Jüllich Glas Holding: Három évtized az üvegiparban

Az akkor 27 éves Jüllich Ádámnak ahhoz, hogy be tudja fejezni félig kész családi házát, több pénzre lett volna szüksége, mint amennyit a Könnyűfémmű technológusaként havonta hazavitt. S miután a pártállam már engedélyezte a kisszövetkezetek és társas vállalkozások alapítását, adódott az ötlet: gmk-t – gazdasági munkaközösséget – alapít, s olyan termékkel lép piacra, amire van fizetőképes kereslet. S, hogy az elgondolás jó volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1984-ben, körülbelül tízezer forintos befektetéssel létrehozott, s az első évben 164 ezer forint árbevételt elért gmk-ból 30 év alatt 400 dolgozót foglalkoztató, 7,5 milliárd forintos árbevételt produkáló, 8 tagvállalatot magába foglaló, üveggyártással, üveg nagykereskedelemmel, autóüveg nagykereskedelemmel, továbbá napelemek gyártásával foglalkozó cégbirodalom „nőtt ki”.

Így kezdődött

A mostanra nemzetközi szinten is elismert vállalkozás elnöke humoros sztorikkal és derűs nosztalgiával idézi fel az indulás éveit.

– Először úgy gondoltam, hogy a gmk-ban az építkezéseknél használható felvonókat, esetleg betonkeverőket gyártok. Majd amellett döntöttem, hogy az addigra már elkészült 16 négyzetméteres garázsomba beállítok egy kisebb profilhajlító gépet és hőszigetelt üvegekhez készítek távtartó profilokat, a legkisebb keresztmetszetű alumínium profilok ugyanis hiánycikknek számítottak a hazai piacon.  Az alapanyag beszerzése nem okozott túl nagy gondot, a Könnyűfémműből meg lehetett vásárolni. Az utcánk egyik villanyoszlopára felraktam egy, a Metall Gmk-t hirdető cégtáblát, s három társammal elindítottam a vállalkozást. Hogy jól mértem fel a piaci lehetőségeket, gyorsan beigazolódott. Alig telt el néhány nap, s megindult a forgalom. Sorban álltak az akkoriban még nagyon is sáros Sárosi utcában a 3,5 méteres profilokért érkező üvegesek. Bár az üzlet elindult, sőt egyre jobban ment, a cég működtetése nem volt egyszerű.

Abban az időben még a telefonvonal is hiánycikk volt, ezért ha beszélni akartam valakivel, a nem túl közeli postára kellett elmennem, s órákat vártam egy-egy távolsági kapcsolásra. A helyzet valamelyest javult, amikor a műhelytől nem túl messze, felállítottak egy telefonfülkét, amit aztán szinte egész napokra lefoglaltam. Két évig még dolgoztam a Könnyűfémműben, s az ottani munkámmal párhuzamosan vittem a vállalkozást. Délután négy óra, fél öt körül hazamentem, átöltöztem munkásruhába, s a műhelygarázsban megkezdtem a gyakran éjfélig, vagy azon túl is tartó második műszakot. Fizikailag sem volt könnyű, a raktárunk például a szomszédban volt, s onnan kézi erővel, egy kétkerekű kocsin húztuk át a műhelybe a „csöveket”. Két év után úgy döntöttem, leszámolok a Köfémből. Marasztaltak, mert az akkori főnököm más jövőt képzelt nekem, szerette volna, ha átveszem a nyugdíjba vonuló művezető helyét, de addigra elegem lett az állami cégnél tapasztalt tehetetlenségből. Előfordult például, hogy a kiskirályként regnáló gyáregység vezetők napokig leveleztek egymással egy olyan ügy miatt, amit én három „repi” naptárral néhány óra alatt elintéztem. Próbáltak akkoriban az MSZMP-be is beszervezni, de az aztán végképp idegen volt tőlem.

Az állami cég helyett a vállalkozást választottam annak ellenére, hogy az akkori politikai légkör nem kedvezett a „maszekoknak”. Bár Kádár egy beszédében azt mondta, a magánvállalkozásokkal növelni lehet a szolgáltatások színvonalát, mégis szükséges rosszként kezelték, s a gyanakvás légkörével vették körül őket.

