Füstölgés a füst miatt

- A lakásomat időnként elborítja a lentről felszálló cigarettafüst, már a kisunokámat sem merik elhozni hozzám a gyerekeim, mert a baba rögtön befullad - közli kétségbeesetten Gulyás Józsefné, az egyik belvárosi panelház második emeletének lakója. Meséli, két éve lakik az alatta lévő lakásban a két férfi albérlő, akik, ha otthon vannak, állandóan dohányoznak.

Az idős hölgy készségesen megmutatja, miként védekezik a füst ellen: az erkélyen valamennyi rést betömködött, ugyanígy járt el a konyhában és a kisebbik szobában. Még a vezetékszekrényt is elzárta hungarocellel. Amint leszedi a borítást, úgy érzi, most is száll fel az utált dohányszag.

A patyolattiszta lakásban élő asszony azt mondja, nem szívesen költözne el innen, ahol élete legnagyobb részét eltöltötte. Harminchét év után miért ő költözzön?! A sajátjából. Legjobb lenne, ha a lenti albérlők néznének lakás után.

Bekopogunk az albérlőkhöz is. Csak egyikük van otthon, a másik éppen dolgozik. A fiatalember nem árulja el a nevét, a lakásba sem invitál be. Próbálunk beszagolni - momentán nem dől a füst . Kérdésünkre, milyen márkájú cigarettát szívnak, csak annyit árul el, hogy ők töltik, sodorják a füstölnivalót.

Mivel társasházról van szó, megkeressük a közös képviselőt is. Fehérvári Nándor ismeri panaszosunkat, ugyan-abban a házban laknak, a minap is találkozott vele. Azt mondja, a hölgy nem említette neki a füstös problémát. Ám tőlünk értesülvén az ügyről, ígéri, még aznap - vagyis tegnap - megkeresi az albérlőket, akiknek ajtaján egyébként még annak a házaspárnak a neve szerepel lakóként, akik már több mint két éve meghaltak. Nem is tudja, ki az új tulajdonos, hiszen ma már nincs lakó-nyilvántartókönyv, s ekkora házban gyakorlatilag szinte lehetetlen követni a tulajdonosváltozásokat. Minden esetre békítést ígér - s természetesen emlékezteti az albérlőket a házirend (hiszen az minden társasházban ki van függesztve) ama passzusára, amely a társasházi együttélés normáit tartalmazza.