Emlékév - Kiállítás nyílt a Romkertről

A királyi bazilika  építését 1018-ban kezdték el és 1038-ban, Szent István halálakor még mindig nem fejezték be, de aztán a  szentély  egyike lett Európa legszebb templomainak. Az, amit ma ismerünk belőle, kőemlék csupán: romkert, megszentelt rommező, amely szakrális jelentőséggel bír minden  hazáját igazán szerető magyar számára.

Az 1938-ban kialakított székesfehérvári Romkert címmel kedden kiállításon idézték fel  a megvalósítás mozzanatait annak tiszteletére, hogy a középkori romterület  tárlata idén ünnepli megnyitásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szent István Király Múzeum szabadtéri bemutatót rendezett  a Lux Géza építész tervei alapján készült Romkert építésének történetéről. (Gärtner Petra a kiállítás kurátora.) A tárlatot  Demeter Zsófia múzeumigazgató köszöntője után Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg. A településvezető azt mondta, nem annyira polgármesterként, sokkal inkább egyszerű helybéli  polgárként fogalmazza meg gondolatait.

Fontosnak tartja, hogy minden  székesfehérvári megismerje a Nemzeti Emlékhely kialakításának történetét és  minden erre elhaladó, néha elsiető polgár tudja, mire kell, hogy emlékeztessenek minket e szent kövek. De  emlékeznünk kell arra is, amit 1938-ban elődeink tettek a romterület feltárása és méltó módon való bemutatása érdekében.

Cser-Palkovics András nem hallgatott arról sem, hogy bizony sok, nagyon sok  még az adósságunk a Nemzeti Emlékhellyel kapcsolatban. Olyan döntéseket kell megfogalmaznia az erre illetékeseknek, amelyekkel a 2013-ban itt élők hozzátehetnek valamit az 1938-as elődök munkájához a méltó bemutathatóság érdekében. A polgármester a feltárt és ma még raktárban elhelyezett kövekről az ünnep ellenére sem  félt kimondani az „áldatlan” szót. „Dönteni kell tehát”, ismételte meg, és a döntések nyomán megszülető elképzeléseket közös erővel meg is kell valósítani.

„A dicső történelmi múltra építve lehet csak modern várost létrehozni”, tette hozzá Demeter Zsófia történész.

Első királyunk halálának 900. évfordulójáról méltó pompával kívánt megemlékezni az ország. Az ünnepségek előkészületeként nagyszabású ásatásokat és helyreállítási munkákat  végeztek, de nem szabad elhallgatni, hogy a szorító határidő miatt vétettek szakmai hibákat is.

Az ásatások akkori befejeztével készült el a Romkert a középkori Monostorbástya falának felhasználásával  megépített kőtárral és a Szent István-mauzóleummal együtt.

A kiállításon látható hét évtizedes  fényképek tanúsítják, hogy bár nagyon sok tudományos eredmény született azóta és történtek állagmegóvó beavatkozások is,  a mai „látvány” lényegében 75 évvel ezelőtt született meg. Van tehát adósságunk bőven, és ennek határozott kimondása saját önbecsülésünk miatt sem lehet ünneprontás.

Az Emlékhely(zet) - jegyzet

Évekkel ezelőtt a Fejér Megyei Hírlapba sokrészes sorozatot írtam Emlékhely(zet) címmel a Nemzeti Emlékhely kialakításának mai történetéről, az egymást követő tervtanácsi és kuratóriumi ülésekről, a tervpályázatokról és szavazásokról, a közvélemény-kutató akciókról. Aztán következtek a védőtető körüli viták és tüntetések, majd az újabb és újabb nekibuzdulások után az óvatosság lett a meghatározó. Most itt ülök a szerkesztőségben és a jegyzőkönyveket olvasom, a szakemberek véleményét vetem össze, amelyek tökéletesen ellentmondanak egymásnak.

A jó szándékot nem akarom elvitatni, ám tény, hogy minden hibájával együtt még mindig az 1938-as kialakítás az, amit Nemzeti Emlékhelynek mondhatunk. Hiába fogalmazódott meg újra és újra, hogy a fehérvári emlékhely ügye össznemzeti, szakrális kötelessége a magyarságnak, e kijelentést nem követték helyes tettek. Viták persze, azok mindig is voltak. Most, amikor asztalomon a jegyzőkönyveket, fejemben képzeletben az unalmas kuratóriumi üléseket lapozgatom, arra gondolok, hogy minden egymás ellen való nekifeszülésünk, a közössel szemben az egyéni érdeknek való megfelelési kényszerünk is megjelent a Nemzeti Emlékhely körüli huzavonák és döntések során. Elődeink valamivel több mint két évtized alatt felépítették Európa egyik legszebb bazilikáját. Nekünk, utódoknak ennyi idő a fogadkozások mellett nagyjából csak arra volt elegendő, hogy jól kivitatkozzuk magunkat. Innen kell méltósággal tovább lépni.