A város továbbra is elkötelezett a vadmadárkert létrehozása mellett

– Csalódott vagyok, és mélységesen belefáradtam az ígéretekbe – mondta el lapunknak Berkényi Tamás állatorvos, a Fehérvári Vadmadárkórház vezetője. – Tizennyolc éven át erőlködtem, hogy Fehérváron valódi, nemcsak a sérült madarak, de az oktatás és az idegenforgalom igényeit is kielégítő vadmadárkertet hozzak létre. Egy olyan létesítményt, ahol helyet kapna a gyógyításhoz szükséges kórházi infrastruktúra mellett egy nagy területű röpde is, ahol a gyógyult, de a természetbe vissza nem engedhető madarak élhetnének megfelelő körülmények között, miközben ez a madárkert iskolások, turisták számára is látogatható lenne, s szerves részét képezné a Madármentés–lélekmentés programunknak. De mára úgy érzem, hogy ez az egész egy egyszemélyes előadássá vált.

Berkényi hozzátette, nem tartható az eddigi állapot: a korábban főként önerőből, illetve magánadományokból, szponzorok támogatásával működtetett vadmadárkórház kinőtte magát. – Mára az ismertségünknek köszönhetően annyira megsokszorozódtak a feladataink, hogy ezeknek már nem tudunk az eddigi forrásokból megfelelni. Az elmúlt évben 430 sérült madarat láttunk el, a leggyakrabban ezek felkutatását, szállítását is saját erőből kellett megoldani. Ráadásul a nehéz gazdasági helyzet miatt korábbi szponzoraink közül többen jelezték, idén már nem tudnak támogatásukról biztosítani. Az én zsebem is véges, a családi kassza terhére nem tudok többet vállalni. Pályázati lehetőségeink pedig ugyancsak igen szűkek. Ha lenne legalább egy megfelelő területünk, amellyel benyújthattuk volna a madárkert létesítésére irányuló pályázatot, talán lett volna esély. Sajnos tizennyolc év alatt ezt nem sikerült megvalósítani: a saját büdzsé a vásárláshoz kevés, a legutóbb a Sóstón megígért újabb területről pedig két napja számomra az derült ki, ezt sem kaphatjuk meg. És most már feladom.

Egy nyári pillanat: Berkényi kezében egy gyógyult egerészölyv. Szívügye a gyerekek oktatása
Fotó: Lovász Lilla

Maga a vadmadárkórház megmarad, de a lehető legszűkebb működési palettával, vázolja a jövőt az állatorvos.

– Szívügyem a sérült madarak gyógyítása, erről nem mondok le, mint ahogy az óvodások, iskolások nevelését célzó Madármentés–lélekmentés című programról sem. A már nálunk lévő, felgyógyult, de szabadon nem engedhető madaraknak sem tesszük ki a szűrét. De minden sokkal szerényebben működhet. Nem tudunk márciusban kétszáz, fészekből kihullott fiókát befogadni és felnevelni, ahogy tavaly tettük; nem tudunk többet mentőakciókat szervezni a sérült madarak felkutatására, beszállítására; nem megy az, hogy minden rendezvényen részt vegyünk, szóróanyagokat, plakátokat készíttessünk, és évi száz ingyenes előadást, illetve, kirándulással egybekötött madárelengedést szervezzünk. Nem tudjuk bővíteni a Herosz területén lévő madár-férőhelyek számát, és azt sem tudom, miből fogjuk a már meglévő, de télen tönkrement röpdéket helyreállítani.

„A vadmadárkórházat eddig is több formában támogattuk, és Székesfehérvár városa továbbra is elkötelezett a vadmadárkert létrehozása és a vadmadárkórház segítése mellett” – tájékoztatta lapunkat a felmerült problémákra reagálva Székesfehérvár Önkormányzata. A közlemény így fogalmaz: „Eddig soha nem látott lehetőség merült fel erre a Sóstó Természetvédelmi Terület rehabilitációja révén. Ezeknek a terveinknek része a vadmadárkórház ottani elhelyezése, amely a kormány felé benyújtott anyagban is szerepel. Ezt kedden Cser-Palkovics András polgármester e-mailben is megerősítette Berkényi Tamás felé, és egyben meghívta egy egyeztetésre is a tervekről.”

A fejleményekre rövidesen visszatérünk.