Időközben bővült a Jüllich család: Ádám és Anikó után megszületett Katalin is, de a gmk alapítására okot adó családi ház építése csak lassan haladt, s az 1990-es évek elején fejeződött be, mivel a vállalkozással keresett pénzt nem a házra, hanem a cégre költötték, visszaforgatták.

– Már kezdetben is azt vallottam, az ember addig nyújtózkodjon csak, ameddig a takarója ér. Nem lehet ész nélkül beruházni, fejleszteni, mert ha rövid idő alatt túl nagyot lép az ember, túl nagyot bukhat. Bár a vállalkozáshoz kétségtelenül kell bátorság, de az sem jó, rossz irányba visz, ha valaki túl bátor, nem kellően előrelátó. Ezt az elmúlt harminc évben is mindig szem előtt tartottam, soha nem voltam kalandor, nem voltam türelmetlen, mindig kivártam a megfelelő piaci helyzetet. Néha persze, muszáj volt megtenni egy-egy bátor lépést – akkor például, amikor a Sóstó Ipari Parkban területet vásároltam, s építkezésbe fogtam, – de a mérlegelés akkor sem maradt el. Már a gmk-s korszakban is mindig előre tekintettünk, s megpróbáltunk mind jobban megfelelni a piaci igényeknek. Akkoriban Egerben volt egy hasonló profilokat gyártó cég, azzal versenyeztünk s igyekeztünk mindig jobbat csinálni nála. Kísérleteztünk, új dolgokkal próbálkoztunk. Elkezdtük például a perforált távtartók készítését, amibe már a megrendelő cég logóját is be tudtuk jelölni. Mindig jöttek újabb kihívások. Miután a nagyobb üveggyárak az 1980-as évek közepén már gyártottak hőszigetelt üvegeket, az orosházi gyártól megkerestek bennünket, hogy rendelnének 6 méter hosszú profilokat. Feladták a leckét, mivel a garázsom csak három és fél méter hosszú távtartók gyártására volt alkalmas. De némi kreativitással megoldottuk a problémát. 1986-ra azonban végképp kinőttük a garázst, kénytelenek voltunk megvenni a szomszédos telket, ahol a következő évben egy 130 négyzetméteres műhelyt és egy 70 négyzetméteres irodát építettünk. Akkoriban már szállítottuk is a megrendelt termékeket a legnagyobb vevőknek, többek között Gáspár Miklósnak, Lattmann Károlynak, Pap Gábornak. A profilok jó ideig a Ladám csomagtartóján, majd egy használt Barkasban „utaztak”.

Terjeszkedés és olasz kapcsolat

Időközben kivált a gmk-ból Jüllich Ádám két társa – egyikük vetélytársa is lett –, s onnantól a vállalkozás két mellékállású alkalmazottal végezte a munkát. 1988-ban folytatódott a bővítés: egy újabb szomszédos ingatlanon 140 négyzetméteres műhellyel és 80 négyzetméteres irodával gyarapodott a gmk. A cég újabb termékekkel jelent meg a piacon, s Jüllich Ádám elérkezettnek látta az időt arra, hogy megismerkedjen a nemzetközi poronddal. Már az első lépés sikeres volt: a milánói üveg kiállításon felvette a kapcsolatot az olasz IMSA céggel. Az együttműködés kezdeteként a fehérvári vállalkozás a hőszigetelt üvegek tömítéséhez, ragasztásához vásárolt ragasztóanyagot és pisztolyt az olasz cégtől. Az üzlet finanszírozására kétmillió forint hitelt vett fel. Némi bonyodalom akkor is adódott, – mechanikus pisztoly helyett pneumatikust küldtek – de némi töprengés után egy filccel beborított pingpongasztalon sikerült alkalmazni az akkor nálunk még újnak számító technológiát, s ragasztani a vinklivel vágott hőszigetelő üvegeket. Végül jól végződött az üzlet. Mivel már akkor bíztak Jüllich Ádám szavában a vevők, sikerült eladni a pisztolyokat és a ragasztót az újdonságra kapható üvegeseknek, s kétszer is meg tudták „pörgetni” a hitelbe kapott pénzt.

1989-ben tovább lépett a cég: felvette palettájára az üveg nagykereskedelmet. Elsőként az orosházi és a salgótarjáni üveggyárnak szállított – akkor még barteres elszámolással.

