2014.05.30. 17:10
Egy régi fodrászmester emlékezete
Még ma is sokan élnek Fehérváron, akik azt hiszik, a Juhász-közt a legendás fodrászról nevezték el, aki évtizedeken keresztül ott dolgozott. Juhász László, aki üzletét édesapjától vette át, száz éve, 1914. május 27-án született.
Juhász László hosszú életét végigdolgozta - külföldre járt magát képezni
Az Oskola és Fő utcát a Hiemer-háznál összkötő kis átjáró, a Juhász Gyula köz a fehérváriak szóhasználatában mindig is csak Juhász-köz volt. Ma is kis üzletek sorakoznak az épületek aljában, köztük az egyik egy fodrászat. Sok fehérvári hitte azt, hogy a Juhász-közt a híres, évtizedeken át ott dolgozó fodrászról nevezték el.
- Az üzlet eredetileg még nagyapám édesapjáé volt, aztán természetesen államosították, így a háború utántól nagyapám már mint a fodrász szövetkezet üzletében dolgozott benne nagyon sokáig, még nyugdíjasként is jó ideig. Nagyapámnak sok testvére volt, és azt hiszem, öt fodrász volt a testvérek között, erős volt az apai örökség - meséli Juhász László közgazdász, az egyik legnagyobb nemzetközi cég, a The Boston Consulting Group hazai ügyvezetője, aki a napokban egy apró kis hirdetéssel emlékezett meg szeretett nagypapája kerek születésnapjáról.
Az idős fodrászmester, aki 2001 nyara óta az égi szalonban igazítja a frizurákat, nagyon tudatosan készült a fodrász szakmára, még a háború előtt híres pesti fodrászokhoz járt tanulni, illetve Berlinben és Bécsben is tanulta a szakmát. Érthető hát az is, hogy kiválóan beszélt németül. Végül női fodrász lett, a belvárosi üzletben nagyon illusztris ügyfélkört épített fel az évek során.
Kicsit olyan Gedeon bácsis figura is lett, a hölgyek kedvence emlékeznek rá ma is többen. Érdekes és színes élete volt: a világháború előtt ő volt a Shvoy Lajos fehérvári püspök fodrásza, akihez hetente járt hajat igazítani, illetve a tonzúrát karban tartani .
A hosszú évek alatt szoros kapcsolat alakult ki a főpap és a fodrászmester között, a világ dolgairól sokat beszélgettek. A szakember híre és tudása később más neves vendéghez is eljutott, ő lett a háború alatt Székesfehérvár szovjet városparancsnokának, Piszarenkónak is a fodrásza; hozzá szintén rendszeresen eljárt.
- Nagyapámnak a munka, a fodrászkodás volt az első számú hobbija is, folyamatosan képezte magát, otthon is rengeteget dolgozott. A szakmája mellett volt egy nagy szerelme, a postagalambsport. Több mint 100 galambot tartott, Olaj utcai házuk padlásán tenyésztette őket évtizedeken keresztül a harmincas évektől a kilencvenes évekig foglalkozott ezzel , szezonban minden hét végén versenyre szállította a galambjait akik nagyon messziről, sokszor a Balti tenger partjairól repültek haza. Én magam is sokat segítettem gyerekkoromban a galambházat pucolni - emlékezik vissza Juhász László.
A jeles fodrásznak, aki politikai rendszerektől függetlenül megbecsült tagja volt a város közösségének, mindemellett boldog családi élete is volt. Felesége fodrásznövendékeket tanított, együtt négy gyereket neveltek fel, mindegyiket kitanították. A gyerekek diplomát szereztek és összesen kilenc unokával ajándékozták meg az életük végéig dolgozó nagyszülőket. A mester egyik fia, a most emlékező Juhász László édesapja, sokak által ismert lehet, hiszen jó ideg a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium igazgatója volt.
A történetnek pedig nincs vége: a Juhász-közé, még ha nem is róluk nevezték el, ma már egybeforr a Juhász családéval. Éppen úgy, mint más mestereké és polgároké tereinkkel érdemes ilyen szemmel is nézni a helyet, ahol élünk!