Égető kérdések az égetőműről

A jelenlegi helyzet: a közelmúltban lezárult a Várpalota melletti Inota térségében tervezett hulladékhasznosító erőmű egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációjának véleményezése. A civil környezetvédő szervezetek által felkért szakértők egybehangzó véleménye szerint az égetőmű nem engedélyezhető a dokumentáció formai és tartalmi hibái miatt. Erről az álláspontról készült egy sajtóközlemény, melyet aláírt a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület, az Egészséges Palotáért Egyesület és a Hulladék Munkaszövetség. A civilek szakértői szerint az engedélyezésre jogosult szakhatóságnak a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségnek az engedélyezésre benyújtott dokumentációt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, mivel abból hiányoznak az engedélykérő azonosítói, a tanulmányozott alternatívák, illetve a légszennyező anyagok mennyiségi jellemzői.

A civil álláspont szerint ennél nagyobb baj, hogy a tanulmány (a dokumentáció) nem vizsgálja kellő mértékben a jelenlegi levegőállapotot. Mert Várpalota térségében a szálló por szennyezettsége már most is a határérték fellett regisztrálható, ami, civilek állítják, az égetőművel csak tovább romlana. Vitatják az erőmű körüli ötszáz méteres védőtávot, mert a kibocsátott szennyező anyag maximális hatása ezer méterre várható, ami már lakott területet érint. További megállapítás: Figyelemre méltó az is, hogy a tervezett égető több szennyezőanyag tekintetében is rosszabbul teljesít, mint az Európában már működő hulladékégető többsége. Ezen véleményhez nem fűztek indoklást, mi most csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy egy tervről beszélünk, s nem egy működő létesítményről, amelynek kibocsátása már konkrétan mérhető és hasonlítható európai normákhoz. A civilek kimondják, az égetés, mint hulladékkezelési megoldás nem elfogadható. Mert hulladéktermelésre ösztönöz és gátolja az újrahasznosító rendszerek kiépülését. Hulladékmegelőzési intézkedéseket szorgalmaznak (például betétdíjas csomagolások bevezetését), illetve a szerves anyagok komposztálásának (tömörítés utáni lerakásának) elterjesztését.

A Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Rendszer célja a komplex hulladékkezelés. A még működő, ám a jelenlegi jogszabályokkal finoman fogalmazva köszönő viszonyban sem lévő hulladéklerakók (szeméttelepek) rekultivációja és lezárása. Főleg azért, mert közel száz ilyen hulladéklerakó használati engedélye éveken belül lejár. Hulladékválogató udvarok kialakítása, amelyeken különválasztható az újrahasznosítandó hulladék. Aminek szükséges, annak komposztáló, illetve modern hulladéklerakó építése. A folyamat végén egy hulladékhasznosító erőmű, ami nyilván hulladékot éget. Így teljes a technológia. Nem magyar találmány, ez az EU gyakorlata is. Összefoglalva: amit csak lehet, mindent újra hasznosítani, minél kevesebbet lerakni, éppen ezért a maradékot (szintén amit lehet, de szigorúan csak azt) elégetni. A rendszer logikus. Ám feltesszük újra a kérdést: miként működhet, ha nem lesz ott a lánc végén az égetőmű?

Az égetést egy környezetvédő nem támogatja, az egy hulladékártalmatlanítási módszer - állítja Szalay Tímea, a Csalán egyesület tagja, megjegyezve: a hulladék keletkezését kell megelőzni, ám ha már keletkezik, akkor újra kell anyagában hasznosítani. Ezen valószínű nem is vitatkozik senki. Amiben a Csalán egyesület is a problémát látja: energia tartalma miatt azt égetik el (például a műanyag palackokat), ami újrahasznosítható. Az égető Szalay Tímea szerint nem old meg semmilyen gondot. Viszont a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi szintű elterjesztése jó úton halad.

