Ha a beteg osztályoz

Legutóbb például egy nagymama azt tette szóvá, hogy lisztérzékeny unokájának ellátásához otthonról kértek élelmiszert. Aztán meg, amikor délután meglátogatta a lábadozó apróságot, meglepõdve vette észre, hogy a gyermeknek vacsorára zsemlét hoztak. (Aki errõl a betegségrõl még nem hallott, elmondom a lisztérzékenyeknek szigorú diétát kell tartaniuk, tilos gluténtartalmú ételt fogyasztaniuk.)
- Miként lehet, hogy ilyen alapvetõ információval nem rendelkezik egy nõvér? - kérdezi (joggal) háborogva a nagymama, aki mellesleg azt sem igazán érti, miért kell a diétára szorulónak otthonról ételt vinni...
Panaszával egyébként nem a laphoz fordult, hanem a leg-illetékesebbhez, az ápolási igazgatónõhöz. Amiként - tanácsolni szoktuk olvasóinknak - a dicsérettel is õt, Szabó Bakos Zoltánnét kell megkeresni, továbbítsa a köszönõ szavakat a kollégáinak. Mindkét ügyben ugyanis õ az, aki intézkedhet egy rossz gyakorlatot megszüntethet, jó tapasztalatot erõsíthet. S õ az is, aki nem hagyatkozik az esetleges betegészrevételekre. Rendszeresen végeznek ugyanis betegelégedettségi felmérést, amely kiterjed legtöbb, az ápolással összefüggõ kérdésre, kezdve a kórházba kerülés módjától az adott osztályon dolgozó ápolónõk, orvosok, takarítók, betegkísérõk viselkedésén át az orvosi tájékoztatás mikéntjéig. Kitérnek a kérdõívek arra is, hogy az egyéb szolgáltatásokkal (étkezés, tisztaság, telefon, televízió) mennyire elégedettek a fekvõbetegek. Végül a kórházi összbenyomást firtatják, vajon a megkérdezett javasolná-e ismerõsének, rokonának a Fejér Megyei Szent György Kórházat. Legutóbb csaknem ezer beteget kérdeztek, majd nyolcvan százalékuk töltötte ki az egyébként anonim kérdõívet. S most lássuk az eredményeket feketén-fehéren az orvosi ellátást a megkérdezettek 47, az ápolói ellátást 49,6 százalékuk minõsítette kiválónak. quotJFotó FMH-archív