- és szenátusi kampányában. A Zsigmond Király és a Kodolányi János Főiskolákon óraadó.