Akadálymentes a Vál-völgyi kisvasút

Boros Attila vasútüzem-vezető mutatta be munkatársaival a gyorsan akadálymentessé tehető vasúti kocsit, az állomáson található rámpával. Az alig egy éve indult Vál-völgyi kisvasút ezáltal valóban mindenkinek könnyen használhatóvá válik. A vonatozás a keskeny nyomtávú síneken teljes értékű élményt nyújt, a fenntartó igyekszik olyan körülményeket teremteni, amelyek olyanok, mint hajdan voltak: a vonatot működtető személyzet azonos szaktudású a közösségi közlekedésben dolgozókéval. A nosztalgia minél teljesebb megidézése miatt igyekeznek a már elhagyott eszközöket is visszahozni. A komoly vasúti szaktudást igénylő posztokon egykori vasutasok dolgoznak, több évtizedes gyakorlattal.

Az egyik mozdonyvezető, Csonka Imre Dombóvárról érkezik a felcsúti szolgálatra, negyven éven át volt a MÁV-nál mozdonyvezető, a szíve hozta a Vál-völgyi kisvasútra. Bár nyugdíjas, örömmel foglal helyet az 1960-ban gyártott MK 48-as mozdony elején. Havonta hat-hét alkalommal ő a masiniszta! A kocsikat is az 1960-as években gyártották, az itteni üzembe helyezés előtt korhűen felújították. Az újonnan épített remiz (mozdonyszín) és javítóműhely stílusban tartva épült, azaz olyan a külseje, mint az 1898-ban emelt állomás épülete – ezt hivatalosan felvételi épületnek nevezi a szaknyelv.

A vonaton kalauz – jegyvizsgáló - is szolgálatot teljesít, ahogyan az „igazi" vonatokon, s jegyet árusítanak a menetre, amiket emlékbe szívesen eltesznek a vonatozók. Az egyik kalauz, a felcsúti Halász Istvánné Erzsébet elismeri, a nosztalgiavasút hangulata és kellékei őt is megfogták, mint mindenkiét, aki a Vál-völgyi kisvasúttal hivatalos kapcsolatba kerültek. A fekete bőr kalauztáskából egyelőre hiányzik a lyukasztó, a mai jegyek nem igénylik a lyukasztást, a MÁV-kalauzoknál is igen ritka ereklyeként látható egy-egy régi darab. Nem könnyű beszerezni, de keresik, a gyerekeknek meg tudnák mutatni, ha szüleik, nagyszüleik mesélnek róla. A Vál-völgyi kisvasúton szolgálatot teljesítő vasutasok 128 órás vasúti tanfolyami képzésen esnek át, mielőtt megkezdenék a munkájukat. Ezt megerősíti az egyik forgalmista, Vörös Kálmán is, aki pedig régen is vasutasként kereste kenyerét.