Gyűjtsünk egyforintost!

A gyűjtsünk egy- és kétforintos elhatározás egy értekezleten született, melynek nyomán a titkársági befőttes üveg már dugig van az aprókkal. Aztán az jutott eszünkbe, miért ne vonhatnánk be az olvasóinkat a gyűjtésbe!

- Jó, de kinek adjuk az összegyűlt aprópénzt? - hangzott el a kérdés, amire azonnal nem is kerestük a választ, hisz először gyűljenek össze a forintok, ráérünk még arra. Aztán elérkezett a választás ideje, de egyáltalán nem volt könnyű megnevezni a kiválasztottakat. Bár hosszasan töprengtünk, hogy a megye mely szervezetei, iskolái, egészségügyi, szociális létesítményei legyenek gyűjtésünk kedvezményezettjei közt, nehezen jutottunk dűlőre. Iskolákat, intézményeket, szervezeteket soroltak a kollégák, mindegyik bekerülhetett volna az öt lehetséges megajándékozott közé. Nehéz döntés volt, megszületett. Az egyik ajánlott a polgárdi-tekerespusztai otthonban élő Szilvi és barátai, akik úszni szeretnének, találni valakit, aki beviszi őket a fehérvári uszodába. Lapunk január 19-én megjelent számában Kocsis Noémi írt a lányról, idézzünk írásából néhány szívbemarkoló mondatot.

Meglátogatom Szilvit Polgárdi-Tekerespusztán, az integrált ápoló-gondozó otthonban. Gondban vagyok: kezet nyújtsak, vagy inkább ne? Figyelj, mert most én nyújtok, nevet Szilvi, és a jobb lábát villámgyosan felrúgja derékmagasságba. Kapd el, rázd meg! Na, most újra megismerkedtünk, szia, én Görtler Szilvia vagyok. Te hány éves vagy? Én 36. Úgy örülök neked! Majd megmutatom a szobámat, meg a konditermet, ahová biciklizni járok. Azt nagyon szeretem! Jaj, nagyon szeretnék újra úszni! Olyan jó lenne! Nagyon jó táborozni is, alig várom, hogy az idén is menjünk, voltam már sok helyen.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Jó, de kinek adjuk az összegyűlt aprópénzt? - hangzott el a kérdés, amire azonnal nem is kerestük a választ, hisz először gyűljenek össze a forintok, ráérünk még arra. Aztán elérkezett a választás ideje, de egyáltalán nem volt könnyű megnevezni a kiválasztottakat. Bár hosszasan töprengtünk, hogy a megye mely szervezetei, iskolái, egészségügyi, szociális létesítményei legyenek gyűjtésünk kedvezményezettjei közt, nehezen jutottunk dűlőre. Iskolákat, intézményeket, szervezeteket soroltak a kollégák, mindegyik bekerülhetett volna az öt lehetséges megajándékozott közé. Nehéz döntés volt, megszületett. Az egyik ajánlott a polgárdi-tekerespusztai otthonban élő Szilvi és barátai, akik úszni szeretnének, találni valakit, aki beviszi őket a fehérvári uszodába. Lapunk január 19-én megjelent számában Kocsis Noémi írt a lányról, idézzünk írásából néhány szívbemarkoló mondatot.