A tervezett inotai erőmű települési szilárd hulladékból és az azzal együtt kezelhető intézményi hulladékból válogatott származtatott tüzelőanyag termikus hasznosítására lesz képes. A rendszerben érintett 168 településen évente 350 ezer tonna szilárd kommunális hulladék keletkezik, melyből közel évi százezer tonna az erőművi hasznosításra alkalmas égethető anyag. A keletkező hőből gőz fejlődik, amellyel turbinát működtetve elektromos áramot termelnek. A képződő füstgázok kezelését korszerű technológiával, dioxin mentesítővel felszerelt tisztítóban tervezik megoldani, természetesen a kibocsátási határértékeken belül. Az érthetőség kedvéért a riporter személyes élménye Bécsből: szinte a belvárosban működik egy olyan technológián alapuló égetőmű, amit Inotára terveznek. Kívülről leginkább egy kulturális intézményre hasonlít, a kéményéről - bocsánat a naivitásért - első látásra úgy gondoltam, jé, milyen modern templomtorony. A rigorózus osztrákok (akik a kockasajt csomagolását is kettéveszik, külön a papírcímkét, külön az alufóliát, vagyis ennyire szelektíven gyűjtenek) simán együtt élnek az égetőművel.

Nézzük a környezetvédelmi felügyelőség által elindított egységes környezethasználati engedélyeztetési eljárást! Ami az előzetes környezeti tanulmány, majd a részletes hatásvizsgálati eljárás után kezdődött. A felügyelőség a részletes hatásvizsgálat alapján, figyelembe véve az eljárás során megkeresett szakhatóságok állásfoglalását is, döntésében megállapította, hogy a tevékenység megvalósítását kizáró ok nem merült fel. Most a hatóság és a beruházó (az önkormányzati társulás) szakmai konzultációt kezd az erőmű elérhető legjobb technológiájáról, majd a felügyelőség az engedélyben erről rendelkezik és meghatározza a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket, követelményeket. Tehát ez az alap, amíg ez a dokumentum nem készül el, addig nincs erőmű Inotán.

Természetesen az ügy ennél lehet lényegesen bonyolultabb is. Érdeklődésünkre Csehóné dr. Szilasi Rita, a felügyelet igazgatóhelyettese és Farkas Béla ügyintéző elmondta, az eljárást lezáró határozatot a törvényben előírt módon a nyilvánosság előtt majd ismertetik. A közigazgatási eljárás ideje rendesen kilencven nap, ha nem jön közbe semmi, ha az eljárásba hivatalosan bejelentkező ügyfelek (a civil közleményt jegyző egyesületek egyébként ezt már megtették) nem élnek tizenöt napos fellebezési jogukkal. Ha ez megtörténik, akkor az országos főfelügyelőség egy másodfokú eljárásban megvizsgálja minden szempontból az első fokú, a regionális hatóság döntését. A másodfokú határozat ellen (ideális esetben ez is újabb kilencven nap alatt elkészíthető) viszont a megyei bíróságon közigazgatási per indítható. S akár első, akár másodfokon, ha az eljáráshoz észrevétel érkezik, akkor azt meg kell vizsgálni, amennyiben szükséges, az addigiak, már résztvevők mellett más szakhatóságok bevonásával is.

Az önkormányzati társulás projekt irodájának vezetője, Farkas Endre a közelmúltban az FMH-nak adott interjúban elmondta, hogy egy másik, kormányzati vonalon elkezdődött a tervek vizsálata, a Brüsszelben benyújtandó pályázat konkrét előkészítése. AZ EU külön szakértői csoportot delegált erre a munkára Budapestre. S Farkas úr azt is egyértelművé tette, ha az EU-ban jelenleg hatályos környezetvédelmi jogszabályoknak a tervek nem felelnek meg, akkor nemhogy Brüsszel, de már a magyar kormány sem adja azokra áldását. Akkor ide nem várható egyetlen euro sem.

Várpalota önkormányzatának előző képviselő-testülete jóváhagyta az erőmű építését. Az elmúlt októberben megválasztott új grémium viszont a város rendezési tervében a kinézett területre változtatási tilalmat határozott meg, ami annyit jelent, hogy oda nem építhető fel a mű. Az önkormányzati társulás ezt követően jelezte Palotának, ha más nincs, bíróságon kártérítést követelnek, ha ezen döntés okán nem valósulhat meg a teljes hulladékgazdálkodási rendszer. Az elképzelhető kártérítési igény ismertté vált összege több mint 20 milliárd, Várpalota éves önkormányzati költségvetése alig több mint hárommilliárd. Lehet számolni. Megkerestük Németh Árpád palotai polgármestert, aki egyértelműen kijelentette: a képviselő-testület álláspontja a kártérítési elképzelés tudatában is változatlan: Inotán ne épüljön fel a hulladékhasznosítómű.