– Amikor Salgótarjánból megérkezett az első üveg szállítmány, a Sárosi úton egy villanyoszlop mellé raktuk ki, mert az udvarban nem fért el. Szerencsénkre akkor kezdtek kivonulni a Fehérváron állomásozó szovjet csapatok, s igyekeztek mindent pénzzé tenni. Az üvegek letakarására megvettük az összes autóponyvájukat. Később aztán vásároltunk egy telephelyet, s ott volt az üveg lerakatunk – idézi fel a történelem és a cég történetének összekapcsolódását Jüllich Ádám.

Akkor egyébként a negyedik telket vették már meg a Sárosi úton, a területeket értékesítő szomszéd számított is rá, hogy Ádám a következő évben újra jelentkezik vevőként. Kellett is a bővítés, mert az olasz importtermékek behozatalával már szinte az M7-es autópályáig ért a vevők kocsisora.

1991-ben jelentős változás történik a cég életében, a gmk átalakul kft.-vé. Metall Glas Kft. néven tevékenységi köre már kiterjed az üvegkereskedelemre, gépek és segédanyagok forgalmazására is, s két telephelyen működik. Még ugyanebben az évben az olasz IMSA céggel közösen a kft. létrehozza a METIM Export - Import Kft- t.

Erre így emlékszik Jüllich Ádám:­­­ - Az olasz partner fejleszteni akarta a kapcsolatunkat, s kérdezte, mi miként képzeljük azt el? Mondtam, hogy csakis fifti-fifti alapon lehet róla szó. Így 50-50 százalékos részesedéssel megalakítottuk a vegyes vállalatot, s az országban elsőként megkezdtük a reflexiós üvegek, segédanyagok, üvegfeldolgozó gépek, berendezések importját Olaszországból. Szinte megrohantak bennünket értük a vevők. Kétezer cég vásárolt tőlünk. Volt olyan nap, hogy tíz számlatömbünk telt meg, s a kollégám bekötött kézzel dolgozott, mert ínhüvelygyulladást kapott a sok számlaírástól. Később vettünk egy Commodore 64 számítógépet. Nehézkes volt a kiszolgálás, s akkor jött az ötletem, csináljunk leányvállalatokat. A megyeszékhelyeken megkezdtük az országos hálózat kiépítését. Az új telephelyek, cégek saját, illetve vegyes tulajdonba kerültek. Fő tevékenységük kezdetben a regionális kiskereskedelmi ellátás biztosítása, majd 2000-től a regionális üvegfeldolgozás volt.

A növekedés évei

Az 1990-es évek a hálózat- és csapatépítés, a növekedés esztendei voltak. A cégtulajdonos munkatársaival igyekezett megismertetni mindent, amire szükségük volt az eredményes munkához, s vitte őket a nemzetközi üvegipari kiállításokra is. 1994-ben, Alba Glas Kft. néven új cég alakult, fő profilja a hőszigetelő üveggyártás volt. Sztorija persze ennek is van: hogy ne maradjon a vállalkozás nyakán veszteségként, egy másik vállalat által megrendelt, de át nem vett gépsor, kényszerből úgy döntöttek, maguk hasznosítják. Működtetésére hozták létre a társaságot. De, hogy ne menjen simán a dolog, kiderült, a gépsornál alacsonyabb volt annak a Major úti csarnoknak a magassága, ahol el akarták helyezni. A megoldás persze már rutinból ment: kivágták a plafont, s csináltak egy másik födémet. Két év múlva aztán elköltözött onnan a kft. a Börgöndi útra, de ott meg a közeli állattartó telepről kirajzó legyek okoztak gondot. A cég végül a Sóstó Ipari Parkban a Holland fasor 5. szám alatt talál végleges otthonra.

Az 1990-es évek közepe jelentős időszak a cég fejlődésében, növekedési pályára került a vállalkozás.

1995-ben a Metall Glas Kft. megvásárolt egy 40 ezer négyzetméternyi földterületet a Holland fasor 5. szám alatt, s elkezdte felépíteni 6500 négyzetméteres logisztikai központját. A következő évben kivásárolta a METIM Kft.-ből az olasz cég üzletrészét, az Alba Glas pedig megvette a Börgöndi úti területet és csarnokot. Megalakult a később Glasworld Kft.- nek nevezett Lisec Hungária Kft., majd Boszniában a Metall Glas Sarajevo, továbbá létrejött a romániai képviselet. 1998-ban elkészült az Alba Glas 1600 négyzetméteres vágóüzeme, s a hőszigetelő üveggyártás mellett üvegmegmunkálással, csiszolással, fazettázással, üveghajlítással, gravírozással bővült a cégcsoport tevékenységi köre. Ennek az évnek jelentős vállalati eseményeként a Metall Glas Kft. részvénytársasággá alakult, s alaptőkéje is emelésre került.

