Kamaszkorunk legszebb tava a Velencei-tó

Ütemesen pofozza  a motorcsónak alját a hullámok sora, ahogy az  erősödő  szélben az úszólápok felé tartunk  Falusy Ferenc  tófelügyelővel.Kénytelen felemelni a hangját, hogy halljam, amikor az életéről, munkájáról beszél.

- Szekszárdon születtem echte vízügyes családban, nagyapám szakaszmérnök volt. Szüleim Fehérváron éltek, de apámat egy vizes helyzet miatt hirtelen elvezényelték, s anyám a szüleihez ment Szekszárdra, így születtem én ott a vízügy épületében. Ez rányomta a bélyegét a jövőmre. Nagybátyám a Balaton hozzám hasonló beosztású embere, apám, nagyapám, sőt dédnagyapám is vízügyes volt.

Székesfehérváron végezte el az általános és a középiskolát, aztán következett Baja, a vízügyi főiskola. Sokáig vízrendezéssel, halastavakkal, öntözőtelepek műszaki ellenőrzésével foglalkozott. Egy időben Algériába akart menni, de aztán rájött, a csatornázás nem az ő világa. Ezt már az úszólápoknál tudom meg, partraszállás után. Ahogy óvatosan lépkedünk, mozog alattunk az egész csodavilág: roppant furcsa, nehezen szokható érzés. 

- Már 1988 óta vagyok a Velencei-tó felügyelője. Előtte is volt kötődésem, hiszen itt vitorláztam (Fa Nándi akkor még kajakozott), s rengeteget nyaraltam Agárdon. Apai nagyanyámék Siófokon laktak, ezért én ide jártam nyaralni a fegyelmezés elől menekülve. Jobban szerettem a Velencei-tavat, mint a Balatont. Ma is így vagyok ezzel, mert romantikusabbnak tartom, ez a tó bensőségesebb, családiasabb. Itt mindenki ismeri a másikat, itt sokáig még gumicsizmában jártak az emberek vacsorázni, nem pedig kiöltözve. Ami fontos esemény volt kamaszkoromban, az a tó partján történt meg velem.

A tófelügyelőséget 1971-ben hozták létre, akkor kezdődött a tó úgynevezett fiatalítása. A víz alatt kemény, 2-5 méter vastagságú agyagréteg található, s ezt nagyon nehéz kotorni. Rengeteg pénzt felemésztett ez a munka. A vízügy - a technikai és más korlátok miatt - túllépett az ökológusok véleményén, s a mérnökök elkezdték a partfal betonozását. Ekkor nevezték ki az első tófelügyelőt, s határozták meg a feladatát: helyszíni felügyeletet biztosított a folyamatban lévő munkálatok felett. Lényeges volt, hogy a tervezést, a kivitelezést és a műszaki ellenőrzést egy helyen végezzék. Igyekeztek tompítani az íróasztal mellett született túlkapásokat, a vonalzóval rajzolt partfalak megvalósítását, s próbáltak jó megoldásokat alkalmazni. Akadtak persze hibák is.

- A tófelügyelőség hatósági munkát is végzett a tóparti települések fejlesztésével, a vízrendezéssel, csatornázással párhuzamosan - folytatta Falusy Ferenc. - Én ezt a munkát vettem át, de a rendszerváltás, illetve Bős-Nagymaros után 1993-ban a partfalépítést és a kotrási munkákat leállították, s az akkori 53 emberből mára heten maradtunk. Aztán a zöldhatóság létrehozása után már csak a klasszikus, lecsupaszított vízügyi munka maradt ránk. Mi kezeljük a Velencei-tavat és a két tározót, s a vízeresztésekkel kapcsolatos javaslatok tőlem indulnak ki.

Átalakult a vízrendszer, csökkent a tározók és a tó vízgyűjtő területeinek a lefolyása. Most már a harmadik tél volt csapadékszegény, ráadásul hetekkel ezelőtt meleg időt jeleztek, ezért tölteni kezdték a tavat március 16-án, s az idő őket igazolta.

- Komoly veszélybe kerülhetett volna a nádas, a strandokon pedig kijött volna az iszap. A tavaszi vízeresztés a természet rendje szerint is fontos, a nyári pedig csak felhergeli az embereket, mert nincs látszatja. Olyankor terjed a legenda, hogy lopjuk a vizet, mert kiengedjük a rendszerből. Most nagyon kedvező a 161 cm-es vízállás, amely arra ad lehetőséget, hogy idén a strandokon megfelelő magasságú lesz a szint, s nem hozza ki a hullám a lebegő iszapot a part mellé.

A szakember állítja, a jelen helyzet szerint nagyon jó nyár elé nézünk a Velencei-tavon.

- Ám ha még három hónapig csapadékhiány lesz, a tó magától elkezdi termelni a békalencsét és a békanyálat, s mivel csak párolog és növekszik a sótartalma, habossá válhat a felszíne. A nyárfa virágát, a port, a koszt pedig ráfújhatja a szél a vízre, ami miatt olyanná válhat, mintha olajfoltok úsznának rajta, és szürke lesz a felülete. Veszély, hogy minden erőfeszítés dacára idén is megjelenhet a kékalga, aminek az az oka, hogy évtizedekig alig szippantottak a településeken. Hiába csinálták meg körbe a csatornát, még tizenöt évig árad a tó felé a szennyvíz.

A szikes Velencei-tó soha nem lesz olyan, mint az Adria vagy a Balaton, ráadásul a múltbéli átalakítások miatt kényes az egyensúlya. De a miénk, és nagyon szeretjük.