Meglátogatom Szilvit Polgárdi-Tekerespusztán, az integrált ápoló-gondozó otthonban. Gondban vagyok: kezet nyújtsak, vagy inkább ne? Figyelj, mert most én nyújtok, nevet Szilvi, és a jobb lábát villámgyosan felrúgja derékmagasságba. Kapd el, rázd meg! Na, most újra megismerkedtünk, szia, én Görtler Szilvia vagyok. Te hány éves vagy? Én 36. Úgy örülök neked! Majd megmutatom a szobámat, meg a konditermet, ahová biciklizni járok. Azt nagyon szeretem! Jaj, nagyon szeretnék újra úszni! Olyan jó lenne! Nagyon jó táborozni is, alig várom, hogy az idén is menjünk, voltam már sok helyen.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Jó, de kinek adjuk az összegyűlt aprópénzt? - hangzott el a kérdés, amire azonnal nem is kerestük a választ, hisz először gyűljenek össze a forintok, ráérünk még arra. Aztán elérkezett a választás ideje, de egyáltalán nem volt könnyű megnevezni a kiválasztottakat. Bár hosszasan töprengtünk, hogy a megye mely szervezetei, iskolái, egészségügyi, szociális létesítményei legyenek gyűjtésünk kedvezményezettjei közt, nehezen jutottunk dűlőre. Iskolákat, intézményeket, szervezeteket soroltak a kollégák, mindegyik bekerülhetett volna az öt lehetséges megajándékozott közé. Nehéz döntés volt, megszületett. Az egyik ajánlott a polgárdi-tekerespusztai otthonban élő Szilvi és barátai, akik úszni szeretnének, találni valakit, aki beviszi őket a fehérvári uszodába. Lapunk január 19-én megjelent számában Kocsis Noémi írt a lányról, idézzünk írásából néhány szívbemarkoló mondatot.

Meglátogatom Szilvit Polgárdi-Tekerespusztán, az integrált ápoló-gondozó otthonban. Gondban vagyok: kezet nyújtsak, vagy inkább ne? Figyelj, mert most én nyújtok, nevet Szilvi, és a jobb lábát villámgyosan felrúgja derékmagasságba. Kapd el, rázd meg! Na, most újra megismerkedtünk, szia, én Görtler Szilvia vagyok. Te hány éves vagy? Én 36. Úgy örülök neked! Majd megmutatom a szobámat, meg a konditermet, ahová biciklizni járok. Azt nagyon szeretem! Jaj, nagyon szeretnék újra úszni! Olyan jó lenne! Nagyon jó táborozni is, alig várom, hogy az idén is menjünk, voltam már sok helyen.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Meglátogatom Szilvit Polgárdi-Tekerespusztán, az integrált ápoló-gondozó otthonban. Gondban vagyok: kezet nyújtsak, vagy inkább ne? Figyelj, mert most én nyújtok, nevet Szilvi, és a jobb lábát villámgyosan felrúgja derékmagasságba. Kapd el, rázd meg! Na, most újra megismerkedtünk, szia, én Görtler Szilvia vagyok. Te hány éves vagy? Én 36. Úgy örülök neked! Majd megmutatom a szobámat, meg a konditermet, ahová biciklizni járok. Azt nagyon szeretem! Jaj, nagyon szeretnék újra úszni! Olyan jó lenne! Nagyon jó táborozni is, alig várom, hogy az idén is menjünk, voltam már sok helyen.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Meglátogatom Szilvit Polgárdi-Tekerespusztán, az integrált ápoló-gondozó otthonban. Gondban vagyok: kezet nyújtsak, vagy inkább ne? Figyelj, mert most én nyújtok, nevet Szilvi, és a jobb lábát villámgyosan felrúgja derékmagasságba. Kapd el, rázd meg! Na, most újra megismerkedtünk, szia, én Görtler Szilvia vagyok. Te hány éves vagy? Én 36. Úgy örülök neked! Majd megmutatom a szobámat, meg a konditermet, ahová biciklizni járok. Azt nagyon szeretem! Jaj, nagyon szeretnék újra úszni! Olyan jó lenne! Nagyon jó táborozni is, alig várom, hogy az idén is menjünk, voltam már sok helyen.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Nem tudni, hogy Szilvi kívánsága teljesülhet-e, hiszen a másik négy megajándékozhatóra is lehet szavazni. Mondjuk Sárbogárd város családsegítő szolgálatára. Mint vezetőjétől, Tóth Annától megtudtuk, nagyon is tudnák használni, mire költeni az adományt, ha hozzájuk kerülne. A szolgálat ugyanis az utóbbi évek szűkös városi költségvetése során olyan anyagi helyzetbe került, hogy a munkájukhoz szükséges eszközöket, még az írótollakat is maguk vásárolják meg. Az ennél sokkal több pénzbe kerülő összeget pedig a fejlesztés emésztené föl, hiszen kevés a szolgálatnál a számítógép, régi és elavult a program. Ahogy a szolgálat vezetője szellemesen fogalmazott, ők hatan, akik ott dolgoznak, megszokták már a takarékoskodást, a spórolást, mint kutya a verést, jobb és hatékonyabb működésük érdekében, mert minden fillér, minden forint , március elsejétől pedig minden ötforintos is segítene rajtuk.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