1999-től megkezdődött a cégcsoport nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése. Kiállításokon igyekeztek kapcsolatokat teremteni, szimpóziumokon ismertették a vállalkozás eredményeit, s Jüllich Ádám egyebek között kínai, indonéziai, orosz, baskír üzletemberekkel tárgyalt, többnyire eredményesen.

A sikeres kapcsolatépítésről így fogalmaz az alapító tulajdonos: nagyon sok múlik a hitelességen itthon és a nemzetközi világban is. Nekem az egyik fő elvem, ha egyszer A-t vagy B-t mondtam azt tartottam mindig, még akkor is, ha időközben rájöttem, hogy nem jól döntöttem. Az adott szó kötelez, még ha átmeneti veszteség is éri a céget. A legnagyobb veszteség, ha megváltoztatom időközben a véleményemet és ez által hiteltelennek tűnök. Kell az üzletben mindig egy kis nagyvonalúság is. Keresem és többnyire meg is találom a közös pontokat. Időt áldozok a kapcsolatépítésre! Sokszor a hobbi is összekovácsolja a feleket, akár a vadászat, horgászat, motorozás, vitorlázás, stb. Legtöbb üzleti partneremmel baráti kapcsolatot építettem fel. Vannak több évtizedes üzleti kapcsolataim és már nem csak az alapító generációval, hanem a második generációval is. Az időm nagy részét kapcsolattartással, stratégiai tervezéssel töltöm. A vállalat irányítását a menedzsment és a család közösen végzi. A családtagok több fontos stratégiai feladatot irányítanak és kontrolálnak.

Megalakul a holding, töretlen fejlődés 2007-ig

A 2000-es évek elején folytatódott a cégcsoport fejlődése. 2000-ben elkészült a logisztikai központ, egységes arculattal megépült a négy csarnokrész utolsó két épülete. De azután sem volt megállás: a következő évben az Alba Glas megvalósított egy 550 millió forint értékű technológiai fejlesztést, aminek eredményeként átadásra került az ország legkorszerűbb edzőkemencéje tovább bővítve a cég termék- és szolgáltatáspalettáját. Oroszlányban földterületet és ipari csarnokot vásárolt a Metall Glas Rt., ahol üvegipari gépek, berendezések gyártását kezdte meg a frissen alapított Metall Glas 2000 Kft.

Székesfehérváron sem szüneteltek a fejlesztések: 2002-ben a Metall Glas 10 ezer négyzetméteres új csarnok építését indította el a Sóstó Ipari Parkban vásárolt kéthektáros ingatlanon.

Jelentős szervezeti változás volt a cég életében a Jüllich Glas Holding megalakulása, amely az addig alapított cégek, a Metall Csoport pénzügyi, stratégiai és marketing irányítását végzi. Közben növelte termelési területét két vidéki üzem, a Szol Glas Kft., s új csarnokba költözik a Zala Glas. A következő év sem telt el eseménytelenül a vállalatcsoport életében: a budapesti Glassworld Kft.vel tizenkettőre emelkedett a holding cégeinek száma, Budapesten pedig megnyílt a Jüllich Glas bemutatóterem.

S a fejlesztéseknek még mindig nincs vége: az Alba Glas automata hőszigetelő gyártósorokra cserélte korábbi félautomata berendezéseit. 2004-ben pedig elkészült a 11 ezer négyzetméteres csarnok a Holland fasor 5. szám alatt, s elindult a LISEC automata hőszigetelt üveg gyártósor az Alba Glas Kft.- nél. Ebben az évben ünnepeltek is a cég dolgozói: csarnokavatóval egybekötött ünnepséget tartott a Jüllich csapat abból az alkalomból, hogy 20 éve alakult meg a Metall Glas Kft. és 10 éve az Alba Glas Kft.

