2010.08.03. 02:29
Földindulás Rácalmáson
Rácalmás - Szeptemberben várható jogerős, de még mindig csak közbenső bírósági ítélet a 2002-2003-as partomlás ügyében. A kártérítés mértékének megállapítása ezután következik.
A Fejér Megyei Bíróság elsőfokú közbenső ítéletében részben igazat adott az eredetileg tizenhét, rácalmási, vagy ott ingatlannal rendelkező, a földmozgások következtében kárt szenvedett felperesnek. Szemben a négy alperessel: a rácalmási önkormányzattal; a Duna-holtágban mederkotrást vállaló és engedélyeztető, immár felszámolás alatt lévő Realitás 89. Kft.-vel; a korábbi vízügyi hatóság jogutódjaként szereplő Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel és a kotrást alvállalkozóként végül elvégző Kavicsker Kft.-vel szemben.
A történet 2002 őszén kezdődött, amikor az augusztusi nagy árvíz után a felperesek (és még sokan mások...) épületkárokat kezdtek észlelni a település Ófalujában álló ingatlanjaikon. Különösen 2003 tavaszától, amikor az előző télen lehullott sok hó hirtelen elolvadt, s a löszpart kétszáz méter hosszan leomlott.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A Fejér Megyei Bíróság elsőfokú közbenső ítéletében részben igazat adott az eredetileg tizenhét, rácalmási, vagy ott ingatlannal rendelkező, a földmozgások következtében kárt szenvedett felperesnek. Szemben a négy alperessel: a rácalmási önkormányzattal; a Duna-holtágban mederkotrást vállaló és engedélyeztető, immár felszámolás alatt lévő Realitás 89. Kft.-vel; a korábbi vízügyi hatóság jogutódjaként szereplő Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel és a kotrást alvállalkozóként végül elvégző Kavicsker Kft.-vel szemben.
A történet 2002 őszén kezdődött, amikor az augusztusi nagy árvíz után a felperesek (és még sokan mások...) épületkárokat kezdtek észlelni a település Ófalujában álló ingatlanjaikon. Különösen 2003 tavaszától, amikor az előző télen lehullott sok hó hirtelen elolvadt, s a löszpart kétszáz méter hosszan leomlott.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A történet 2002 őszén kezdődött, amikor az augusztusi nagy árvíz után a felperesek (és még sokan mások...) épületkárokat kezdtek észlelni a település Ófalujában álló ingatlanjaikon. Különösen 2003 tavaszától, amikor az előző télen lehullott sok hó hirtelen elolvadt, s a löszpart kétszáz méter hosszan leomlott.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A történet 2002 őszén kezdődött, amikor az augusztusi nagy árvíz után a felperesek (és még sokan mások...) épületkárokat kezdtek észlelni a település Ófalujában álló ingatlanjaikon. Különösen 2003 tavaszától, amikor az előző télen lehullott sok hó hirtelen elolvadt, s a löszpart kétszáz méter hosszan leomlott.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A felmérések szerint mintegy ötszáz házat érintett különböző módon és mértékben a földmozgás. A felperesek, akik végül bíróságon keresték igazukat, eredetileg tizenheten voltak - ám az elsőfokú közbenső ítélet kihirdetéséig kilencre fogyatkoztak. Nyolcan elálltak a keresetüktől, így az ő vonatkozásukban megszüntette a pert a megyei bíróság. Egyikük meghalt, örököse lépett helyette a perbe.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Az árvíz és a hóolvadás mellett azonban még egy tényezőt vizsgált és vizsgáltatott szakértőkkel a bíróság: azt, hogy 2002 tavaszától ugyanazon év őszéig kavicskotrást végeztetett az önkormányzat az Ófalu alatti Duna-holtágban. Ezt az ítélet indoklása szerint a kiadott engedélytől eltérő módon, a vízügyi hatóság értesítése és következésképpen annak ellenőrzése nélkül, a tervekben meghatározottnál több kavicsot kitermelve végezték el. A felperesek elsősorban ennek tulajdonítják a partszakasz megingását.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A bíróság szerint a négy alperes egyetemlegesen, de csak negyven százalékban felelős a bekövetkezett eseményekért.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Sok más tényező előtt e rendkívül bonyolult (az első részeredményt a per kezdete után hét évvel produkáló) bírósági eljárásban azt kellett megvizsgálni, hogy kivédhetetlen természeti okok vagy emberi beavatkozás vezetett-e a földinduláshoz.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Hiszen a Duna nyugati partján majdnem végighúzódó löszös magaspart földtani jellemzője, hogy minden beavatkozás nélkül is: omlik. Rácalmásnál például az ítélet indoklása szerint feljegyeztek ilyen omlást 1924-26-ban is, az eddigi legnagyobb csuszamlás pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még jelentősebb mozgás 1976-77-ben és 1988-ban is.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Azonban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején szakértők komplex fejlesztési és védelmi koncepciót dolgoztak ki a rácalmási Ófalu általános rehabilitációjára, illetve a természeti környezet és az emberi szükségletek közötti megbomlott egyensúly lehetőség szerinti helyreállítására, tartalmazza az indoklás. Amely kitér arra, hogy a tervek, bár pályázati forrásokból sok millió forintot fordítottak megvalósításukra, a 2003-as csuszamlásig nem valósultak meg teljesen. Ráadásul a part menti kerékpárutat egy, a folyóparttal párhuzamos bevágással építették meg. Mindezek tetejébe a mederkotrás során (fogalmaz az indoklás) elképesztő szabálytalanságok történtek .
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
Azt a kotrást 1991-ben kezdte el egy cég, majd a munka lényegében leállt 2002-ig. Ekkor a Kavicsker Kft. látott hozzá.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
A kotrás közben azonban átvágtak két agyagpadot is, ami a bíróság által kirendelt szakértők szerint az Ófalu lakott területének jelentős részét tartotta. Továbbá: az engedélyezettnél mélyebben, jóllehet keskenyebb sávban kotortak.