A Fejér Megyei Szent György Kórház gyermekosztályának vezetője, Simon Gábor nagy számokkal illusztrálta, mire is lenne szüksége az osztályon évente fekvőbetegként kezelt négyezer gyermeknek, az intenzíven ápolt 350-400 betegnek, vagy a koraszülötteknek. Nagyon jó lenne, ha tudnának vásárolni például egy infúziós pumpát, ami csak 300 ezer forint körüli összegbe kerül. Légzésfigyelő monitorra is szükségük lenne, a 7-8 milliós lélegeztető gépről már csak félve tett említést a főorvos.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Amióta nem lehet címkézni az iparűzési adót, csak a személyi jövedelemadók egy százalékára, az alapítványok segítségére, az Aranyágra támaszkodhatunk. Az osztály fejlesztésekre nem tud egy fillért sem fordítani, pedig a műszerpark felújítása igencsak esedékes lenne. Míg 2001-ben még volt 20-30 százalékos önrész, amit biztosított a fenntartó, tudtunk pályázni, ma már nics szükség a tartalékolásra, mert pályázati kiírás sincs. Magánemberek alig adakoznak.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Nincs sorrend az öt kiválasztott, támogatásra ajánlott szervezet, intézmény közt. Olvasóink arra szavaznak, amelyik valamiért a legszimpatikusabb számukra. Nem akarok befolyásolni senkit, de a martonvásári otthonban működő, középsúlyos értelmi fogyatékosokat foglalkoztató színkottás zenekar a szívem csücske. A magyarázatot ne várják, öröm hallgatni, nézni őket. Az úgynevezett Ulwila-módszer segítségével, a színek útbaigazításával képesek megszólaltatni a legbonyolultabb műveket is. A módszer arra szolgál, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozhassanak. A kidolgozása Heinrich Ulrich nevéhez fűződik, ő alkotta a színekre alapozva a speciális kottarendszert, és a hasonló elven elkészített hangszercsaládot. A martonvásári iskolában hatodik éve tanítanak e módszerrel zenét. Eddig már számos helyen felléptek, kétszer a fővárosban, a Mátyás templomban, de jártak a gánti Fecskapalota születésnapi műsorán, az Én is képes vagyok rá... című vándorkiállítás megnyitójának helyszínein zenéltek, otthon, Tordason, Baracskán, Ráckeresz-túron, Ercsiben. Durmics Istvánné és Kincs Sándor gyógypedagógusok foglalkoznak a lelkes zenészekkel. Megszólal kezük alatt a citera, a xilofon, a nagybőgő, a pánsíp, és zengenek az ütőhangszerek. Mire lenne szükségük? Az aprópénzt a kottákra, a fellépő ruhákra, utazásra, hangszerekre költhetnék, és főleg, hatalmas öröm lenne számukra az adomány.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Az esélyük egyforma a székesfehérvári Esélyek Házával, melynek munkatársai sokszor saját kocsijukon viszik ki az adományokat a megajándékozottakhoz.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

- Nem gond, örömmel tesszük, de a támogatásokat is elfogadjuk, hogy a rászorulóknak segíthessünk - Márton Zoltán igazgató elmondta, hogy tavaly tizenhárom településsel, tíz szociális intézménnyel, 8-9 iskolával tartottak fenn kapcsolatot. Átadtak nekik több mázsányi ruhát, könyveket szállítottak. Hamarosan kiviszik azt a 200 fenyőfát is az iskolákba, óvodákba, szociális intézménynekbe, amelyeket visszaváltottak.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.

Néhány mondatban bemutattuk az adományra kiválasztottakat. Olvasóink február 29-éig adakozhatnak, gyűjthetik a forintokat az ügyfél-szolgálati irodákban.