Újabb jelentős eseménye volt a cégcsoport életének, amikor 2005-ben összeolvadt és Jüllich Glas Holding Rt. néven megalakult az ország legnagyobb üveg nagykereskedelmi és feldolgozó komplexuma.

A társaság összlétszáma addigra elérte a 420 főt, s 11 hektáron 35 ezer négyzetméternyi gyártóüzem és raktárbázis volt a birtokában. Befejeződött az egymilliárd forintos beruházás. De még mindig nincs vége a fejlesztéseknek: beüzemelésre került egy ragasztott üveggyártó gépsor, s új csarnokba költözött Börgöndi úti telephelyéről az Alba Glas. Nagy siker volt, hogy Magyar Termék Nagydíjjal ismerték el a cégcsoport munkáját. 2006-ban új cégként megkezdi az autóüveg forgalmazását az Alba Glas Autóüveg Kft. Csúcsminőségű edzhető, multifunkcionális üvegek gyártásával bővült a termékpaletta, s Kínát és Indonéziát is sikerült bevonni azoknak az országoknak a sorába, ahonnan alapüveget importál a vállalkozás.

Újabb bővítés, új üzletág: megépül a napelem gyár

2007-ben újabb területtel bővült a vállalat: megvásárolta a Holland fasor 8. szám alatti 11,8 hektáros ingatlant, ahova 50 ezer négyzetméteres gyártócsarnokot tervezett. A következő évben megkezdődött, s 14 hét alatt felépült a logisztikai csarnok-központ 13 ezer négyzetméteres első épülete. Új projektként pedig elindult a sík és vákuum csöves napkollektorok forgalmazása.

2009-ben a Holland fasor 8. szám alatti csarnokba költözött a Jüllich Glas Üveg Nagykereskedelem, az Alba Glas Autóüveg és a Jüllich Glas Solar. 2011-ben megkezdődött a napelemgyártás, s a kezdeti értékesítési gondok után 2014-ben beindult, növekedési pályára állt ez az üzletág is.

Időközben elérkezett az ideje a Lean és az 5S új termelési rendszer bevezetésének, s tavaly megkezdődhetett az irodaépület kivitelezése is. Az utóbbiról azt mondja az elnök, hogy a tervei már 20 éve készen vannak, de eddig fontosabbnak tartotta a műszaki fejlesztést.

Túl a válságon

– 2007-ig szinte megtorpanás nélkül fejlődött a vállalat, szépen növekedtünk, nem volt visszaesés. 2007 például a csúcsévünk volt, bekerültünk az 500 legnagyobb nyereséget elérő vállalat közé. 2008-ban, a válság kitörése hatalmas trauma volt, főleg lélektanilag. Vevőink mentek tönkre, mi pedig azért aggódtunk, hogy meg tudjuk-e őrizni a fizetőképességünket, tudunk-e fizetni a dolgozóiknak? Nehéz lett volna feldolgozni, hogy a csökkenő árbevétel miatt elküldök embereket, hiszen sokukkal évtizedek óta dolgozom együtt. A menedzsmenttel sokat törtük a fejünket, próbáltunk új munkákat, új portfóliókat találni, s az innovációba menekültünk. Akkor kapcsolódtunk be a megújuló energiák hasznosítását segítő iparágba, kezdtük felépíteni a napelem üzletágat, s erőteljes export hadjáratot indítottunk. (Az utóbbi eredménye, hogy míg 2008 előtt a cég exportja 20 százalék volt, most 53 százalék). S miután sok versenytársunk tönkrement, a piacaik átjöttek hozzánk, tisztult a piac. A mi cégünknél szerencsére előtérbe került az innováció, az évtizedes, folyamatos fejlesztés, s hogy mindig előrébb voltunk egy lépéssel versenytársainknál, bejött a válság idején. Voltak olyan termékeink, amelyeket csak tőlünk tudott megvenni az üzleti partner, s ha azt megvásárolta, tőlünk vitte el a kommersz árukat is. Szerencsére nem vesztettünk sok vevőt, s a válság éveit sikerült viszonylag alacsony árbevétel csökkenéssel túlélni, s ami nagyon sokat jelent, nem került sor leépítésekre. Ezen a nehéz időszakon, – mint annyiszor már – a hitem segített át, s az, hogy hittem a jövőben és munkatársaimban – idézi fel a nem túl jó emlékű időszakot a cégcsoport elnöke.

