2014.04.09. 17:20
In memoriam Benkő Károly
Azok, akik Benkő Károly főszerkesztősége alatt a Fejér Megyei Hírlapnál dolgoztak nevezték Karcsinak főleg a korosabb, tapasztalt generáció engedte meg magának, hogy így hívja , de sokunknak a Főnök volt, így, nagybetűvel.
Az a vezető, akihez napi gondjaiddal, bajaiddal bekopoghattál. Aki, ha nyomban segíteni nem is tudott, de meghallgatott, tanácsot adott, vagy épp megdorgált. A lappal kapcsolatos napi történéseket nyugodtan kellett és lehetett megbeszélni a szerkesztőségben, vitatkozni is valamely cikk megjelenése érdekében, vagy éppen ellene. Zágoni Erzsébet írta 2006-ban a Fejér Megyei Hírlap megjelenésének 50. évfordulóján , a Benkő Károllyal készült interjúban: humorával, emberségével mindig nyugodt légkört teremtett . Kritikus időszakban volt a megyei lap főszerkesztője, 1957 től 1975-ig jó csapatot épített, emberségével, bölcsességével igazgatott, humorával hidalta át a nagyobb problémákat is. Ha raportra hívták a pártbizottságra, meghallgatta a dorgálást, aztán visszatért a szerkesztőségbe, de hiába vártuk az égzengést mégis mindenki tudta, máskor milyen hibát igyekezzen elkerülni.
A Főnök életútja Zalaegerszegről vezetett Székesfehérvárra, később a Magyar Újságírók Szövetsége titkáraként maradt hűséges a pályához, az újságírókhoz. Pedagógus volt a szó igazi értelmében, még akkor is, ha egy megyei napilapot vezetett főszerkesztőként.
Hétköznapi ember volt, akinek élete kötődött az újságíráshoz, de meg kellett birkóznia az egyszerű magánembereket is elérő problémákkal, családi bajokkal. Talán ezért is értette meg munkatársai, az újságírók, a beírók, a takarítónők mindenki gondjait. Talán ezért is tudott velünk együtt örülni, ha alkalom adódott koccintani egy névnapon, vagy más ünnepen.
Hétköznapi ember volt, aki tudásával, szakértelmével, munkálkodásával értékeket teremtett és védett. A Hírlapnál létrehozta, gyűjtötte az archívumot, amely ma alapja a digitális feldolgozásnak. A MÚOSZ székházban levéltárat hozott létre, ő volt az utolsó mohikán, az eleven emlékezet, az élő lexikon . Munkabírása, hozzáértése nem hagyta nyugodni. A tudás, a tapasztalat, amit a hosszú évtizedek során magáénak tudhatott, arra sarkallta, hogy átadja másoknak, megőrizze az utókornak, hasznosítását, használatát ránk bízta. Budapesten élt, de az Orsovai Tibi által szervezett, néhányszor megrendezett egykori kollégák találkozójára mindig megérkezett. Ezentúl hiába várjuk.
Benkő Károly 1923. január 25-én született, 91 évesen 2014. április 8-án megpihent.
