Játékkép és képjáték - A Hetedhét múzeum tárgyai a szakemberek szemével

A Hetedhét Játékmúzeum változatlanul népszerű kicsik és nagyok körében. A két fantasztikus gyűjtemény - Moskovszky Éva kultúrtörténész csodálatos babái és Réber László  grafikusművész hagyatéka - méltó helyre került a Hiemer-házban. Ám a Városi Képtárhoz tartozó új játékmúzeum a  hagyományokról sem feledkezik el. Korábban,  a Fehérvári Babaházban, a   Moskovszky-gyűjtemény hajdani helyén minden ősszel  Moskovszky Éva születésnapjához közeli időpontban konferenciát rendeztek. Ezt a hagyományt most a Hetedhét Játékmúzeum is folytatja, igaz  más formában. Ma, a Játékkép - Képjáték című konferencia délelőttjén a Moskovszky-gyűjteményhez kapcsolódó előadások hangzottak el,  délután pedig Réber László karikatúráiról esett szó.

Az idei konferencia megrendezésével arra törekedtek, hogy olyan előadások hangozzanak el, amelyek szorosan kapcsolódnak a Moskovszky-gyűjteményhez. Másfelől pedig az is természetes volt, hogy a konferencia  Réber László rajzaival is foglalkozzon. A játékmúzeum munkatársa,  Nagy Veronika néprajzkutató  - aki a Moskovszky- gyűtemény  tárgyainak históriájával  foglalkozik -, azt mondja, olyan előadókat kértek fel, akik segítik a hagyaték  szakmai értékelését. Mert egyfelől ez a múzeum azzal nyújt örömet, hogy úgy mutatja be játékokat, bababútorokat, ahogyan azt a gyűjtő megálmodta, és berendezte az apró enteriőröket: személyességet tükröz, megmutatja a egy játékkedvelő család tárgyak iránti szenvedélyét. Másfelől ezek a míves babák, bútorok,  kultúrtörténeti értéket képviselnek.

Mivel  a tárgyak   kutatását is fontos feladatának tekinti a Hetedhét Játékmúzeum, ezért volt szakmai szempontból igen hasznos  az Iparművészeti Múzeum porcelángyűjteményének vezetője, Balla Gabriella művészettörténész előadása.  Ő összehasonlította az Iparművészeti Múzeum és a fehérvári játékmúzeumban őrzött babazsúr kellékeket  az európai porcelánmanufaktúrákból származó edénykéket   és fontos összefüggésekre világított rá.  De ezen a konferencián is megemlékeztek a játéktörténet kutatójáról,  Moskovszky Éváról. Illyés Endréné restaurátor - aki sokat tett azért, hogy a gyűjtő Fehérvárra hozza a páratlan játékokat  - Moskovszky Éva leveleit idézte fel. Kiderült,  Éva néni nem csak a gyűjtemény iránt érzett felelősséget, de a várost is megszerette, szinte fehérvárivá vált....

Nagy Veronika pedig Marie-t és Waltert mutatta be. Ők a  Moskovszky-gyűjtemény szép  karakterbabái,  akiknek "valódi" az arcuk, mert hús-vér gyerkekről mintázták őket: karakterük, személyiségük van. Ez újdonsággá vált a 20. század elején, és divatott teremtett. Arról hallottunk: mi volt  sikerük titka?

A délutánt   Réber László műveinek szentelték:  pontosabban tűpontos karikatúráiról, képjátékairól  beszéltek a neves előadók. Révész Emese művészettörténész például azokat a Réber-karikatúrákat mutatta be, amelyek albumban, összegyűjtve 1957-ben jelentek meg.  Képet kaptunk a korról is, amelyben ezt a műfajt az alkotóművészet részeként kezelték, de Révész Emese elemzéséből kiderült, mi tette Réber látásmódját, stílusát önállóvá, egyedivé.  Réber egyszerű, letisztult vonalakkal készült rajzai túllépnek a napi politikai aktualitásokon (még akkor is, ha kapcsolódnak hozzájuk), de  sokkal általánosabbak, filozófikusabbak. Újfajta jelbeszéd ez,  szöveg nélküli alkotói kifejezésmód.
Szűcs Erzsébet művészettörténész  azokat a  Réber-grafikákat elemezte, amelyek a nagysikerű Murphy törvénykönyve hazai kiadásához készültek. Réber László az ironikus  törvényekhez olyan illusztrációkat készített, amelyekben a főszereplő az egyes szám:  pontosabban Réber nagyszerű rajzain antropomorfizálódik ez az egyes, és viselkedni kezd...