Az eredmények elismerése, s a társadalmi felelősségvállalás

A cég eredményeit és az alapító tulajdonos munkáját több kitüntetéssel is elismerték. 2005-ben a vállalat elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat, Jüllich Ádám pedig ugyanabban az évben az Év vállalkozója címet kapta meg. A következő esztendőben ő lett a Királyi régióért díj kitüntetettje, 2014-ben pedig Wekerle-díjjal ismerték el munkásságát.

A cégcsoport elnöke fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást. A vállalat évente több tíz millió forintot költ a sport, a kultúra, valamint egészségügyi alapítványok, s a rászorulók támogatására.

A sport támogatottak listáján ott van egyebek között a Videoton, az Albacomp kosárlabda csapata, a Vértes Tömegsport Egyesület, és sokáig az Orka szinkronúszóinak a felkészülését is segítette.

Nem marad ki egyetlen évben sem a támogatásokból a gánti falunap és lovasverseny, a kultúra területéről pedig a székesfehérvári Hermann László Kamarazenekar. De több egészségügyi szervezet, rászorulókat támogató alapítvány is rendszeresen kap támogatást a cégtől, mint ahogy a tehetségek elismerését szolgáló Príma Primissima- díjhoz is hozzájárul anyagilag a cégcsoport.

A jövő elkezdődött

A cégcsoport eredményeit látva, sokakban felmerül a kérdés: tud-e továbbra is az eddigihez hasonló tempóban fejlődni a 30 éve sikeres vállalkozás?

– Olyan nagy lépésekkel, mint eddig nem tudunk tovább menni. Megállni ugyan nem lehet, de harminc év után muszáj levegőt venni, s alaposan átgondolni a további irányokat. Óvatosságra int bennünket az Ukrajnában kialakult helyzet is. Ami biztos: az amortizálódott technológiákat minden évben megújítjuk, több százmilliót fordítunk műszaki szinten tartásra. Most nincsenek világmegváltó ötleteink, úgy gondolom, nem kell újra milliárdos nagyságrendben beruháznunk, hanem a meglevő technológiák kapacitását kell jól kihasználni, lekötni. Őrizni kell a piacainkat, újabb vevőket találni itthon és külföldön, s még jobban stabilizálni a céget. Erősíteni kell a vállalatszervezést, fejleszteni a Lean termelési rendszert. A válságot túléltük, ismét lendületben vagyunk, megerősödtek, fejlődésnek indultak a korábban „gyengélkedő” vállalataink is, s az árbevételünk 700 millió forinttal több, mint tavaly ilyenkor volt. A három évtizedes kemény munka után lassan visszavonulok a vállalatvezetés operatív részétől, de a stratégia kidolgozása, a kiemelten fontos vevőkkel való kapcsolattartás természetesen az én dolgom továbbra is. Míg korábban még azt is tudtam, hogy hol van letakarításra váró pókháló a műhelyben, a mostani méreteket már nagyon nehéz átlátni. Korszerű vállalatirányítási rendszerrel lehet továbbra is napi szinten figyelemmel kísérni a termelési adatokat, kereskedelmi kimutatásokat. A fontosabb kulcstevékenységekbe már bekapcsolódtak a gyerekeim: Ádám alelnökként az informatikáért és a logisztikáért, Anikó – ugyancsak alelnöki poszton – a termelés támogatásáért, Katalin pedig a beszerzésért felelős. Úgy gondolom, most még nem annyira az operatív munkával, inkább a kontrolling tevékenységgel kell foglalkozniuk. A cégnek van egy régi, jó menedzsmentje, többségükkel 10-20 éve dolgozom együtt, lojálisak is a vállalathoz. A gyerekeknek mindig azt mondom, egyelőre még tanuljanak az üzemekben, s készüljenek fel arra, hogy tovább vigyék majd a vállalkozást. Bár, ahogy magamat ismerem, remélem még nyolcvan évesen is rajta tartom majd a szemem a cégen – mondja a Jüllich vállalatcsoport elnöke, akinek sikerült, ami csak keveseknek adatik meg, hogy miközben létrehozott egy sikeres vállalat-birodalmat, megmaradt minden iránt nyitott, érző embernek. Hétvégenként gyakran látogatja egyedül élő édesanyját vagy hobbijainak, a horgászatnak és a vadászatnak szenteli szabadidejét.