És felbőg az eszterga

Minden évben egyre többen vannak és minden évben egyre jobb az eseményen tapasztalható hangulat – ezt a tavalyelőtti és tavalyi alkalom után bátran kijelenthetem. Jó látni, hogy felnőtt, olykor meglett férfiak mekkora lelkesedéssel hódolnak a hobbijuknak, s hogy egyébként ebből nem zárják ki a nőket sem. Igaz, a szépnem nem reprezentálja magát különösebben, az utánpótlással viszont talán nem lesz baj: minden találkozón képviselteti magát az általános iskolás korosztály is.

A szakma régi fehérvári képviselőnek szervezésében összehozott hobbi faesztergályosok a találkozó alatt elkészült munkákból kiállítást is rendeznek, ezen a tenyérnyi madárkától a talpas tálon át a viselhető fa cowboykalapig sokféle alkotás megjelenik.

A nemrég alakult Magyar Faesztergályos Egyesület alapító elnöke, Szalai Csaba is megerősíti, évről-évre többen érdeklődnek az országból évzáró rendezvényük iránt. Ő az egyik helyi bútorstúdió ügyvezetőjeként szervezi ezen alkalmakat, melyeknek kezdettől résztvevői a helyi kézműves alkotói körben csak „faszik”-ként, azaz szenior faesztergályosokként aposztrofált csoport tagjai is. Köpf Jenőt és Kovács Györgyöt természetesen az esztergagép mellett találjuk, Szalai Csaba viszont ilyenkor jobbára az ország különböző részeiről érkezett hobbisták szervezési ügyeivel foglalkozik.

– Ilyenkor inkább csak a többieknek segítek, de ez jó így. A feleségem tegnap is felhívott délután azzal, hogy na, sikerült esztergálnod valamit? Mondtam, hogy délután három van, de még nem tudtam bekapcsolni a gépet...

A találkozónak helyet adó AIKSZ Zrt. udvari tanműhelyében, a leghátsó munkaasztalnál feltűnik még egy ismerős arc, bár igencsak forgáccsal lepetten.

– A feleségem szokta is mondani, mikor ilyen külsővel bemegyek a házba, hogy eddig jöttél és ne tovább, míg le nem porolod magad – mosolyog a kezeslábasba öltözött hobbi faesztergályos, azaz Mihályi Gyula szülész-nőgyógyász. A doktor életében az otthoni praxis mellett egyre inkább szerepet kap a régi-új hobbi is, amiről azt mondja nevetve, mindig is próbálkozott vele, de eleinte azt gondolta, ez neki úgysem megy. Mostanában már nincs ilyen probléma, sőt, kifejezetten magára talált az esztergagép mellett. A mostani találkozón tálat esztergált, s a lábánál egy dobozban sorakozó esztergályos kések és vésők markolatát is ő alakította ki.

Itt vannak Németh Izabelláék Győrből. A tanműhelyben kabátban ácsorgó hölgy férjével együtt élénken figyel – szakmai fortélyokat igyekeznek ellesni, mondja.

– Most nem áll be a géphez a férjem, csak nézelődni jöttünk – mondja az asszony. – Otthon a lakásunk alatt van egy kis műhelye, sokféle dolgot megcsinál, a lakásban több fa használati tárgyat, edényt ő készített. S persze most, hogy itt volt a karácsony, pár ajándéktárgy is az ő keze alól került ki.

A tanműhelyben a második napon is nagy volt a zsongás, pedig többen már hazamentek. A találkozó kötetlen. Van, aki egy napig marad, más annyira belemerül egy-egy munkadarab elkészítésébe, vagy a többiekkel való eszmecserébe, hogy szívesen a gépek mellé áll másnap is. A masinák keltette hatalmas hangzavar és a műhelyben  szálló forgács pora – no, meg a folyamatos viccelődés, fel-felcsapó nevetés –  egyébként tényleg olyan, mint az a bizonyos idézetbeli mozdonyfüst: beszippantja, marasztalja a látogatót. Különösen, ha körbejárja az ugyan amatőrnek számító, de kezükből művészi színvonalú munkákat kiadó hobbi esztergályosok kiállított munkáit is: az apró, tündéri famadárkákat, az egyforma kis kockákból ragasztott tálakat, az egyszerű vonalú, letisztult faékszereket a legszívesebben már vinné is haza magával az ember.