Esélyegyenlőség - Mikor az esély is tapintható volt a képtárban

Az ujjak igenis "látnak". Ahogy "lát" a fülünk, az orrunk: ha minden érzékünkkel nyitottak vagyunk a művészeti élmény befogadására, eljuthat az alkotás a csodálóhoz. Egy kis segítség azért jól jön, s itt értékelődik fel egy jó orgánumú, érdekesen mesélő, sztorizgató és főképp empatikus muzeológus. Hétfőn esélyegyenlőségi napot tartottak két helyi kulturális-művészeti intézményben.

A Városi Képtár-Deák Gyűjteményben Szűcs Erzsébet igazgató vezette végig a csoportokat. A századelő magyar festészete szerencsére nem csak remekművekben, de az alkotókhoz kötődő - hol megindító, hol pikáns volta miatt megmosolyogtató - történetekben is gazdag. A hétfői esélyegyenlőségi napon nem csak vakokat és látássérülteket - értelmileg, mozgásukban, vagy hallásukban akadályozott embereket is vártak a képtárba, illetve a játékmúzeumba a munkatársak. Utóbbiban a porcelánfejű babát, az apró étkészleteket is kitapinthatták a vak látogatók Bernáth Éva múzeumpedagógus segítségével, Nagy Veronika muzeológustól pedig különösen élvezetes történeteket hallhattak a gyűjtemény darabjairól. A Hetedhétben ez az esemény újszerű volt  sőt, vakvezető kutya sem látta még a kiállítást - de a szervezők ígérik, igény szerint lesz folytatása.