Ember a rendszerben - Don Carlos a Vörösmarty Színházban

Sötét ruhás figurák akaratát irányító akarat tologatja a színpadi, kaptárszerű elemeket, alakítja a teret. Hol elválasztja, hol bezárja, vagy éppen egy mértani alakzatban egyesíti őket. A végén pedig kiderül, hogy mekkora is ez a rendszer, amelyet már nem tudnak szétfeszíteni holmi emberi tévelygések. (A díszletet és a többnyire kortalan jelmezeket Vereckei Rita tervezte.)

A nagy képen, balról: Sághy Tamás (Alba), Tűzkő Sándor (Lerna), Gáspár Sándor (Fülöp), Kricsár Kamill (Domingo), Juhász Illés (Don Raimundo), Kozáry Ferenc (Ferja) (Fotó: Nagy Norbert)

Friedrich Schiller klasszikus darabját, a Don Carlost próbálják a Vörösmarty Színházban. A bemutató január 12-én lesz. A darab a szabadságról és az önkényről, a szerelemről, szenvedélyről, a hazugságról, csalásról, képmutatásról szól. S hogy kell-e benne feltétlenül aktuális párhuzamokat keresni? Az előadás rendezője, Bagó Bertalan erre azt mondja:

– Sosem érdekel az aktuálpolitika, inkább a nagy egész. Úgy gondolom, létezik egy „összeműködés”, egy őrületesen kemény világ, amelyben élünk, és a kérdés az, hogy ebben a lélektelen matematikai rendszerben hogyan fér el az ember érzelme, gyűlölete, szerelme, szenvedélye. Az ember meg van áldva az érzelemmel, értelemmel, vajon van -e helye, elfogadja-e a rideg rendszer? Nézzük például Fülöp királyt, a darab egyik főszereplőjét. Birodalma oly hatalmas, hogy nem nyugszik le benne a Nap, azt hihetnénk, nincs fölötte erő, hatalom. Aztán kiderül, ő is csak része, csavarja annak a nagy gépezetnek, amelyben élünk. Bizonytalan ő is, naná, hiszen ember. Senki sem vindikálhatja magának a jogot – akármilyen hatalmasnak hiszi magát – hogy nem ember, a rendszer maga, vagy Isten. Van fölötte egy olyan erő, ami őt is tönkreteheti, hiszen féltékeny lesz, érzelmei vannak, ugyanazokkal a tulajdonságokkal van megverve, mint bárki a pórnép közül.

A darab rendezője, Bagó Bertalan (Fotó: Nagy Norbert)

A Don Carlosban sokat intrikálnak, hazudnak, még a nemes eszmékért és barátjáért küzdő Posa márki is. – Megpróbálnak a hatalomért küzdeni, megpróbálják pozícionálni önmagukat – magyarázza a rendező. – A nemes eszme sem ad felmentést, mert hazugság hazugságot szül. Nem mentek fel senkit, nincs olyan eszme, elv, amely alárendelné a becsületet, tisztességet.

A Don Carlost két felvonásban játsszák, az eredeti fordítás szövegével, ám alaposan lerövidítve azt. A drámát tavaly már bemutatták az Új Színházban, néhányszor előadták, aztán az ismert okok miatt nem játszották. (Dörner György lett ott az igazgató.) Az eredeti darabból négyen játszanak Fehérváron: Gáspár Sándor (II. Fülöp, spanyol király), Cserhalmi György (Posa márki, máltai lovag), Nagy Péter (Don Carlos, a trónörökös), Földes Eszter (Valois Erzsébet, Fülöp felesége).

A további szereplők: Varga Gabriella (Eboli hercegnő), Sághy Tamás (Alba herceg), Kricsár Kamill (Domingo, gyóntatóatya), Derzsi János (Főinkvizítor), Tűzkő Sándor (Lerna gróf, testőrparancsnok), Závodszky Noémi (Olivarez hercegnő), Váradi Eszter Sára (Mondecar márkinő), Juhász Illés (Don Raimundo, főpostamester), Kozáry Ferenc (Ferja herceg). Az előadás dramaturgja Hársing Hilda, a zene Horváth Károly munkája.